Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

63 Szakmai szempontok alapján úgy ítéltük meg, hogy a csoportok elkülönítését a 100-as transzformált távolság ér­ték körül érdemes megtenni. Látható, hogy a számokkal jel­zett mintavételi helyek egy része más-más csoportban he­lyezkedik el. Néhány mintavételi helyről nem dönthető el egyértelműen melyik csoporthoz tartozik. Ezért a csoporto­kat mind a 16 időpont esetén olyan kóddal láttuk el, amely kifejezi, hogy az adott mintavételi hely az adott időpontban, mely csoportban található. Az egymásnak megfelelő cso­portok ugyanazt a kódszámot kapták (2. ábra). A csoportokat a „-2, -1,0, 1, 2 és 3" egész számokkal jellemeztük. A legnyugatibb csoport (általában a Zala torko­lat) kapta a -2 kódot, míg a legkeletebbre eső a 3-ast. A köz­tes kódokat a csoportok transzformált távolságai alapján ad­tuk meg^. Ilyen módon minden mintavételi hely egy 16 dimenziós térben lett elhelyezve, aminek alapján lehetővé vált egy ú­jabb klaszterezés elvégzése. A művelet eredményeként ka­pott dendrogram a teljes időtartamra (1992-től 1998-ig) vo­natkozó csoportosítást mutatja (3. ábra). 3. ábra. A Balaton részmedencéinek elkülönülése a 16 vizsgált időpont összevont dendrogramján. A mintavételi pontok számozása az 1. ábrán feltüntetettel megegyező' Látható, hogy két lényegesen elkülönülő csoport alakult ki, amelyek a Balaton nyugati és keleti részének mintavételi helyeit foglalják magukba. A keleti tórész további két cso­portra, a Siófoki- és a Szemesi-medencére bontható. A nyu­gati tórész egyetlen csoportot alkot, itt egy mintavételi hely, a Zala torkolat található, ami kissé elkülönül a többitől. Ezzel a megoldással sikerült az 1992-1998 közötti idő­szak idősorainak csoportosítását úgy elvégezni, hogy magá­ban foglalja mindazt az információt, amit a vizsgált időtar­tam paraméterei tartalmaznak. Ellenőrzés A csoportosítás sikerét ellenőrizhetjük az egyes paramé­terek mért értékeinek néhány statisztikai mutatóját megjele­nítő box-whiskefs plot-okkal. Ezek közül néhányat kiemel­ve (4. ábra) is jól látható, hogy a Balaton klaszterezéssel el­különített területei valóban eltérő tulajdonságokkal bírnak. Ezzel alátámasztást nyert, hogy a csoportok elkülönítése he­lyénvaló. A Nyugati-medencén belül kissé elkülönülő Zala torkolat nevű mintavételi hely gyakorlatilag a Balatonba folyó víz tulajdonságait tükrözi, ezért célszerűnek tartottuk az ott mért paraméterek statisztikáit külön is ábrázolni. A továbbiakban ellenőriztük azt is, hogy a Keszthelyi- és a Szigligeti-medence összevonása egyetlen „nyugati-me­dencévé" helyénvaló-e! A feldolgozott paraméterekre e két medence elkülönítésével is kiszámoltunk néhány statisztikai értéket, mint pl. az átlagot, a szórást, és a mediánt. Ez utób­bit jobb mutatónak tartjuk, az egyes kiugró értékek miatt (Id. 1. táblázat, 5. ábra). A paraméterek alapvetően három féle viselkedést adtak: J (Ou»1iln™ján)x1.5 QUKMU (75*) QurUI*(2SH) MsdUn - Kiugróéit* Extrém érték 4. ábra. Néhány kémiai és biológiai paraméter statisztikai mutatóinak box-whisker's plot-ja 1. Néhány paraméter esetében (pl. oxigén-telítettség), a rész-medence között nem volt szignifikáns különbség. Ettől kis mértékben a Zala torkolat különbözött. A mediánt osz­lopdiagramon ábrázolva ez látható (5. ábra). 2. A második csoportba tartoznak azok a paraméterek (pl. kalcium), amelyeknél a két összevont részmedence is elkülönül egymástól. Ezen paraméterek alapján tehát az ere­deti négyes felosztás (Lóczy 1918, Virág 1997) is indokolt lehet, bár a Keszthelyi- és a Szigligeti-medencék között ál­talában itt is kisebb volt a különbség. 3. A harmadik csoport a legnépesebb. Ebbe tartoznak, pl. a hidrokarbonát vagy az anionaktív detergensek értékei. Az összevont részmedencék közti különbség ezen paraméterek esetében lényegesen kisebb, mint amilyen a Siófoki-, a Sze­mesi- és a Nyugati-medencék között volt. 1. táblázat. Néhány kémiai paraméter médián, átlag és szórás értékei a négy medencére és a Zala torkolatra L, ~ Í Slófokl­medence Szemesí­medence Nyugati-medence L, ~ Í Slófokl­medence Szemesí­medence SziQligeti­medence Keszthelyi­medence Zala torkolat 0 tel Medián 100.90 101.46 102.10 100.40 97.66 Átlag 100.13 101.96 103.33 104.09 97.72 Szórási 11.04 12.60 14.17 16.12 23.66 Ca Medián 36.70 39.70 43.90 46.70 64.00 Átlag 36.00 40.32 43.93 47.0« 66.94 Szórás 4.76 7.66 9.40 11.31 17.32 HC03 Medián 230.00 327.00 236.10 240.70 276.30 Átlag 233.62 232.29 239.44 246.03 276.16 Szórás 24.66 27.67 29.64 34.26 66.47 Ana Medián 11.00 21.00 26.00 27.00 36.00 Átlag 30.69 30.40 36.66 36.10 42.63 Szórás 44.34 33.66 43.16 42.66 36.91 Következésképpen, mivel a csoportosítást a vízkémiai és bakteriológiai paraméterek együttesére vizsgáltuk, ez utóbbi tendencia érvényesült. Ez alapján helyesnek tűnhet, hogy a Keszthelyi- és a Szigligeti-medencét egyetlen Nyugati­medencévé vonjuk össze. Összefoglalás és eredmények A felmerült kérdésre, hogy a tó egy pontján vett vízmin­ták mennyire reprezentálják annak egész területét, a választ a hierarchikus klaszterezés és kódolás együttes alkalmazá­sával adtuk meg. A Balaton 10 mintavételi helyéről szárma­zó kémiai és bakteriológiai jellemzők eredményeinek figye­lembe vételével, a hasonló mintavételi pontokat határoztuk meg a vizsgált (1992-1998) időszakra, végül az eredményt statisztikai számításokkal ellenőriztük. Zalatwtot* SamMl-mHn» Nyugati-mad«» SMIOW - rradarc»

Next

/
Thumbnails
Contents