Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

1. szám - Imre Emőke–Trang Quoc Phong–Madarász Csaba–Farkas Hilda: Az önkormányzati szilárdhulladék-lerakók felmérése. (Az eredmények statisztikai elemzése)

IMRE E. és munkatársai; Az Önkormányzati szilárdhulladék lerakók felmérése 45 A geotechnikai tanszék tervezett kutatása ezt az űrt kívánja pótolni új biodegradációs technológia kidolgozásával, amely lehetővé teszi a hatékonyság növelését A hulladéktárolás hatékonysága a lerakó térfogatcsökkenésének sebességével, vagy más szóval, a hulladék stabilitásához és a hulladéktároló helyreállításához szükséges idővel jellemezhető. Fontos szempont, hogy a keletkező gázt, hőt és csurgalékvizet megfelelően kell kezelni. Ezek a tényezők (gazdaságosság, kezelhetőség) kedvezően befolyásolhatók, ha a hulladék stabilitási folyamatát (a szerves anyag bomlását) irányítani tudjuk. Ez megvalósítható a hulladék nedvességtartalmának szabályozásával úgy, hogy a csurgalékvizet visszatápláljuk (recirkuláljuk). Ez az ötlet az első pillantásra némileg hasonlít a biológiai talajtisztítási eljáráshoz. A nagy különbség azonban az, hogy ennél az ún. biodegradációs hulladék-tárolási módszerénél a szerves anyag bomlása döntően anaerob (az anaerob reakció - amelyhez csak nedvesség szükséges - lassabb, nem kíván jelentős infrastruktúrát, és a keletkező metán gázturbinákkal hasznosítható. Mivel többszöri átmosással jár, a nehéz fémek a hulladékból elvileg kinyerhetők). A technológia fejlesztése nem képzelhető el a hulladéktárolóban lejátszódó folyamatok ismerete nélkül. Megemlítjük, hogy a legfejlettebb ismert modell a hulladéktároló hidraulikus, biodegradációs és süllyedési (mechanikai) viselkedését foglalja magába. A biodegradációs modellrész célja a tömeg-veszteség meghatározása. A mechanikai modell egy viszkózus-rugalmas-képlékeny talajmodell alapján számolja a süllyedést. A hidraulikus modellrész egy, a telítetlen talajmechanikából ismert hidraulikus modell, amely a hulladékot kettős pórusszerkezetűnek írja le (McDougall & Pyrah [4], [5]). E modell helyességét eddig csak jellegében igazolták. 5. Összegezés A Lynsy rendszer adatainak eredményeit a 12. ábrán összegeztük. A hazánkban lévő 2575 települési szilárdhulladék-lerakó közül 1299 működik, 620 (3-500 m

J) illegálisan, a többi legálisan. A felhagyott 1276 hely közül nem kellően rekultivált 1250 (azaz mindössze 26 helyszín rekultivált). Az alsó szigetelés szinte mindenhol hiányzik. A lerakók 32.39 %-ának a felső szigetelésről sem tudunk semmit. 423 lerakóhely esetében a talajvíz felszín alatti mélysége 2 mnél kisebb, és ez nem felel meg az előírásoknak. Mindez választ ad arra a kérdésre, hogy miért veszélyezteti a környezetet a lerakók mintegy 90 %-a. Mérnöki beavatkozásra van szükség a kockázat csökkentésére. A hulladék-lerakókkal kapcsolatos mérnöki problémák tehát a következőkben foglalhatók össze: - rekultiváció, - a meglévő lerakók modernizálása, - új lerakók építése, - új technológiák kifejlesztése. A távlati tervek szerint a használatban való lerakodókból 2009 után csak 100 hely marad meg, és évente egy-két új lerakót építenek. Az első három kérdésre „a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről" szóló 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet ad választ. Az utolsó mérnöki problémával (új technológiák kifejlesztése) kapcsolatban megemlítjük, hogy a közelmúltban a BME Geotechnikai Tanszéken kutatás indult „biodegradációs hulladéktárolás" címen. E közlemény a kutatás első szakaszához kapcsolódik, körvonalazva a tervezett kutatás főbb céljait. i Nem önkormányzat 1201 hely " "7 2575 lerakó hely . r 1 Bezártak ! Jelenleg működő 1276 hely 1299 hely •A A A .A A 1250 26 620 679 hely nem hely | hely hely kellően teljesen illegális, legális rekultirekultivált vad lerai vált J kó (3500 m

3) 1 í 12. ábra. A felmért hulladék-lerakók osztályozása Irodalom 1. LINSY database from the Ministry of Environment and Water 2. Rétháti, L. (1988): Probabilistic solutions in Geotechnics. Akadémiai Kiadó, Budapest 3. Prékopa, A. (1980): Valószínűségelmélet műszaki alkalmazásokkal. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 4. McDougall, J.R. A Pyrah, l.C. (1999) Moisture effects in a biodegradation model for waste refuse. Sardinia '99, Proc. Sardinia '99 Seventh Waste Management and Landfill Symp. Eds Christensen, T.H. Cossu, R. & Stegmann, R., CISA, Cagliari, Vol.1, 5966 5. McDougall, J.R. & Pyrah, l.C. (2001). Settlement in landfilled waste: extending the geotechnical approach. In Proc. Sardinia 2001, 8th Intl. Waste Man. & Landfill Symp. Eds. Chrisiensen TH, Cossu R & Stegmann R, CISA, Cagliari, Vol. 3, pp 481-90. 6. Mistéth E. (1967): Műszaki létesítmények erőtani számításának valószínűségelméleten nyugvó alapelvei. Mélyépítéstudományi Szemle, 4-5., 6. és 7. sz. A kézirat beérkezett: 2004. július 23-án önkormányzat 1374 hely V ' IMRE EMŐKE BME, Építőmérnöki Kar, Geotechnikai Tanszék, a műszaki tudomány kandidátusa, tudományos főmunkatárs TRANG QUOC PHONG BME , Építőmérnöki Kar, Geotechnikai Tanszék, doktorandusz FARKAS HILDA Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, vezető tanácsos MADARÁSZ CSABA Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, vezető tanácsos A statistical investigation of the communal waste-depots in Hungary Imre, E. - Trang Quoc Phong - Madarász, Cs. - Farkas, H.