Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

115 volt. A 110-120 mm-es méretkategória egyedeinek a táplálékát foként növényi táplálék, Dikerogammarus sp., Chironomidae lárva, Limnomysis benedeni, néhány esetben szitakötő (Odonata) lárva és báb valamint szintén néhány esetben szárazföldi gerinctelen szervezetek alkották. A 130-150 mm-es egyedek leggyakoribb tápláléka a Bithynia tentaculata volt, emellett ritkán előfordult még Dreissena polymorphe!, Dikerogammarus sp., növényi törmelék és Chironomidae lárva az étkükben (2. ábra). A naphal táplálkozási stratégiájának elemzése az Amundsen-féle grafikus módszerrel A 10-20 mm-es halak magas alkalmi specializáció mellett fogyasztottak Ostracoda rákokat, és specializáltán nagy arányban Cladocera rákokat (3. ábra). A 20-30 mm-es egyedeknél a kisméretű rákok fogyasztása mellett már megjelentek a táplálékban a puhatestűek, ezeket azonban csak kis mértékben és ritkán fogyasztották, a domináns táplálék a Cladocera és Ostracoda mellett az árvaszúnyog lárva volt. 0 25 30 75 100 0 25 50 75 100 | I I I | i. J" 25 50 75 100 25 50 75 100 25 50 75 100 25 50 75 100 50 75 100 Elftforduláli (yakonii{ (%) 3. ábra: A naphal táplálkozási startégiája az Amundsen-féle ábrázolással \st-Asellus aquaticus\ Bit-Bithynta tentaculata; Chl-Chironomidae lárva; Chb-Chironomidae báb; Cor-Corophium curvispinum; Dik-Díkerogammarus sp.; Drt-Dreissena polymorpha; Ecs-Egyéb csiga, Evi-Egyéb vízi gerinctelen; Hir-Hirudinea; Ikr-Ikra; Nep-Nepomorpha; Növ-Növényi törmelék; Odl-Odonata lárva; Odb-Odonata báb; Pla-Planktonkus kisrákok; Szfg-Szárazfbldi gerinctelen; Tri-Trichoptera; Vai-Vahata eristata A naphalak a 40-50 mm elérése után dominánsan fogyasztották a Limnomysis benedeni-X, emellett alkalmi specializációval táplálkoztak Chironomidae bábokkal. Jelentős és kiegyensúlyozott volt a Chironomidae lárvák mennyisége a gyomrokban, valamint időnként fogyasztottak már puhatestűeket (Bithynia tentaculata, Valvata eristata) is. E mérettartomány halainál jelentkezett először a növényi törmelék a táplálékban, amellyel alkalmanként táplálkoztak. A 60 -70 mm-es egyedek fö tápláléka a Chironomidae lárva valamint a Limnomysis benedeni volt. Az egyéb táplálékokat halaink alkalmilag fogyasztották, ezek közül a legjelentősebb a Bithynia tentaculata valamint a növényi törmelék fogyasztása volt. A következő méretkategóriába tartozó állatok (70-80 mm) meglehetősen vegyes táplálkozást folytattak. Legdominánsabb elem továbbra is az árvaszúnyog lárva volt, emellett közepes arányú volt a Bithynia tentaculata és a Limnomysis benedeni fogyasztása. Gyakori volt az alkalmilag specializáltán fogyasztott táplálék, melyek a piócák, növényi törmelék és Asellus aquaticus táplálékcsoportokból kerültek ki. A 90-100 mm-es naphalak az egyes táplálék típusokat alkalmilag és változó mennyiségben fogyasztották. A fogyasztott táplálékok dominanciája hasonló, különbség a specializáltság szintjén van. A legnagyobb alkalmi specializációt a Dreissena polymorpha-va\, a csigákkal és a növényi törmelékkel szemben mutatta. A Bithynia tentaculata fogyasztása időszakos volt. A 110-120 mm-es csoport az előző méretcsoporthoz hasonlóan vegyes táplálkozást folytatott és magas alkalmi specializáció mellett fogyasztott növényi törmeléket, Odonata lárvát és bábot valamint Limnomysis benedeni-X. A Chironomidae lárva általánosan és generalizáltán fogyasztott táplálék volt. Az utolsó kategóriába tartozó naphalak (130-150 mm) egyértelműen a Bithynia tentaculata táplálékot részesítették előnyben, hiszen ezt specializáltán nagy mennyiségben fogyasztották. A Dreissena polymorpha fogyasztás alkalmi specializációt tükröz, míg a többi táplálék nem volt számottevő a halak gyomrában. Értékelés A fiatal naphalak tápláléka a planktonikus életmódot folytató kisrákok közül kerül ki (Keast 1978; García-Berthou & Moreno-Amich 2000). A naphal ivadék a nyílt vízen táplálkozik, majd fejlődése során fokozatosan kihúzódik a parti sávba. Az élőhelyváltás táplálékváltással is jár. A fejlettebb naphal szájnyílása megnő, így képes a nagyobb méretű táplálékok felvételére. Ekkor már főként nagyobb bevonat-lakó gerinctelen élőlényekkel táplálkozik. Valamint garatfogaik segítségével képesek összeroppantani a keményebb vázzal rendelkező állatokat (pl.: csigák, kagylók) (Keast 1978; Mittelbach et al. 1992; Osenberg et al. 1992). Mindemellett a naphal egyik legkedveltebb tápláléka az árvaszúnyog lárva (Keast 1987; Deacon & Keats 1987; Fox & Keats 1990; Guti et al. 1991; Godinho et al. 1997; Wolfram-Wais et al. 1999). Mindezeket jól tükrözi vizsgálatunk is, hiszen a legkisebb és a legnagyobb méretcsoportok kivételével a többi csoport egyedeinek egyik legpreferáltabb tápláléka volt az árvaszúnyog lárva. A táplálkozási stratégia elemzéséből látható, hogy gyakori volt a halak alkalmi specializációja, ami az egyes egyedek alkalmi specializációjára vezethető vissza, amikor is időlegesen egyes táplálékforrásokat előnyben részesítenek másokkal szemben. A keszthelyi medencében végzett vizsgálataink során számos esetben találtunk nagy arányú növényi táplálékot a gyomortartalmakban. Hasonló eredményt más vízterületeknél is kaptak a tavaszi és nyári időszakban (García-Berthou & Moreno-Amich 2000). A vizsgált halakból ikrát csak elenyésző mértékben lehetett kimutatni, ivadékot pedig egyetlen esetben sem találtunk a táplálékban. Irodalom Amundsen, P. A., Gabler, H. M. & Staldvik F. J. (1996). A new approach to graphical analysis of feeding strategy from stomach contents data: modif. of the Costello (1990) meth. J. Fish Biol. 48: 607 Deacon, L /. <t. Keast, J. A (1987). Patterns of reproduction in two populations of pumpkinseed sunfish, Lepomis gibbosus, with differing food resources. Env. Biol. Fishes 19: 28-296.