Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés (Pálfai Imre: Belvizek, aszályok Magyarországon. Ism.: Vágás István)

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF

. 2. SZ. Könyvismertetés Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon (Hidrológiai tanulmányok) A Közlekedési Dokumentációs Kft. kiadása, 2004. Szerkesztette: Dr. Szlávik Lajos. A könyv elkészítését és megjelenését támogatta: a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Vízügyi Hivatala. A szerkesztésben és kiadásban közreműködött: a Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, valamint az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. 24,5 * 17 cm formátum, 492 oldal, 66 tanulmány, 2 melléklet. A Szerző által megírt, a szerkesztés által 2004. július 31-ével lezárt tanulmányok sora elé Vaszilievics Sömjén György, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője írt előszót az alábbiak szerint: A belvíz a szélsőségesen nedves években hatalmas területeket borít el hazánkban és ezzel súlyos károkat okoz a mezőgazdaságban, valamint a települések belterületén. Más években ellenkező előjelű, ugyancsak szélsőséges jelenség, a szárazság okozta aszály sújtja a mezőgazdaságot. Dr. Pálfai Imre, az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnál és jogelődjeinél volt a Vízgazdálkodási Osztály vezetője, és csaknem négy évtizedes szakmai munkásságának középpontjában Magyarország sík vidékeinek két sajátos időszaki jelensége, a belvizek és aszályok vizsgálata és kutatása állt. A Szerző könyvét három fő részre tagolja: a belvizeket, az aszályokat, valamint a köztük lévő' kapcsolatokat mutatja be. A könyv 14 fejezetbe csoportosítva 66 tanulmányt tartalmaz a régmúlt és a közelmúlt nagy belvizeiről és aszályairól, a hidrológiai és statisztikai elemzések eredményeiről, e jelenségek természetéről, időbeli és térbeli változásáról. A történeti-hidrológiai megközelítéssel dolgozó szerző bemutatja a belvíz és az aszály lehetséges definícióit, befolyásoló tényezőit és mérőszámait, foglalkozik a jelenségek előrejelzésének kérdéseivel, a települések belterületének belvizeivel, s közreadja a mértékadó belvízhozam meghatározásának módszerét. Szerepelnek a kötetben a belvizek és az aszályok elleni küzdelem stratégiai kérdéseit tárgyaló írásai is. A 66 tanulmány túlnyomó része már korábban megjelent nyomtatásban, mindössze kettő keletkezett a mostani kötet összeállítása idején. A tanulmányok jelentős része a Vízügyi Közleményekben, a Magyar Hidrológiai Társaság vándorgyűlési kiadványaiban és a Hidrológiai Közlönyben jelent meg. 16 tanulmány a szerző előadásainak is tárgya volt. Dr. Pálfai Imre szakirodalmi munkássága ismert és elismert: A belvizekkel és aszályokkal foglalkozó cikkeiből három megkapta a Magyar Hidrológiai Társaság "Vitális Sándor" szakirodalmi nívódíját Ezek: - A síkvidéki vízrendezés időszerű kérdései. (Vízügyi Közlemények, 1985. 3.) - Az 1990. évi aszály Magyarországon. (Vízügyi Közlemények, 1991.2.) - Magyarország aszályossági zónái. (Vízügyi Közlemények, 2002. 3.) A könyvhöz két térkép-melléklet csatlakozik, amelyek bemutatják Magyarország belvíz-veszélyeztetettségi, illetve aszályossági helyzetét. Dr. Pálfai Imre hidrológiai tanulmányainak jelen, gyűjteményes kötete egyedülálló munka, összefoglalja mindazt, amit a szerző e tárgykörben az elmúlt két évtizedben közreadott. A könyvet az előszó írója mindazoknak ajánlotta, akiknek a belvizek és az aszályok kártételei elleni védekezés a feladatuk, továbbá a műszaki- és agrár felsőoktatás oktatóinak és hallgatóinak. Emeljük ki a továbbiakban dr. Pálfai Imre néhány, a közölt tanulmányokban szereplő, jellegzetesnek ítélhető megállapítását: „Hangsúlyozni szeretném, hogy a belvíz is víz, melylyel ugyancsak gazdálkodni kell, még ha másképp is, mint egyéb vízkészleteinkkel. A belvíz sajátosan magyar, illetve Kárpát-medencei jelenség, különleges vízkészlet. Ezzel kapcsolatban az Európai Unió vízügyi keretirányelvétől nem várhatunk segítséget, mert az Unióban föltehetően még a belvíz fogalmát sem ismerik. A belvízi kérdésekkel kapcsolatos problémák föltárását és megoldását saját magunknak kell elvégezni". „Az Alföld éghajlata kontinentális, igen változékony. Az évi csapadékösszeg az elmúlt 60 évben pl. Szegeden 339 mm és 867 mm között változott. A júliusi csapadékösszeg minimuma ugyanitt 4 mm, maximuma 182 mm. Az évi közepes léghőmérséklet szélső értékei 8,3 °C és 12,0 °C, míg a júliusi közepek 18,8 °C és 25,0 °C között vannak". „Mivel egyazon tájegységben a belvíz és aszály egyaránt előfordulhat, az ellenük való védekezést szolgáló vízelvezető és vízpótló csatoma-rendszerek egymás mellett, de sok helyen egymásba fonódva jöttek létre. Nem egy esetben ugyanaz a csatorna, sőt néhol a szivattyútelep is mind a két funkció ellátására alkalmas. Mindez kézenfekvővé teszi a belvíz öntözési célú felhasználását". „Rendszerint amikor nagy belvíz van, akkor nincs, vagy csak mérsékelt az aszály, tehát kevesebb öntözővízre van szükség. Amikor viszont az erős aszály miatt intenzíven öntözni kellene, nincs számottevő mennyiségben hasznosítható belvíz. Tehát ez a helyi vízkészlet-fajta nagyon változékony, nagyon bizonytalan. Korszerű öntözőgazdálkodást kizárólag erre nem lehet alapozni. Hiába van egyik évben akár 3 milliárd m

3 belvíz (pl. 1999-ben, vagy 2000-ben), ha máskor, amikor legjobban kellene, szinte semmi sincsen. Elvileg lehetséges az egyik évről a másik évre való víztározás, de alföldi viszonyaink közt ez nagyarányú párolgási és szivárgási veszteséggel jár". „A belvíz hasznosításáról mégsem kell lemondani, s itt nem csupán az öntözéses hasznosításra gondolunk. ... Újabban a természetvédelemben fontos szerepet betöltő vizenyős területek (vizes élőhelyek) vízellátása, az „ökológiai vízigény" kielégítése, különféle jóléti vízhasználatok (pl. horgászat) lehetővé tétele, vagy egyszerűen a víz tájformáló szerepének erősítése indokolhatja a belvíz visszatartását és tározását". V.l.