Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

2. szám - Oelberg Gusztáv: A csapadékvizek lefolyásának késleltetési lehetőségei

44 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 2. SZ. sebb vizet, kisebb intenzitással enged tovább a befogadó felé, így óvja az alsóbb részeket a csapadékvizek nem kívánt hatásától, vagyis csökkenti az árvízi/belvízi veszélyeztetettséget. A csapadék-visszatartó gátak és árkok szintvonalakkal gyakorlatilag párhuzamosan helyezkednek el, (amint a 4. ábrán látszik). Az alapmegoldást a 2. ábra mutatja, mely a gát, árok és a szabályozó műtárgy együtteséből áll, utóbbi a befogadónál levő végen van elhelyezve és átbocsátó nyílás van rajta kialakítva. A módszer az elszivárogtatás révén kedvezőbb vízgazdálkodási helyzetet biztosít, a csapadékvizek a jobb kihasználása, és a terület vízkészletének növelése nem elhanyagolható szempontok. 4. ábra Működése: A lejtőn lefolyó csapadékvíznek útját állja a gát, a víz összegyűlik mögötte, a vízszint emelkedik, egészen addig, amíg nagy csapadék esetén el nem éri az átbukási szintet, csak ez után kezdhet el az átbukó víz befolyni a befogadóba. Az árokban hosszirányban (2. ábra) kialakul, a lassú áramlásnak megfelelően, lapos depressziós görbe (a méreteket úgy lehet megválasztani, hogy kis sebesség alakuljon ki). Közben, ha lenne hordalék, annak is van ideje kiülepedni, és utána a víz beomlik a befogadóba, mindaddig, míg van csapadék-utánpótlás. Kisebb csapadéknál a teljes vízmennyiség tárolódik az árokban. Az átbocsátó nyílásnak az a szerepe, hogy a csapadék megszűnése után, ezen keresztül a tárolt víz (lassan) le tudjon ürülni, hogy helyet adjon egy újabb csapadékvíz-tömeg visszafogására. Tehát ez egy automatikus rendszer, mely a nagy csapadéknál feltöltődik, utána minden beavatkozás nélkül leürül, részben a talajba, részben a befogadóba, és újabb csapadéknál ismét feltöltődik, s így tovább. A víz tárolása és ott tartózkodása alatt a talajba bepréselődő víz révén kedvező lefolyási árhullám-képet tudunk kialakítani. A tárolt víz viszonylag jelentős mennyiséget tehet ki. Ez a körülmény lehetővé teszi az árhullám-kép alakítását az 5A ábra egyszerű diagramjai szerint. A felső diagramm a rendszerbe befolyó víz időbeli eloszlását mutatja, az alsó a rendszerből elfolyó vízét. Mivel, a tárolt víz csak a csapadék elvonulása után folyik le, és ennek elhúzódása szinte tetszés szerint módosítható, méretezés kérdése. Fontos egy másik jelenség is, mely szintén kedvezően változtatja az árhullám-képet. A hosszú tartózkodás alatt a víz egy tekintélyes része bepréselődik a talaj pórusaiba és nagyrészt ott is marad, ezzel a lefolyás intenzitása csökken, amint ezt az 5-B ábra mutatja, mely a tárolás mellett, az elszivárgást is figyelembe veszi. Ha valami a talajból mégis visszaszivárogna, az is csak utólag tud lefolyni. Kisebb esőnél az árokba kerülő víz egyrészt helyben elszikkad, másik része az átbocsátó nyíláson keresztül lassan befolyik a befogadóba. 5. ábra Foglalkozni kell azzal a lehetőséggel, hogy adott esetben mód van a késleltetés további fokozására azzal, hogy időlegesen az átbocsátó nyílások le is zárhatok, és a szabályozó műtárgyak bukóélei magasabbra is állíthatók, így több víz van tárolva geodéziailag magasabb szinteken, és kevesebb víz folyik lc az alsóbb területekre. A meghatározó paraméterek hidraulikailag méretezhetők, így az átbukási magasság, a depressziós görbe, ill. annak lapultsága, az átbocsátó nyíláson távozó víz mennyisége. A talajba beszivárgó víz a talaj áteresztő képességének függvénye, az is számítással kezelhető fizikai folyamat. A címben szereplő további lehetőség, hogy a szabályozó műtárgyát ki lehet alakítani mérőbukóként, a bukóélen átáramló víz mennyiségét a mérőbukóval lehet mérni, ahol a bukóprofilon átbukó vízmagasságot lehet vízmennyiségre kalibrálni. A leolvasott átbukási magassághoz tartozó vízmennyiség a hitelesítési diagramból vehető ki.. Tehát a befogadóba kerülő víz mennyiségét tudjuk mérni, és a mért értéket informatikai eszközökkel egy