Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
1. szám - Nekrológok - Karkus Pál 1923–2004 - Török Imre György 1940–2004 - Dr. Pataki Nándor 1930–2004 - Neppel Ferenc 1927–2004 - Marczell Ferenc 1989–2004 - Dr. Ubell Károly 1922–2004 - Philipp István 1978–2004
64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF . 1 . SZ. Bei all seinen Aktivitäten wurde er von seiner Frau Edith , die auch im Wasserfachbereich als englische und französische Übersetzerin tätig war, liebevoll unterstützt und umsorgt. Mit Erreichen des 65. Lebensjahres schied Dr. K. Ubell am 31. 12. 1887. aus dem aktiven Dienst der BfG aus. Auch danach nahm er noch wissenschaftliche Aufgaben durch einige Veröffentlichungen wahr. Er bearbeitete zusammen mit Prof. Dr. Matthess fllr die 2. Auflage das oben erwähnte Lehrbuch. Nach 1990 und der Öffnung des Ostens nahm er wieder Beziehungen zu den ungarischen Wasserbehörden auf. Er wurde wieder Mitglied in dem Fachausschuss für Wasserwirtschaft in der Ungarischen Akademie des Wissenschaften und hat Vorträge (NATO ASI on DFFM) an seinem ehemaligen Institut VITUKI gehalten, Er arbeitet noch zusammen mit Prof. Dr. Liebscher am Band 2 des Lehrbuches der Hydrologie „Untersuchung des Wasserhaushaltes" . * A dr. Ubell Károlyra személyesen emlékező egykori hazai ismerősök, kollégák, valamint a hidrológusok társadalma részvéttel osztozik pályafutása mindkét felének munkatársai gyászában V. I. Philipp István 1928-2004 2004. augusztus 22-én Budapesten elhunyt Philipp István mérnök, árvízvédelmünk ismert szakértője, elméleti és gyakorlati munkálója. Philipp István 1928. október 31-én született Sóskúton. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1952-ben szerzett vízépítő szakos mérnöki oklevelet. 1958-ig a budapesti, Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság (ill. jogelődje) mérnöke, 1958. február 3. és 1966. április 15. között a székesfehérvári, Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnöke, termelési igazgatóhelyettese, 1964. június 16-tól igazgatóhelyettes főmérnöke. Philipp István a 60-as években meghatározó szakembere volt igazgatóságának. Kezdeményezésére jelentős átszervezéssel önállósították a földmunkagép-munkacsoportot. Az 1965. júniusi dunai árvízvédekezés irányításában fontos szerepe volt. Több ízben ítélte kritikusan az eseményeket, amelyet főhatóságánál nem mindig fogadtak kedvezően. A töltések építésében a biztonságot szolgáló technológiai újításokat vezetett be. Mindenkor szorgalmazta az igazgatóság műszaki személyzetének árvízvédelmi oktatását, elméleti és gyakorlati vonatkozásban egyaránt. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv árvízvédelmi és folyószabályozási fejezeteinek kidolgozásában is lényeges részt vállalt. Székesfehérvári beosztását követően a Vízépítőipari Központ barcsi telephelyén betöltött rövid megbízatása után 1973-ig a szekszárdi székhelyű Tolna megyei Beruházási Vállalat főmérnöke volt, 1973-tól 1982. évi nyugdíjba vonulásáig Budapesten az Ár- és Belvízvédelmi Készenléti Szolgálat osztályvezetője. Szakmai működésének - elsősorban az árvízvédekezés területén szerzett - tapasztalatait, s ezek alapján kidolgozott javaslatait a Magyar Hidrológiai Társaság szakülésein, a Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszékén, és a Hidrológiai Közlöny hasábjain fejtette ki. Barátai és munkatársai, a XX. század második felének árvízvédekezői megőrzik emlékét! V. /. Adalékok Philipp István megállapításaiból: Az árvizek elleni védekezésnek hosszú időn át gyakorlata volt, hogy szabványokkal és előírásokkal meghatározták a védvonal feltárási, tervezési és építési követelményeit, határt szabva ezzel a felelősségteljes mérnöki gondolkodásnak. Azt ez által sok esetben könnyen félre is vezethették, mivel nem a ténylegesen gondot okozó jelenségek és folyamatok feltételezésével méreteztették és építtették a védvonalakat, hanem gyakran a már idejét múlt elméletek alapján, esetleg számítógép alkalmazásával. Ha a védekezések irányítói is az elavult előírások által, sokszor csupán feltételezett károkozó folyamatok elképzelésével irányítják a védekezést, ez igen sok felesleges és félrevezető beavatkozást eredményezhet. A védekezési tapasztalatok, és az árvizek alatt, valamint az árvizek levonulása után végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a töltések nagy részének áteresztő képessége nagyobb, mint az a töltésanyag talajmechanikai jellemzői alapján várható lenne. A töltések tömörsége pedig rendszerint kisebb annál, mint amit a töltés még a leglazább építési mód mellett is elérhetett volna. Ezt az állapotváltozást a gátakra ható hidraulikai, biológiai és kémiai, valamint mechanikai igénybevételek következtében a gát szerkezetében végbemenő változások idézik elő. A feltárások csupán az azonosan viselkedő védvonal-szakaszok és jellemző szelvények meghatározására használhatók. A jellemző szelvényekbe minél több adatot szolgáltató megfigyelő rendszert kell telepíteni, és az ezekből nyert adatokkal minden árhullámnál az árhullám alakulásával párhuzamosan kell folyamatosan követni a keresztszelvényben végbemenő folyamatokat, és azok térben és időben történő változását. (Hidrológiai Közlöny, 1999. évf. 69. o.)
