Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

2. szám - Szilvássy Zoltán: Többcélú árvízi vésztározók: a malária visszatérésének veszélye

38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 2. SZ. Többcélú árvízi vésztározók: a malária visszatérésének veszélye? Szilvássy Zoltán 1118. Budapest, Kelenhegyi út 68/B Kivonat: A továbbfejlesztett Vásárhelyi Terv a Szolnok térségében kialakuló árvízszintek csökkentésére - egyéb beavatkozások mellett - vésztározók sorozatát irányozza elő. Ezek, a 30-40 évenként valószínű igénybevételek közötti időben, ártér reaktiválás és új típusú tájhasználat (egyes utalások szerint vizes élőhelyek) céljait szolgálnák. A világszerte terjedő és évente több millió áldozatot követelő malária globális felmelegedéssel fokozódó veszélye miatt feltétlenül el kell kerülni, hogy a „reaktiválás" a 19. és 20. századok fordulóján lecsapolt mocsarak és az 1940-es években még népbetegségnek számító malária újraélesztését jelentse. Kulcsszavak: malária, népbetegség, VTT vésztározók, vízrendezés A malária világszerte több áldozatot szed, mint a hajdan pusztító fekete himlő és jelenleg az AIDS. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO, adatai szerint 2003-ban 300 millió fertőzött közül 3 millió (főleg 5 évnél fiatalabb gyermek) halálát okozta (Time, 2004, július 16). Brit tudósok szerint 2004-ben, a maláriában szenvedők száma meghaladta a félmilliárdot (MTV, 2005, márc. 10). A kórt - gyakran tartós egészségkárosodással - túlélőkről nincsenek statisztikai adatok. Az egyetlen hatásos ellenszer, a szúnyogokat irtó DDT általános tilalmának bevezetése óta, a fertőzések száma ugrásszerűen megsokszorozódott (Lancet, 2003, június). A malária kórokozói a Plasmodiae családjába tartozó paraziták (Plasmodium malariae, -vivax, -falciparum - utóbbi a legveszélyesebb), amelyek harmad-, vagy negyednapos lázat, kettős fertőzés esetén mindennapos lázat okoznak. A paraziták terjesztői a szúnyogok, elsősorban az Európában is honos 18 különböző Anopheles faj nősténye. Ez a parazitát csípéssel juttatja az emberi szervezetbe. A kórokozó a vörös vérsejtekben és a májban szaporodik. A vörös vérsejtekből robbanásszerűen kiszabaduló paraziták magas lázat, heves hidegrázást, fájdalmat, görcsöket, egyes esetekben halált idéznek elő. Fertőzésnek folyamatosan kitett felnőttekben a betegség lefolyása általában kevésbé súlyos, de fiatalok, gyermekek esetén vészes vérszegénység, görcsök, tartós agyi károsodás és halál, a gyakori következmények. A tünetek évtizedekig az 1934-ben felfedezett kininnel voltak enyhíthetők, de a paraziták ezzel szemben idővel ellenállókká váltak. Az ezt követő Szulfadoxin-pyrimetamin (SP) már kb. öt év múlva hatástalannak bizonyult. A kórokozó a hagyományos gyógyszerekkel szemben rezisztenssé vált. DK-Ázsiában a magyar dr. Axmann Agnes által kidolgozott, francia szabadalomként megismert 3-komponensű gyógyszerrel gyógyítanak, de vannak területek, ahol már egyetlen gyógyszer sem hatásos (Mag\>ar Nemzet Magazin, 2005. jan. 22). A maláriát túlélők nem szereznek védettséget (immunitást), a szervezetbe jutott parazita még évszázadok múlva is kimutatható. Pl. D. Sorensen, az Arizonai Egyetem archeológus professzora és munkatársai a Róma környékén feltárt késő ókori sírok majdnem mindegyikében megtalálták a kórokozót. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy Róma bukását nem a vandálok okozták, hanem a P. falciparum okozta. A maláriaveszély Itáliában csak a 20. század elején szűnt meg, amikor a Pontini mocsarakat lecsapolták (Time, 2001. márc. 5.). A malária-mentes országokhoz képest a súlyosan fertőzött országokban a gazdaság átlagosan 1.3 %kai lassabban fejlődik. Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban a gazdaság fellendülése az 1950-es években, a mocsarak-lápok lecsapolása és a malária kiirtása után indult meg (J. Sachs, Columbiai Egyetem, a Föld Intézet igazgatója, Time, 2004. július 26). A malária (mocsárláz, váltóláz, hideglelés), miként a magyar nevek is mutatják, Magyarországon is ismert népbetegség volt. Móricz Zsigmondot idézve: „A nádasvilág, a mocsártenger festői lehetett, de annyi átokkal volt összekötve, amiről a mai embernek már fogalma sincs. A szúnyogok miriádjai nem a legkisebb baj volt ebben az ősi korban. A hideglelés még az én gyermekkoromban állandó, mindennapi és elviselhetetlen betegség volt. A szúnyogok beoltották a gyermeket, s az ember haláláig kínlódott vele. " Az utolsó maláriagócokat a Szernye mocsár és az Ecsedi láp lecsapolásával a 19-20. századforduló táján sikerült felszámolni. Ennek ellenére a Szabolcs-Szatmár megyei alispáni és tisztiorvosi jelentések még 1939-43-ban is, csak Szatmár megyében, évi 100-300 maláriás betegről számoltak be. (Kocsis Árpád: Vízgazdálkodási munkálatok a Tisza Kárpátaljai vízgyűjtőjén (1932-48). Vízügyi Közi., 2002. 4. sz. 551572. old.). Szórványos esetek a Hanságban, még az 1950-es években is előfordultak. Hazai vizeink - a Dunán Szigetköz és Gemenc, a KözépTiszán valamennyi mellékág - mentén, a szúnyogok már a jelenlegi hőmérsékletek mellett is nehezen elviselhető kellemetlenséget jelentenek. A 2005. júliusban monszunt idéző időjárási viszonyok (32-35°C és 75-80 % relatív páratartalom) mellett a Balaton környékén végzett szúnyogirtás gyakorlatilag hatástalan volt. A globális melegedés nyomán előre jelzett (pl. VAHAB, Max Planck Intézet) hosszabb, forróbb nyarak során, a nedves helyeken az Anopheles fajok, és ezzel a malária visszatérésével kell számolni. A maláriaveszély, a korábbiak szerint gyökeresen csak a mocsarak, lápok (korszerű nevükön: „vizes élőhelyek") lecsapolásával szüntethető meg. Ezért a Továbbfejlesztett Vásárhelyi Terv keretében előirányzott vésztározós ártér-reaktiválás és táj gazdálkodás részeként a szabályozott (öntözésre, vízpótlásra is alkalmas) vízkivezetésen kívül feliétlenül gondoskodni kell az árhullám levonulása után belvízzé váló vizek mielőbbi visszavezetéséről is. Abstract: Key words: (A kézirat beérkezett: 2005. november 20-án). Danger of malaria in the Tisza Valley Szilvássy, Z. Under the recently adopted Tisza Valley flood control improvement scheme a chain of emergency reservoirs is envisaged. These would lower the level of 30-40-year floods and serve over the intervening period the purposes of flood-plain reactivation and novel-type(s) of land use (references to „wetland habitats" have been made). Malaria had been a widespread disease in Hungary up to as late as the 1940s, although the mosquito breeding grounds were drained around the tum of the century. Temperatures rising with climate change would enhance the danger of malaria, so that any revitalisation of the former marshes must be avoided, malaria, global disease, prompt drainage of the emergency flood reservoirs. SZILVÁSSY ZOLTÁN oki. mérnök, ny. műszaki-gazdasági tanácsadó