Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
72 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN Y 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. ilyen jellegű vizsgálatokhoz. A Gammarus roeseli előfordulásáról további adatok találhatóak Karaman & Pinkster (1977), Kontschán és mts. (2002) valamint Muskó (1994) munkájában. Anyag és módszer A mintákat a Pécsely-patakból négy helyen vettem egyenlőháló módszerrel 2003 júliusában és októberében (Pl mintavételi hely a forrásnál, P2 mintavételi hely Pécsely faluban, P3 mintavételi hely a Szurdok-völgy déli végében, P4 mintavételi hely az Örvényesi vízimalom felett volt). A begyűjtött minták egy részét a helyszínen rögzítettem, a formalin végkoncentrációja 5-10% volt a kb. 500 ml-nyi mintában. Az ún. élőminta mintegy 1000 ml-es volt. Az anyagot a mintavétel után rögtön a laboratóriumban fotótálakba öntöttem, és az állatok kiválogatását, ill. csoport szerinti elkülönítését szabad szemmel, ill. binokuláris mikroszkóp segítségével végeztem. A válogatott anyagot 70%-os alkoholban tartósítottam. Az egyedszámadatokat relatív gyakoriság formájában fejeztem ki. Méretüket milliméter beosztású tárgylemez segítségével állapítottam meg. A hátuk élének hosszúságát mértem a nyél és a fej határától az urosoma végéig. A „triachantus" és „roeseli" alakváltozatot és a két típus közötti átmenetet vizsgáltam, amely során az állatokat négy csoportba soroltam (A, B, C, D). A csoportokat (/.táblázat) a 7., 8., 9., 10. testszelvényeken levő tüske, illetve dudor alapján különböztettem meg. 1. táblázat: A szelvények tüskéinek (T) és dudrainak (D) csoportonkénti eloszlása a 7.-10. szelvényen 1 table : Groups according to distribution of spines (T) and protrusions (P) on the 7th-9th segments Csoport/szelvény 7 8 9 10 A T T T T B T T T C T T D D D T T Eredmények és értékelés A forrásnál vett mintákban az Amphipoda rákok egyedszáma alacsony volt, méretük pedig igen kicsi, ezért az adatokat nem értékeltem ki. A patak „triachantus" és „roeseli" alakváltozatait tehát három mintavételi helyen mértem fel egy nyári és egy őszi aspektusban, mindkét alkalommal két-két mintát véve. Az értékelést először mintánként végeztem, majd összegeztem mintavételi pontonként nyárra és őszre. Majd mintavételi helyenként hasonlítottam, az eredményeket a 3. ábra mutatja, melyen az egyes mintavételi helyek összetételét ábrázoltam a változatokra nézve. Az egyedszám mintánként 9-54 között változott egységnyi gyűjtési befektetés (sampling effort unit) mellett. Összesen 231 egyed került felmérésre. A bizonytalanul határozható, szemmel láthatóan ivaréretlen példányokat nem vizsgál2. ábra: A különbség a szelvények tüskézettsége alapján a „roeseli" és a „trichantus" formáknál a Gammarus roeseli fajnál Figure 2: The difference between the "roeseli" and „triachantus" forms in Grammarus roeseli according to the segment's spines. A diagramból egyértelműen látszik (/. diagram), hogy a „B" csoportba (-,T,T,T) sorolható az egyedek többsége, azaz a „triachantus" forma dominál. Mennyiségileg kevesebb van a „C" csoport tagjaiból (-,T,T,D) és a „D" csoportba sorolható egyedekből (-,D,T,T) és egészen kis százalékot tesznek ki az „A" csoport (T,T,T,T) egyedei, azaz az eredeti „roeseli" alak. * < P2 P3 P4 Mintavétel hatysk 3. ábra:Gammarus roeseli alakkörének relatív gyakorisága (%) az egyes mintavételi helyeken Figure 3: Relatíve abundance of forms in the Gammarus roeseli in the sampling sites Az állatok méretét is vizsgáltam, jelentős nagyságbeli különbséget nem találtam sem évszakváltozás függvényében, sem az eltérő patakalzat viszonyában. Az egyedek méretének szórása egyenletes volt. Az 5 mm-es hosszúságtól vizsgáltam a szelvényeiket, a legnagyobb példányok 16 mm -esek voltak. A legtöbb egyed a 8-12 mm-es tartományba estek. A patak alzatát finom-, közepesen finom kavicsos, iszapos, növényes, rothadó növényesnek találtam. Kicsit elgondolkodtató hogy egy, a Cuha-patakban végzett felmérés szerint ott a „C" forma dominált és utána következett a „B" („triachantus" forma) (Kontschán, 2000). Ahhoz, hogy a két, egymáshoz viszonylag közel futó patakban meg lehessen magyarázni a dominancia viszonyok eltérő alakulását egy személynek kéne ugyanazon szempontok alapján az élőhely viszonyokat, az esetleges szennyezéseket. A patak egészére nézve dominált a „triachantus" forma 60 %-ban, a „roeseli" forma csak 7%-ban fordult elő. A „C" változat 19, a „D" változat 14%-ban volt fellelhető. A 20. század elején megoszlottak a vélemények arról, hogy a Gammarus roeseli Gerv. és a Gammarus roeseli triachantus két önálló faj, vagy pusztán változat-e a „triachantus" forma. Carausu és mts. (1955) a Gammarus roeseli triachantus-t önálló alfajnak tekintette, ezzel szemben Pinkster (1978) a Gammarus roeseli-i egy fajnak tekintette, a magyarországi felmérése során nem említi a „triachantust" sem önálló fajként sem változatként. Felsorolásában csak a Gammarus fossarum-ot, a G. balcanicus-t, a G. pulex-et említi meg. Ezzel egyidőben az a hazai álláspont alakult ki hagy a „triachantus" a „roeseli" egy változata (Ponyi és Bankós, 1978). A feltételezés az, hogy a „roeseli" /„triachantus" arány árulkodhat bizonyos környezeti változásokról, és különböző ökológiai állapotot indikálhat. Az élőhely természetes állapotától való eltérését mutathatná a két forma aránya egymáshoz képest, egy körültekintően kidolgozott rendszerben. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom dr. Padisák Juditnak és dr. Ponyi Jenőnek a szakmai segítségükért. A kutatásokat az Országos Tudományos Kutatási Alap (T-34414) támogatta. Irodalom: Carasau, S; Dobreanu, E; Manolache, C. (1955): Fauna Republicii Populäre Romine: Crustaceae. Edit. Acad. Rep. Pop. Romine. pp. 102. Dévai, Gy., Miskolczi, M. és Olajos, P. (1998): Biodiverzitás-monitorozás szitakötökkel (Odonata). Hidrológiai Közlöny 78: 369-371.
