Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
Ill cator vetület szerinti) hálómezőben részletes, az imágók teljes repülési időszakát átfogó odonatológiai felmérés készült (Dévai és Miskolczi 1993). Ennek eredményeként 44 víztér 71 mintavételi helyéről vannak alapadat-soraink a szitakötőfaunáról. E dolgozatban e felmérés 20 kisvízfolyás 44 mintavételi helyére vonatkozó eredményeit mutatjuk be. Jelmagyaráztai • Mintavételi helyek | | UTM 2,5x2,5 - új | | UTM 2,5x2,5 - régi j | TelfüUs Kssvi^fob/isok Közlekedési út —=— Vasútvonal 1 (1) Alsópércsi-úti-összekötőcsatorna 6 (2) Bodzás-ér 7 (3) Bodzás-Fancsikai-flsszekötőcsatorna 8 (4) Bodzás-Halápi-összekötőcsatorna 11 (5) Cserei-ér 13 (6) Cserés-csatorna 16 (7) Diósvári-csatorna 21 (8) Halasi-ér 24 (9) Hajdúsámsoni-főcsatorna 25(10) Hajdúsámsoni-mellékág 27(11) Kati-ér 29(12) Kondoros 30(13) Kondoros-mellékiig 31 (14) Kóc-ér 32 (15) Létai-úti-ér 33 (16) Malom-gáti-ér 34 (17) Martinkai-ér 36(18) Martinkai-mellékág 43 (19) Sámsoni-úti mellékág 44 (20) Vermes-oldali-ér 1. ábra. Az ET56 UTM hálómezó'kisvízfolyásai (zárójelben a vízfolyások 5. ábra szerinti sorszáma A felmérési adatok kizárólag imágókra vonatkoznak. A felmérések nem a területi gyűjtés módszerével történtek, hanem konkrét felmérési helyek lettek kijelölve. Ezek kiválasztásában alapvető szempont volt, hogy a 2,5 x 2,5 km-es almezőkben előforduló valamennyi víztér esetében legalább egy-egy felmérési hely legyen, s minden víztértípus szerepeljen a felmérési helyek között. A terepmunka során összesen 76 napon történt gyűjtés a területen, s mintegy 700 felmérésre került sor. A kisvízfolyásokra vonatkozó összesített eredmények értékelése a kimutatott fajok országos, ill. helyi előfordulási gyakorisága alapján történt. Az országos gyakoriság esetében az UTM rendszerű, 10x10 km-es hálótérkép szerinti előfordulást vettük alapul (Dévai et al. 1994). A helyi gyakoriság megállapításához először az alrendenként összesített pontszámokból egy átlagpontszámot képeztünk, majd megállapítottuk az egy fajra eső relatív gyakoriságot, s ezt tekintettük a mérsékelten gyakori fajok előfordulási gyakoriságához tartozó tartomány közepének. Ezt az értéket öttel osztva a tartományok terjedelmének megfelelő érték felét kaptuk, aminek segítségével már valamennyi kategóriahatár egyértelműen meghatározhatóvá vált. Az egyes kisvízfolyások szitakötő-faunájának hasonlóságát a Bray&Curtis-féle hasonlósággal számoltuk. Az összevonások során a Ward&Orlóci-féle fúziós algoritmust használtuk, ami az egyik leghatékonyabb csoportképző eljárás (Legendre és Legendre 1998). Eredmények és értékelésük A terület vízterekben való gazdagságát, a vízterek sokszínűségét és a rendszeresség kényszerével végzett vizsgálatok hatékonyságát bizonyítja, hogy az ET 56 UTM hálómező területéről összesen 46 faj (a hazai szitakötő-fauna közel 70 %-a) került elő, s közülük a kisvízfolyások mentéről 42 faj (17 Zygoptera és 25 Anisoptera) jelenlétét sikerült igazolni (ami a hazai szitakötő-fauna 65 %-ának felel meg). 0 LEZSL V. 2. ábra. A fajok előfordulási gyakorisága fajszám szerint. (Ferdén vonalazva az országos, rácsozva az ET 56 hálómezö kisvízfolyásainak értékei láthatók, a következük szerint: V. igen gyakori, IV. - gyakori, III. - mérsékelten gyakori, II. ritka, I. - szórványos előfordulású fajok) Az országos előfordulási gyakoriság kategóriarendszerét és az ahhoz tartozó relatív gyakorisági értékhatárokat (Dévai et al. 1994) figyelembe véve a kisvízfolyásoknál 1 faj (2,4 %) igen gyakori, 19 faj (45,2 %) gyakori, 13 faj (31,0 %) mérsékelten gyakori, 4 faj (9,5 %) ritka, 5 faj (11,9 %) szórványos előfordulásúnak bizonyult. Az előfordulási gyakoriság országos és helyi megoszlása szerinti fajszámokat a 2. ábra mutatja, ahol az országos százalékos adatok 65 fajra, a helyiek pedig a kisvízfolyások mentéről kimutatott 42 fajra vonatkoznak. A 3. ábra az előfordulási gyakoriságok országos és helyi arányát ábrázolja. A ritka és a szórványos előfordulású fajok kategóriájában az országoshoz viszonyítva jelentős eltérés tapasztalható az ET 56 hálómező kisvízfolyásai esetén, méghozzá negatív irányban.
