Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

124 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. Néhány halfaj ivadékkori állomány-dinamikája és táplálkozása a Balatonban Specziár András MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany Klebeisberg K. u. 3. Kivonat: Dolgozatunkban hat balatoni halfaj első éves állomány-dinamikáját - mennyiségi változások, méreteloszlás és növekedés - és táplálékát elemezzük az 1999 és 2003 közötti időszakra vonatkozóan. Az egységnyi halászati intenzitásra eső fogásadatok (CPUE) alapján a kősüllőnél, a vágódurbincsnál és főként a fogassüllőnél igen magas az első év során a pusztulás. A fogassüllő ivadék méreteloszlása a kiugró növekedésű egyedek előfordulása miatt a nagyobb, mlg a kősüllő, a vágódurbincs és a dévérkeszeg méreteloszlása a hosszabb Ivási periódus folytán a kisebb méret irányban nyújtott képet mutat. A vizsgált fajok első évi növekedése a hőösszeggel párhuzamban évente jelentősen eltért. Határozott táplálékváltások figyelhetőek meg az egyedfejlődés első évében a fogassüllőnél, a kősüllőnél és a balinnál. A bodorka és a dévérkeszeg tápláléka szintén mutatott változásokat az egyedfejlődés első évében, ám ezek hátterében a határozott ontogenetikus táplálékváltások helyett inkább a táplálékszervezetek szezonális hozzáférhetőségének változásai állnak. Kulcsszavak: Sander lucioperca, Sander volgensis, Gymnocephalus cernuus, Abramis brama, Rutilus rutilus, Aspius aspius. Bevezetés A halállomány stabilitását a szaporulat biztosítja. Az ivadék versenyképessége, ragadozó elkerülése és a kedvezőtlen környezeti tényezőkkel szemben mutatott ellenálló képessége szoros összefüggésben van a testmérettel, és minthogy ezen tényezők alapvetően befolyásolják az ivadék túlélési esélyét, a növekedés egyben az adott évjárat erősségét is befolyásolja (Houde 1997). A növekedés a vízhőmérséklet (Mooij et al. 1994, Kjellman et al. 2001) és a táplálkozási körülmények függvénye (Keckies & Schiemer 1992, Kucharczyk et al. 1998). Az ivadék kis méretéből adódóan csak csekély energia tartalékokkal rendelkezik, így különösen érzékeny az éhezésre (

Jonas & Wahl 1998). Az első éve során az ivadék tömege három-öt nagyságrenddel növekszik. A növekedéssel változó táplálék igényéhez a hal a fejlődése során fellépő táplálékváltásokkal alkalmazkodik. A fejlődés meghatározott szakaszaiban bekövetkező táplálékváltások az optimális táplálkozási stratégia részét képezik (

Werner 1986). A nagyobb egyedeknek, hogy növekedési ütemüket fenntarthassák, nagyobb és elegendő mennyiségben hozzáférhető táplálékot kell fogyasztaniuk. A sikeres táplálékváltást gyakran a növekedés javulása is jelzi (Juanes 1994, Mittelbach&Persson 1998, Specziár&Bíró 2002). A Balaton halállományát a nagymértékű horgászat és a napjainkban már csőkkenő halászat hasznosítja. Ugyanakkor, az őshonos halfauna természetes utánpótlását és egyensúlyának fennmaradását a partszabályozások és a fauna idegen halfajok nagyarányú jelenléte gátolja (Bíró 1997). A halállomány egyensúlyának biztosítása jelenleg már csak a megfelelő halgazdálkodás útján érhető el. Ennek feltétele pedig, hogy ismerjük a természetes szaporulatot és a telepítendő ivadék életfeltételeit. Vizsgálataink célja volt, hogy elemezzük a fogassüllő [Sander lucioperca (L.)], a kősüllő [Sander volgensis (Gmelin)], a vágódurbincs [Gymnocephalus cernuus (L.)], a dévérkeszeg [Abramis brama (L.)], a bodorka [Rutilus rutilus (L.)] és a bálin [Aspius aspius (L.)] ivadék dinamikáját mennyiség, növekedés és méreteloszlás - és táplálkozását, különös figyelemmel a vízhőmérséklet és a növekedés kapcsolatára, illetve az egyedfejlődés során fellépő táplálékváltásokr?, Anyag és módszerek A nyíltvízi fogassüllő, kősüllő, vágódurbincs és dévérkeszeg ivadékot szánkós hálóval (szélesség: 1.0 m; magasság: 34.5 cm; szembőség: 2 mm; vontatási sebesség 5.4-5.8 km óra'

1; vontatási idő mintánként 5-20 perc) gyűjtöttük a tó 14 pontjáról 1999 és 2003 között. A parti sávban élő bodorka, bálin és fogassüllő ivadékot elektromos halászgéppel és kézi ivadék szákkal (szembőség: 1 mm) gyűjtöttük. A szánkós hálós gyűjtéseknél az egységnyi halászati intenzitásra eső fogást (CPUE) a vontatási sebesség és a vontatási idő ismeretében számítottuk. Az ivadékot azonnal fixáltuk 4 %-os formalin oldatban. A határozást követően mértük a halak standard testhosszát (SL) és tömegét (W) 0.1 mm, illetve 1 mg pontossággal. A vízhőmérséklet és az ivadék mérete közötti kapcsolatot a 10 °C feletti hőösszegek alapján vizsgáltuk (jelen tanulmányunkban a június 30.-ig terjedő időszakot elemeztük). A vízhőmérsékletet 6 órás gyakorisággal mértük Onset Optic StowAway automata mérőműszerrel 0.1 °C pontossággal. A halak táplálékát a bél-, illetve gyomortartalomból határoztuk meg és tömeg arányban adtuk meg. A fogassüllő ivadéknál a halfogyasztás gyakoriságát minden nyíltvízen gyűjtött egyed ellenőrzésével határoztuk meg (2001-2003ban összesen 31611 egyed). Eredmények és értékelésük Fogassüllő (Sander lucioperca) A fogassüllő ívása április elején, míg a táplálkozó lárvák megjelenése május legelején, kivételesen április végén történik. A fogassüllő ívása és az ivadék kelése jól szinkronizált, rendszerint két hét alatt lezajlik. A korai fiatal fogassüllő ivadék igen nagy számban van jelen a Balatonban, a 14 pont átlagában 2000 és 2003 között a májusi maximális CPUE 7122 és 13307 db ha"

1 között változott (/. ábra), amely a tó egészére vetítve 422-789 millió darab ivadékot jelent (SL = 10-20 mm-nél). Június közepén az átlagos CPUE már csak 203-469 db ha"

1, július közepén 13-111 db ha"

1, míg augusztus-szeptemberben 3-44 db ha"

1 volt. A CPUE értékek a valós egyedszámoknak természetesen csak egy alsó becslését adják. (Specziár 2004). A korai növekedés szoros összefüggést mutat a vízhőmérséklettel, ennek megfelelően az ivadék mérete évente jelentősen eltérő. Az ivadék a tó nyíltvízi területein egy hónapos korára átlagosan SL = 25-30 mm, két hónapos korára (július eleje) SL = 40-50 mm, míg év végére SL = 60-100 mm testhosszt ér el (1. ábra). Az ivadék méreteloszlása a nagyobb méretek felé nyújtott, rendszerint kétcsúcsú, amely az egyes egyedek kiugró növekedésének eredménye (Specziár 2004). A növekedésbeli különbségek az állomány egyes csoportjainak eltérő táplálkozásból ered. A táplálkozási stratégia alapján három csoportra bontható a fogassüllő ivadék. 1.) Az ivadék döntő része nyíltvízi planktonfogyasztó és a planktonikus kisrákok fogyasztásáról a SL=20-50 mm-es méret elérésével a Leptodora kindtii fogyasztására tér át (lásd még Specziár 2002a). 2.) Néhány példány (az ivadék kevesebb mint 3%-a) az első év folyamán áttérhet a halfogyasztásra. A halfogyasztás kezdetben kannibalizmust takar, amely már 14 mm-es mérettől megfigyelhető az állomány legfeljebb 1%-ánál (lásd még Specziár & Bíró 2004). 3.) Az ivadék fennmaradó része a SL=30-40 mm-es mérettől a nyíltvízről kihúzódik a parti sávba, ahol Limnomysis benedeni-1 fogyaszt (lásd még Specziár 2002a).