Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

102 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. A Lónyay-Főcsatorna vízrendszerében előforduló halfajok nehézfém-tartalmá­nak elemzése a veszélyeztetettségi állapot (perniciozitás) szemszögéből Nagy Sándor Alex 1, Takács Péter 1, Czégény Ildikó 2, Vadnay Ákos 3, Pataki Zoltán 1, Papp Zsuzsa 1 'Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2Hajdu-Bihari Önkormányzatok Vízmű Rt. 4030. Hétvezér út 21. 3Nyírségvíz, Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatornamű Rt., 4400. Nyíregyháza, Tó utca 5. Kivonat: A Debreceni Egyetem Hidrobiológiái Tanszéke konzorciumvezető intézménye „A Tisza és a Felső-Tisza-vidék hidroökológi­ája" clmü NKFP projektnek. Ennek egyik feladatcsoportja a vízszennyezések hatásának és következményeinek átfogó ökológiai hatáselemzésével foglalkozik. A témakör vizsgálatára mintaterületként a Felső-Tisza-vidéken található Lónyai-föcsatorna víz­gyűjtő területét választottuk. Munkánkban azokról az eredményeinkről számolunk be, amelyeket a kiválasztott terület halfauná­jának, ill. a fontosabb fajok nehézfémtartalmának vizsgálata során kaptunk. A Lónyai-föcsatorna vízrendszerének nyolc minta­vételi helyén fogott halfajok szerveit (kopoltyú, máj) és izomszövetét elemeztük AAS módszerrel. A mintákban meghatároztuk a Cu, a Zn, a Cd, a Pb, Hg és a Cr mennyiségét. Munkánk során megállapítottuk, hogy a Lónyay-Főcsatorna vízrendszere az e­lőzetes várakozásokhoz képest jóval fajgazdagabb, s a vizsgált minták nehézfémtartalma is jelentősen alatta marad a vártnak. Ennek megfelelően a vízrendszer veszélyeztetettségi állapota az ott élő halfajokra nézve alacsony. Kulcsszavak: Lónyay-Főcsatorna, halfauna, nehézfémtartalom, veszélyeztetettségi ájlapot (perniciozitás) Bevezetés A vízi ökológiai rendszerek nehézfém-szennyezettségé­nek feltárására való törekvés mindig igen érzékeny, de köz­érdeklődésre számot tartó téma volt (Förstner-Witmann 1979). Meggyőződésünk, hogy az élőlények nehézfém-tar­talmának elemzése (Czégény és Dévai 1985) sokkal meg­bízhatóbb eredményeket szolgáltat arra vonatkozóan, hogy egy vízteret milyen mértékű nehézfém-szennyezés ért, mint önmagában a víznek, vagy az üledéknek a vizsgálata. A vi­zek mérgezettségi állapota (toxicitás) szerinti minősítés fon­tos eleme volt a vízi ökológiai rendszerek minőségét ökoló­giai alapokon leíró ökológiai vízminősítés elméleti alapjai­nak lerakásakor is (Dévai 1992, Dévai és mtsai. 1999) de a bioindikáció kérdéseivel szoros összefüggésben (Dévai és mtsai. 1993, 1994) a gyakorlati alkalmazás során hamar fel­merült egy új minőségi mutató, a veszélyeztetettségi állapot (perniciozitás) bevezetésének szükségessége is (Nagy és mtsai. 2000). Az erre irányuló törekvések szomorú aktuali­tást kaptak a Tiszát 2000-ben ért cianid- és nehézfém-szen­nyezések révén, ami egyrészt állásfoglalás kibocsátására késztette a Magyar Tud. Akadémia Biológiai Tudományok Osztálya Tiszai Tudományos Bizottságát (Dévai és mtsai. 2002) is, másrészt ösztönzőleg is hatott az ilyen irányú vizsgálatok előtérbe kerülésére (Nagy és mtsai. 2001, 2002). Anyag és módszer A Lónyay-föcsatorna mesterségesen kialakított vonalas létesítmény, ami 1882-ben készült el. Az ezt követő évtize­dekben alakult ki véglegesen a vízgyűjtőjének vízrajzára je­lenleg is jellemző főfolyások rendszere, majd az ún. „folyá­soknak" a főfolyásokba - kisebb csatornákkal történő - be­vezetésével a vízgyűjtő jelenlegi arculata (Felső-Tisza-vidé­ki Vízügyi Igazgatóság - VIZITERV Consult Kft. 1998). A terepbejárások tapasztalatai, valamint a rendelkezésre álló térképanyag információi alapján a vízgyűjtőn összesen 30 mintavételi és mérési helyet jelöltünk ki. Jelen munkánk­ban nyolc mintavételi hely adatait adjuk közre. A nyolc mintavételi hely közül három magán a Lónyay-focsatornán volt (Kék, Kemecse, Gávavencsellő). Két-két mintavételi hely adatait közöljük az Érpataki-föfolyásról (Nyíregyháza­Rozs-rét, Kótaj), ill. a Kállai-főfolyásról (Nyíregyháza-O­ros, Kemecse), valamint egy mintavételi hely adatait a Má­riapócsi-főfolyásról (Székely). A mintavétel minden esetben egyenáramú elektromos halászgéppel történt egy-egy száz méteres szakasz halászatával, s a kifogott egyedeket Pintér (1989) szerint határoztuk meg. A nehézfémtartalom vizsgá­lata céljából szövetmintákat vettünk (kopoltyú, máj, izom). A mintákat a helyszínen fagyasztottuk, majd a Hajdú-Bihari önkormányzatok Vízmű Rt. akkreditált laboratóriumában Zeemann háttérkorrekcióval felszerelt Perkin-Elmer Ana­lyst 800 rendszerű atomabszorpciós spektrometriás rend­szerrel (AAS) határoztuk meg bennük a réz, a cink, az ó­lom, a higany a kadmium és a króm mennyiségét mg/kg ér­tékben a (nedves) testtömegre vonatkoztatva. Eredmények és értékelésük A Lónyay-főcsatornán kijelölt három mintavételi helyen összesen 16 halfaj jelenlétét mutattuk ki. Folyásirányban a Tisza felé haladva (Kék, Kemecse, Gávavencsellő) elsősor­ban a fogott egyedszámok növekedése volt a szembetűnő, nem pedig a fajgazdagság növekedése. Legnagyobb egyed­számmal az Ezüstkárász (Carassius auratus) képviseltette magát (32, 3, 121), de jelenős számban voltjelen a Küsz (Alburnus alburnus), a Bodorka (Rutilus rutilus) és a Do­molykó (Leuciscus cephalus) is. A védett fajok közül legna­gyobb egyedszámban a Szivárványos ökle (Rhodeus serice­us amarus) fordult elő (3, 56, 0 ). Egy-egy egyeddel Kéknél és Gávavencsellőnél előkerült a Vágócsík (Cobitis elonga­toides), s ez utóbbi helyen még a Kurta baing (Leucaspius delineatus) s a Halványfoltú küllő (Góbio albipinnatus). Gávavencsellőnél az invázív Amuri géb (Percottus glehni) 14 példánya is előkerült. A nagyobb egyedszámban fogott fajok kopoltyújának, májának és izomszövetének elemzése után elmondható (1-3 táblázat), hogy az esszenciális nehéz­fémek közül a cink esetében találtunk 100 mg/kg fölötti ér­tékeket az Ezüstkárász, a Domolykó és a Bodorka esetében, míg a nem esszenciális nehézfémek közül az ólomnál ta­pasztaltuk a 0.5 mg/kg-os határérték túllépését az Ezüstká­rász kopoltyújában (Kék) valamint a Küsz kopoltyújában (Kemecse). 1. táblázat. A Lónyay-Főcsatorna (Kék) mintavételi helyen fogott fontosabb halfajok nehézfémtartalma a vizsgált szervekben és szövetben (1 - izom, M - máj, K - kopoltyú) Lónyai-Főcsatorna (Kék) Faj és szövet mg/kg, nedves testtömegben Faj és szövet Cr Cu Zn Pb "R Cd Ezüstkárász (Carassius auratus) (0 0,0913 1,36 10,5022 0 0,0502 0 Ezüstkárász (Carassius auratus) (M) 0,1904 5,7142 113,3333 0 0,0285 0 Ezüstkárász (Carassius auratus) (K) 0,1858 1,8587 110,5947 1,0223 0,0371 0,0092 Küsz (Albumus alburnus) (1) 0.0972 3,4046 19.6463 0 0 0291 00048 Küsz (Albumus alburnus) (M) 0 0 0 0 0 0 Küsz (Albumus albumus) (K) 0 3,7037 50 0 0 0,0185 Naphal (Lepomis gibbosus) (I) 0.0488 1.9531 8,789 0 0.0146 0,0048 Naphal (Lepomis gibbosus) (M) 2 15 45 0 0.05 0 Naphal (Lepomis gibbosus) (K) 0.1116 3,3482 25,6696 0 0 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents