Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

169 Az 1990-2002 évek adatsora szerint (VM Adatgyűjtő rendszer) a kevés tápanyag következtében a biológiai produkció nagysága nem számottevő, a víz klorofill-a tartalma alacsony. A mikrobiológiai helyzet már korántsem ilyen jó, a határon túli szennyezések miatt időnként nagyszámú coliform baktérium mutatható ki a vízben. A Tisza felső szakaszán a Szamos vízmennyisége, valamint vízminősége révén nagymértékben meghatározza a torkolata alatti folyószakasz állapotát. Nő a szerves szenynyezettség, a növényi tápanyagterhelés, csökken az oldott oxigén koncentráció. A Szamos jelentősen átalakítja a Tisza planktonikus és bentikus élővilágát, mikrobiológiai jellemzőt is (Zsuga 1995, 1997). A szintén szennyezett Kraszna és Lónyai-csatorna, valamint az időnként szennyezett Túr, Hernád, Bódva általi terhelések kisebb vízhozamuk miatt csak lokális hatásúak. A Sajó torkolata alatt a nitrogénformák mennyisége, a bakteriológiai szennyezettség mértéke kissé emelkedik. A Bodrogon keresztül érkező szennyezőanyag terhelés Tisza vízre gyakorolt hatása a két folyó azonos idejű vízhozamától függ. A tiszalöki duzzasztott térségben a folyómeder morfológiai megváltozása, a vízsebesség csökkenése, a tartózkodási idő megnövekedése a vízminőségi viszonyokat átalakítja. Bizonyos környezeti feltételek mellett (hosszan tartó meleg időszak, jó fényviszonyok, tartós duzzasztás, alacsony vízsebesség, mellékfolyók hatása) az év nagy részében bő táplálék-ellátottságú Tisza vízben gyakran eutróf hullámok )elentkeznek azok kellemetlen ökológiai hatásával (nappali oxigén túltelítettség, hajnali oxigénhiány) együtt. A folyó középső szakaszán a vízminőség a kiegyensúlyozott. Az oldott oxigén éves változása a természetes biológiai folyamatok intenzitását követi. A szervesanyag tartalom, a növényi tápanyag mennyiség, a planktonikus klorofill-a értéke, valamint a mikrobiológiai paraméterek alapján legtöbbször jó, kisebb gyakorisággal tűrhető a vízminőség. Szolnok térségében kiemelten fontos a Tisza állapota, hiszen a folyó biztosítja a város és a körzetében lévő kisebb települések ivóvíz bázisát. A Zagyva vízminősége a tűrhető és a szennyezett kategória között ingadozik, kis vízhozama miatt azonban a Tisza vízminőségét számottevően nem befolyásolja. A magyarországi vízgyűjtő déli részén a folyó vize Tápéig a Hármas-Körös vízgyűjtőjén lévő kisebb mellékfolyók, valamint a befolyó szennyvizek hatására szerves-anyagban és növényi tápanyagban kismértékben dúsul. A Kösely, Hortobágy, Berettyó, Körösök szennyezett állapota elsősorban helyi vízminőségi problémákat okoz, regionális változások nem jellemzőek (Zsuga 2003). A Maros nagy vízhozama valamint jelentős szennyezőanyag terhelése miatt döntően befolyásolja a Tiszát. Torkolata alatt drasztikus állapotromlás következik be, a folyó élővilágának összetétele is átalakul. A vízfolyásokon keresztül érkező főbb terhelések anyagárama (Jolánkai et al. 2003) alapján a hazai vízgyűjtő területet a következők szerint jellemezhetjük: - A jelentősebb mellékvizek minőségét a szomszédos országok területén folytatott mezőgazdasági és ipari tevékenység, a csatornázottság- és szennyvíztisztítás mértéke határozza meg. A szervesanyag-, valamint növényi tápanyag terhelések jelentős része a Szamoson, a Bodrogon és a Maroson keresztül érkezik a Tiszába, a többi mellékfolyó hatása elsősorban kis vízhozamuk miatt lokális. - A határon túlról bejövő terhelések mennyisége 1995-től növekvő tendenciát mutat (ennek valószínű oka a privatizációkat követő technológiai váltások). - A kémiai oxigénigénnyel (KOI

p) mérhető beérkező, valamint az alsó határszelvényen kilépő szervesanyag mennyiség közel megegyezik, ami arra utal, hogy a hazai szakaszon meglévő terhelés jelenleg még egyensúlyban van mederben lejátszódó, terhelést csökkentő természetes folyamatok mértékével. - A biológiailag bontható szervesanyagok mennyisége a kilépő szelvényben kisebb, mint a beérkező terhelések. A BOIj anyagmérleg szerint a Tisza jelenleg még jó természetes biológiai tisztító kapacitással rendelkezik, amellyel azonban sem a jelenben, sem a jövőben nem élhetünk vissza, a környezeti terheléseket csökkenteni kell. - Az ásványi nitrogén- és foszforformák mennyisége a kilépő szelvényben meghaladja a beérkező terhelések mértékét. Ez alapján tehát a hazai szakaszon is jelentős növényi tápanyagterhelés magas potenciális trofitás-fokot eredményez a Tiszában. Környezetvédelmi helyzet: A Tisza-völgy környezetének állapotát a természetes tényezők mellett sok antropogén hatás is befolyásolja. Ezek közül azokat tekintjük át, amelyek a vízminőségi, környezetvédelmi problémák között gyakran rizikófaktorként szerepelnek. Ide sorolhatók a mellékfolyókon érkező, továbbá a hazai szakaszon kibocsátott pontszerű és diffúz szennyezőanyag terhelések, a vízellátás-, csatornázás helyzete, a szennyvíztisztítás hatásfoka, a hulladékok elhelyezésének problémája. Jelentősek az extrém vízjárási viszonyok, a duzzasztóművek, illetve egyéb hidromorfológiai változások hatásai. A Tisza-völgy környezetvédelmi problémáit tekintve nem elhanyagolható tényező Magyarország földrajzi helyzete sem. Szennyezőanyag kibocsátások: A vízgyűjtő hazai szakaszán az alföldi jelleg miatt a pontszerű terhelések között elsősorban a mezőgazdasági, települési szennyvizek aránya jelentős. Az ipari tevékenységek között a Tisza-völgy magyarországi területén az élelmiszeripar, a vegyipar, a fafeldolgozó- és papíripar, a gépipar, továbbá a villamosenergia-ipar dominál. A szennyvíz-kibocsátás régiónként eltérő arányban, főképp a nagyobb városokra és az ipari területekre összpontosul. A működő szennyvíztisztítók helyzetére jellemző, hogy néhány korszerű tisztítómüvet leszámítva problémát jelent a telepek nem kielégítő tisztítási hatásfoka, a biológiai tisztítás hiánya vagy alacsony színvonala. A mezőgazdasági területekről, a csatornázatlan településekről származó csurgalékvizek diffúz szennyezések révén jelentenek lokális vagy regionális problémákat. A nem megfelelő színvonalon működő hígtrágyatározók igen komoly nitrit, nitrát szennyezések okozói. Vízellátás, csatornázás: A magyarországi vízgyűjtőn a vízellátás, csatomázás helyzete csak a nagyobb városokban kielégítő (70 % felett). Jelentős problémák forrása a közüzemi hálózati vízellátás és a csatornázottság közötti nagy különbség (tág kommunális közműolló). A Tisza völgyben 357 településen a csatornázottság egyáltalán nincs megoldva, 28 településen 10 % alatti, 32 településen 10-35 % közötti, 19 településen pedig 35-70 % közötti az ellátottság. A csatornázatlan településeken a házi szennyvízszikkasztók, a szakszerűtlenül kialakított lerakóhelyek, a diffúzán elfolyó csurgalékvizek szenynyezik a környezetet, talajvizet, felszíni vizeket, növelik a trofitási és szaprobitási szintet. Hulladékok elhelyezése: A kommunális szilárd hulladékot befogadó telepek állapota az Alföldön nagyon változó, sok közülük műszakilag nem felel meg az elvárásoknak. Bár a nagyobb településeken az utóbbi időszakban már megkezdődött, de sok helyen