Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

158 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. A Latorica és környékének szitakötő-faunája (Odonata) Tóth Gabriella Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: A dolgozat a Latorica folyó mentén és környékén (Kelet-Szlovákiai-síkság) végzett odonatológiai vizsgálatok eredményeit közli. A 2001-2003. évek között 34 mintavételi helyen 2450 szitakötőegyed begyűjtése révén 8 családból 35 szitakötőfaj került elő, ebből 26 faj lárva- vagy lárvabőr-stádiumban is. A faunisztikai adatok értékelése a faj-együttes összetételének és mennyiségi viszonyainak vizsgálata alapján történt, és elkészült a hagyományos élőhely szerinti (ökológiai, természetvédelmi és zoogeográfiai) jellemzés is. A mintavételi helyek biotop-tfpusokba lettek sorolva, és mind összességében, mind külön-külön is megtörtént az egyes biotop-tlpusok szitakötő-faunájának diverzitás- és ekvitabilitásértékek szerinti elemzése. Szitakötők (Odonata), Kelet-Szlovákiai-síkság, faunisztika, chorológia, ökológia, diverzitás, ekvitabilitás, élőhely-jellemzés. 1. táblázat. A vizsgált biotóp-típusok és kódszámaik Kulcsszavak: Bevezetés A Kelet-Szlovákiai-síkságot és az ennek részét képező vizsgálati területet a fluviális-eolikus relief enyhe domborulatai jellemzik (94-120 m A.f.). Felszínét a folyók élő- és holtmedrei, vízelvezető csatornák hálózzák be (CibuFa 1992), monotonságát neovulkanikus kiemelkedések szakítják meg (Král'ovské kopce, Tarbucka, Somotorská hóra). Tipikus jellemzői a folyóhordalékból a szél által létrehozott (1-1,5 m magas és 2-5 m széles) homokdűnék és a folyómedrek kanyarulatai (Spániková 1985). A Kelet-Szlovákiaisíkságon az 1960-1970-es években nagyszabású vízgazdálkodási beavatkozások és telekrendezések történtek, 316 km folyómedret szabályoztak, 453 km védőgátat és 522 km vízelvezető csatornát építettek (Sútor et al. 1995). Ezekhez a munkálatokhoz csatlakoznak azok a hidromeliorációs beavatkozások, amelyek célja a vizes élőhelyek víz- és levegőháztartásának szabályozása volt. A táj erős átalakítása során nagyon sok új vizes élőhely keletkezett (anyaggödrök, homok- és kavicsbányák), amelyek a korábbi mocsarakkal, a meander-maradványokkal, a folyószabályozás során keletkezett holtmedrekkel számos, különböző típusú élőhelyet biztosítanak a szitakötő-fauna számára is. A Latorica folyó árterületének szitakötő-faunája kevéssé kutatott, adatokat David és Jansky (1998) közöl elsősorban a Latorica Tájvédelmi Körzet (CHKO Latorica) területéről. Célom az odonatológiai szempontból eddig feltérképezetlen Latorica mentén és környékén a szitakötő-fauna felmérése, a mennyiségi összetétel megismerése és a faunisztikai adatok értékelése volt. Anyag és módszer Az imágókat entomológiai hálóval fogtam, a lárvákat meghosszabbított nyelű konyhai szűrővel gyűjtöttem a vízterek aljzatának átmosásával és a hínárnövényzet átkutatásával. A lárvabőröket a vízi- és a mocsárinövényekről egyeIéssel gyűjtöttem. A begyűjtött anyagot 97 %-os etil-alkoholban tartósítottam (Tóthová 2004). Az imágók azonosításához főleg Askew (1988), Aguesse (1968), Beschovski (1994), Geijskes és van Tol (1983) munkáját használtam; a lárvák és az exuviumok azonosításánál Butler (1998), Peters (1987), Carchini (1983), Gardner (1960), Heidemann és Seidenbusch (1993), Popova (1953), Zeleny (1980) munkái voltak segítségemre. A taxonómiai kategóriák sorrendjét és nevét Dévai (1978) rendszere és nevezéktana szerint adtam meg, azokkal a változtatásokkal, amelyeket a Magyar Odonatológusok Baráti Köre (MOBK) érvényesnek elfogadott. A 34 mintavételi helyet típusokba soroltam, figyelembe véve a főbb növénytársulásokat, azok mennyiségi előfordulását és borítását, valamint a vizsgált vízterek hidrológiai jellemzőit (vízállás, vízmélység, aljzat minősége), Ruziőková és munkatársai (1996) metodikája szerint (1. táblázat). Akácosok 2122100 Kőfejtő A431000 Potamál 8140000 Eupotamál 8141200 Parapotamál 8142200 Plesiopotamál 8142300 Csatorna 8150000 Mentett oldali holtmeder 8221000 Anyaggödör 8234000 Tőzeges láp 8241000 A dolgozat tartalmazza a Latorica folyó környéki szitakötők biotópkötődés és zoogeográfiai centrum szerinti besorolását, az egyes fajok védettségi szintjét. A begyűjtött fajok esetében megállapítottam a dominancia, a diverzitás (H2, H^) és az ekvitabilitás (e) értékeit, mind az egyes mintavételi helyekre, mind a biotóptípusokra vonatkozóan (Tóthmérész 1997). Eredmények és megvitatásuk A Kelet-Szlovákiai-síkság déli részének nagyon fontos jellemzői a különböző típusú vízterek. A komplex vízgazdálkodási és meliorációs intézkedések ellenére is mindmáig fennmaradtak a sokszor egyedi, dús hínár- és mocsári-növényzetű, szlovákiai viszonylatban is relatíve fajgazdag természetközeli élőhelykomplexumok. A Latorica folyó jelenleg egymástól távol fekvő töltések között folyik. Maga a folyómeder túlnyomórészt makrofitonok nélküli, néhol azonban megtalálhatók a Nupharo luteiNymphaeetum albae, Trapetum natantis növény-asszociációk fragmentumai. Gazdag és színes viszont a holtmedrek növényvilága. A fiatalabb medrekre a Marsilea quadrifolia, Eleocharis acicularis, Najas minor, Sagittaria sagittifolia, Potamogeton crispus dominanciája jellemző, az öregebb medrek általános növénytársulásai a Nupharo lutei-Nymphaeetum albae, Elodeetum canadensis, Scirpetum lacustris (Spániková, 1985). Az újonnan kialakított biotópok perspektivikus új élőhelyeket jelentenek sok veszélyeztetett növényfaj (pl. Marsiela quadrifolia, Stratiotes aloides) számára. A rétek és a legelők aránya viszonylag nagy a KeletSzlovákiai-síkság déli részén, bár egyre nagyobb területet foglalnak el a szántóföldek. A 2001-2002-ben végzett odonatológiai vizsgálatokat dél-kelet Szlovákia eddig kevéssé kutatott területén végeztem. A szitakötő-faunát 34 mintavételi helyen vizsgáltam, amelyek túlnyomó része (26 hely) a Latorica Tájvédelmi Körzetben (CHKO Latorica) található (2. táblázat). A szitakötő-fauna értékelése 2450 példány alapján történt, amiből 2109 az imágó (1585 hím és 524 nőstény), 119 a lárvabőr, 222 a lárva (13 lárvát RNDr. Zdenka MafáSová bocsátott rendelkezésemre az 1997-2000. évekből). A többi szitakötőt terepmunkám során magam gyűjtöttem 20012003 között.