Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
3. szám - Konferencia a Tisza-Körös hajózhatóságáról, vízgazdálkodásáról és természetvédelméről (Csongrád, 2005. október 28.)
40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006 . 86. ÉVF. 3. SZ. és öt között kell fizetni a vasútnak és tizenhárom és tizenhat között a közútnak, amikor egyet fizet a hajózás! Hiába szidjuk a kormányzatot az autópályadíjakért, nem vesszük figyelembe, hogy a közlekedési al-ágazatok nem fizetik meg azokat a környezeti károkat, amelyeket okoznak, és amivel megterhelik a környezetüket. Menjünk tovább. Axiómaként egy pár dolgot felírtam. Nagyon fontos, hogy amikor mondják, hogy hány euróért lehet menni ide-oda vagy amoda, vegyünk egy érdekkonfliktust figyelembe: ami gazdaságos egy hajótulajdonosnak, az nem gazdaságos a piacnak. Mit akarok én, mint megbízó, ha a szállítmányozási oldalon állok? Azt akarom, hogy olcsón, azonnal, és jól csináljon meg valamit. A hajós meg azt akarja, hogy meg legyen fizetve a fuvardíjban minden költség és a fejlesztése is. Vegyük azt is tudomásul, hogy az elmúlt száz évben krónikus befektetési hiányban szenvedtünk, úgy is mondhatnám, hogy mostohagyerek a hajózás, legfeljebb nem merünk róla beszélni. fVass Albertet szeretném idézni: itt van végre az ideje, hogy azt is meghallják, aki igazat mond, ne csak azt, aki hangosan beszél. Nagyon fontos a belvízi hajózásnak, és itt nagyon fontos szerepe van a parlamenti képviselőknek, és az európai parlamenti képviselőknek, hogy igenis nyomják, segítsék a hajózást. Nem azért, mert azután ingyen el akarnak menni egy párizsi hajóútra, mert kapnak a kertjükbe egy horgonyt, hanem azért, mert erre a nemzetgazdaságnak és a magyar nemzetnek szüksége van. Azért fontos a politika és a lobbi, mert nem foglalkozunk ezzel a közlekedési ággal, ugyanis nincs lobbi-erőnk, azt is mondhatnám, hogy egy molyfing a hajózás ereje a közlekedési ágazaton belül. Olyan erős a közúti lobbi, olyan erős a vasúti lobbi, hogy egész egyszerűen nem hallják meg a hajósok hangját. Az enyémet néha meghallják, akkor viszont nagyon mérgesek rám. Arubázis - Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a torta nem változik. Körülbelül tízmillió fogyasztó van Magyarországon. Ezt a piac fogja irányítani, és nem lehet országgyűlési határozatokkal irányítani, nem lehet befolyásolni csak napról napra. Hosszabb távon a piac fogja irányítani a hajózást is, és a tiszai hajózást is, de én nem vagyok képes terveket és tanulmányokat fuvarozni. Teljesen elegem van abból, hogy minden évben jön egy pár holland, jön egy pár német, magyar, aki nem tud másból megélni, mint a képviselő keretéből kipumpolt ötvenezer-százezer-hatszázezer forintos tanulmánykeretekből, és utána tanulmányok tömegét gyártjuk. Tanulmányt nem lehet fuvarozni. Árút vagy személyt lehet fuvarozni. Tehát egy kicsit elegem van már a tervekből. Tények kellenek, és akciók kellenek és pénz. Széchenyi és Baross országa vagyunk, de én már tizenegynéhány éve figyelem a magyar parlamentet, és csak egy ilyen kis Széchenyit vagy Barosst szeretnék én látni a parlamentben. Itt ül az a képviselő, aki - amikor én MAHART vezérigazgató voltam — egy év után elsőként szólalt fel a magyar hajózás mellett. Háromszáznyolcvanhat képviselő úr ült úgy a parlamentben, úgy, hogy azt sem tudták, hogy a vas úszik a vízen. Én pedig, mint hajózási kvázi szakértő, meg egy olyan idióta, aki elvállaltam a MAHART igazgatását, azt szerettem volna, hogy hallják meg a hangom és segítsék a hajózást, be tudjak jutni a Tiszára. Akkor éppen azért kellett volna bejutni a Tiszára, mert a NATO segítségével sikeresen lebombáztuk a hidakat. Beszél ma arról valaki, hogy az a lebombázott híd, mekkora károkat okozott az országnak? Mert az amerikai elvtársak idejöttek és előadták nekünk, hogy mikor mehetünk át a pontonhídon. Azt is előadták nekünk, hány eurócentet fizessünk - én rablási illetéknek hívtam, ők átmeneti illetéknek Szerbiában - minden egyes tonna átmenő gabona után. A külkereskedő a maga ötven centjét már eleve rátette, mert tudta, hogy leveszik róla a ponton-hídnál. Tehát, amikor a közút-vasút-víziút-légiközlekedés-információ áramlásról beszélgetünk, akkor - ugyan nem szoktam politizálni, de direktben szoktam, mert adófizető állampolgárok vagyunk - azt mondja az MSZP, hogy övé a közút, a MIÉP-é a vasút, mindenki kinéz magának valamit. Súlyos tévedés, ez nem így van! Azt vegyék végre tudomásul, hogy ez nemzeti érdek, érték és tulajdon, minden, ami a közlekedésben történik Széchenyi és Baross országában. Amíg ez nem lesz nálunk axióma, addig rend sem lesz a fejekben, sem a közlekedésben. Mire van szükségünk? Flotta, rakomány, kereskedők és hajósok nélkül nem lehet hajózni. Komoly probléma az is, hogy az oktatás hiánya, a hajósképzés hiánya miatt előbb-utóbb nem lesz hajósemberünk sem, aki végighajózna a Tiszán vagy a Dunán. Ma már nincs hajósképzés, olyannyira, hogy mindenhol megszűnt a felsőfokú hajósképzés az országban. Hajózható folyók, mert tudjuk, hogy a vas úszik a vízen, de ha nincs hajózható folyó, működő kikötő, akkor nagyon nehéz ez a müvelet. Ténylegesen működő és nem pedig valaki által megálmodott kikötők kellenek - lásd a Bajai Kikötőt, amit Orbán Viktor idején két milliárd forintért átvágattunk, és azóta kettő darab kamiont rakodott be nyolc év alatt, vagy amikor vasutat vezetünk egy kikötőhöz tíz milliárd forintért, aminek a forgalma az egyharmada a '98-as prognózishoz képest. Fejlett közlekedési infrastruktúra. Nem véletlenül beszéltem az előbb a tortákról. Nem azért kell autópályákat építeni, Tiszát szabályozni, dunai kikötőket építeni, mert ebből el lehet lopni tíz százalékot, hanem azért mert ezekre van szüksége az országnak. A közlekedésre. Azonban minden a pénztelenségről szól. Nagyon fontos dolog, hogy a vízi-közlekedés fejlesztése előtt ma akadályok vannak. Nézzük meg ezeket az akadályokat. Itt van a költségvetés és a törvényhozók, megint csak rá tudnék mutatni szegény parlamenti képviselőkre, de hát ki másra mutassak, amikor ma vegyük tudomásul, hogy a pénzügyminiszternek kell irányítania az országot - teljesen mindegy melyik pártból való, nincs rá pénz. Utána fél év után meghallgatom, hogy mennyi tűnt el. Könyörgöm, a pénzügyminiszter, meg a zöldek is, meg mindenki nagyon fontos, csak egy kicsit a tortához engedjük oda a szakembereket is. A zöldeknek szerepük van ebben, de csak a reálisan gondolkodó zöldeknek, és nem az anarchistáknak, a pénzügyminisztert, pedig meg kell arról győzni, hogy a hajózható folyók fejlesztését nem bírja sem a privát szféra, sem az állami szektor, sem pedig a magyar köztársaság büdzséje nem bírja el. Ezt csak EU-s pénzekből, magyar pénzekből egyszerre bírjuk véghez vinni. A többi az mind mese, össze-vissza hazudozunk, meg maszatolunk, és azután nem jutunk semmire. Automata vízmércékről miért beszélek ma? A Dunán például a reggeli vízmérce alapján a vízirendőr Komáromnál
