Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

98 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 2004. 85. ÉVF. 6. SZ. Eredmények és értékelésük A pikoplankton évszakos dinamikája összefüggésben a vízhömérséklettel Az általunk vizsgált időszakban a pikoalgák évszakos dinamikája nagyon jellegzetes volt és nagyfokú szabályosságot mutatott a különböző trofitású tóterületeken. A 2003-as évben a eutrof Keszthelyi-medencében télen különösen gazdag pikoplankton népesség alakult ki a fényszegény 0,5 °C hőmérsékletű vízben. Ekkor a pikoplankton abundancia megközelítette a nyári időszakra jellemző értéket, 3*10

5 sejt volt milliliterenként. Az általunk vizsgált időszakban ezen a tóterületen a pikoplankton összegyedszáma 0,6 és 5,8* 10

5 sejt/ml között változott, átlagosan 2,5* 10

5 sejt/ml volt, míg a Siófoki-medencében valamivel alacsonyabb volt az egyedszám, 0,5 és 4*10

5 sejt/ml között ingadozott, átlagosan pedig 1,9*10

5 sejt volt milliliterenként. Az eutrof tóterületen a pikoalgák egy nagyobb abundancia csúcsot mutattak 2003 augusztusában, illetve egy ennél kisebb csúcs is megfigyelhető volt februárban. Ez utóbbi a befagyott tóban jelentős mértékben elszaporodott fikobiliprotrein-hiányos (FBP-hiányos) vörösen fluoreszkáló sejteknek köszönhető. A FBP-hiányos (eukarióta) sejtek részesedése 2003 februárjában a Keszthelyi-medencében meghaladta az összegyedszám 90 %-át, ez az érték 2004 márciusában 81 % volt. A kevésbé eutrof Siófoki-medencében az APP frakciónak ugyancsak két abundancia csúcsa volt: egy kisebb februári és egy nagyobb júliusi csúcs. Mindkét tóterület esetében elmondhatjuk, hogy a pikociano-baktériumok egyedsűrüsége követte a hőmérséklet változását. A vízhőmérséklet 15°C alá süllyedése során a pikociano-baktériumok száma drasztikusan csökkent. Ezzel szemben az eukarióta pikoalgák télen, illetve kora tavasszal szaporodtak el. A jégborítás megszűntével fokozatosan eltűntek, míg a 67°C-nál melegebb vízben már teljes mértékben hiányoztak, helyüket pedig átvették az év túlnyomó részében domináns fikocianin és fikoeritrin tartalmú cianobaktériumok. Megállapítottuk, hogy a pikoeukarióták egyedszáma és a vízhőmérséklet között szoros szignifikáns (P < 0,01) korreláció van, azonban ennek a gazdag téli algaegyüttesnek taxonómiai státusza még ismeretlen (/. ábra). Az EuAPP-vel szemben a pikociano-baktériumok abundanciája 10 °C feletti tartományban a vízhőmérséklettel párhuzamosan nőtt (2. ábra). A Balatonból eddig kitenyésztett pikociano-baktériumok Synechococcus fajok voltak (Koncz Eszter szóbeli közlés). 120 Vízhőfok (°C) 1. ábra. A pikoe.ukarióták abundanciájának hőmérséklet függése a Balatonban Vízhőfok (°C) 2. ábra. A pikocianobaktériumok abundanciájának hőmérséklet függése a Balatonban A cianobaktériumok pigment típusai összefüggésben a vízalatti fényviszonyokkal Amíg az eutróf keszthelyi tóterületen a vörös autofluoreszcenciát mutató fikocianinban gazdag sejtek voltak a legtömegesebbek, addig a mezotróf keleti tórészen a sárgán fluoreszkáló fikoeritrines formák uralkodtak. Ahogy az adatainkból is kitűnik, a fikoeritrines formák részaránya a trofitás növekedésével meredeken csökken és csak 20 (ig/1 klorofill-koncentrációig lehet számottevő mértékű, 50 |ig/l felett pedig csak elvétve fordulnak elő. A pigmentösszetétel azonban nem a trofikus státuszt, hanem a vízalatti fény spektrális összetételét tükrözi (Vörös et al. 1998). A trofitás növekedése szükségszerűen együtt jár a fényextinkció növekedésével, de nem képezi annak kizárólagos okát. A növekvő fény-extinkció „vörös eltolódással" jár, így minden olyan hatás, amely a fénykioltást növeli, az egyben növeli a fikocianin előfordulásának valószínűségét is (Vörös et al. 1998). A Balatonban is megfigyelhető a K, érték nagysága és a fikoeritrinben gazdag pikoplankton (PE) közötti negatív korreláció, azaz minél kisebb a K^ értéke, annál magasabb a PE tartalmú pikoalgák részesedése. A kolóniás APP évszakos dinamikája összefüggésben az oldott nitrogénformákkal A téli pikoeukariótákból álló pikoplankton együtteseket többnyire magányos sejtek alkotják, míg a kolóniás formákat elsősorban a cianobaktériumok hozzák létre. Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy a kolóniás formák évszakos dinamikája nagyfokú szabályosságot mutat. A Siófoki-medencében 2003 telén a kolóniás formák részesedése alacsony volt, csupán 10%, ekkor a magányos pikoeukaróták uralkodtak. Tavasszal a kolóniás formák abundanciája fokozatosan nőtt, míg a magányos sejteké ezzel párhuzamosan csökkent. A kolóniás formák részesedésének maximuma augusztusban következett be, ekkor 75 % volt. A Keszthelyi-medencében is hasonló volt a helyzet, 2003 februárjában szinte a teljes populációt a magányos pikoeukarióta sejtek alkották, nyáron a kolóniás sejtek domináltak, majd részesedésük 2004 telén ismét 5 %-ra csökkent. Megvizsgáltuk, hogy a kolóniás pikoalgák abundanciája és az algák számára felvehető nitrogénformák dinamikája között van e összefüggés a Balatonban. Az adatok elemzéséből egyértelművé vált, hogy az ammónium-N, a nitrát-N és az urea-N koncentráció növekedésével a kolóniás formák részesedése szignifikánsan csökken (3., 4. és 5. ábra). Eredményeink azt sugallják, hogy a nyári N-limitáció elősegíti a kolóniás formák képződését, illetve stimulálja a kolónia