Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

60 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. A Bükk hegységi Bán-völgy gerinctelen makrofaunájáról Kiss Ottó, Andrikovics Sándor és Mester József* Eszterházy Károly Főiskola, Állattani Tanszék, 3300. Eger, Leányka u. 6. Kivonat: A terület (Bán-patak) gerinctelen makrofaunáját 2004-ben áprilistól szeptemberig havonkénti gyakorisággal vizsgáltuk. A forrástól 5 km-es távolságon 5 mintavételi helyet jelöltünk ki. E forrás és patakszakaszokon tájékozódó vízkémiai méréseket (vízhőmérséklet, vezetőképesség, pH, oldott oxigén) is végeztünk. A gerinctelen makrofauna Bán-völgyi zonális (eucrenon, hypocrenon és epirhitron) eloszlásáról a hazai szakirodalomban nem találunk adatokat. Értékeltük a kémiai és a biológiai vízminőséget. A forrás és a patak ivóvíz minőségű, azaz a legjobb, I. vízminőségű osztályba sorolható. Kulcsszavak: vízi gerinctelen makrofauna, vízkémia, bioindikátorok, vízminőség, Bükk. Bevezetés A gerinctelen makrofauna részletesebb felmérése a Bükk hegységi Bán-völgy forrás-és patakszakaszaiban még hiányos. A Bán völgyből Sátori J. (1938, 1939), Újhelyi S. (1974), Nógrádi S. et al (1996) közöltek főleg tegzes fajokat. Anyag és módszer A vizsgált Bán-völgyi forrásrégió és patak a Bükk hegységben, a Bükk fennsík északi peremén, a Bálvány csúcstól E-ra 528 m és 310 m tengerszintfeletti magasságban, az É sz. 48°06'088" és K h. 20°28'5,7" (B1-B5 mintavételi helyek) koordinátáknál található, a szintkülönbség 218 m. A Bán-patak 5 km-után az ÉK-irányba futó Szilvás-patakkal egyesül, innen már másodrendű pataknak tekinthető. A helymeghatározást Garmin típusú GPS műszerrel végeztük. A tájékozódó jellegű vízkémiai méréseket elektrometriásan Multi Line P4 műszerrel mértük. A gerinctelen makrofaunát egyelő gyűjtéssel 2004 áprilisától szeptember végéig havonként a forrástól távolodva 5 mintavételi helyről gyűjtöttük. Ezen kívül a parton fühálózással imágókat is gyűjtöttünk. A kérészeket (Bauernfield, E. & Humpesch, U. 2001), az álkérészeket (Andrikovics S. - Murányi D. 2002), a tegzeslárvákat (Waringer, J. & Graf, V. 1997) és Hickin, N. E. (1967) munkája segítségével, az imágókat Malicky, H. (1983) határozókönyve alapján determináltuk. Az előkerült egyéb makrofauna elemek azonosítására a Bährmann, R. (2000) Roznkoäny, R. (1980), és a Pöckl, M. (1988) műveit használtuk. A Chironomida és más Diptera lárvákat csak családszintig azonosítottuk Biró K. (1981) munkája alapján. Eredmények A begyűjtött EPT fajokat és a kísérőfaunát az 1. táblázat tartalmazza. A mintavételi helyek jellemzése: A B1 mintavételi hely a forrásrégió és a forráslefolyó 24 m-es szakasza. A kőzet triászkori mészkő, tengerszint feletti magassága 528 m, az É sz. 48°06' és a K h. 20°28', rheokrén karsztforrás. Vízkémiai adatok: a vízhőmérséklet 8,08,7 °C. A pH 6,86 és 7,7 között változott, a vezetőképesség 480 ^/cm, az oldott oxigén 9,2 mg/l (83,1 %) volt. A terület tipikus eucrenon régió. A kérészek közül a Baetis rhodani, a Rhithrogena semicolorata, az álkérészek között említhető a Protonemura aestiva. A tegzeslárvák közül az Agapetus fuscipes, az Ecclisopteryx madida lárváit gyűjtöttük. A forrásmedencében és a patakszakaszon is gyakori a Crenobia alpina, a Sadleriana pannonica, és a Gammarus fossarum. A B2 mintavételi hely a forrástól 400 m-re, tengerszint felett 498 méteren, az É sz. 48°06'42,9" és K h. 20°28'27,4"-én található. A patak elsőrendű, hypocrenon szakasz, vize gyors áramlású, egy mesterséges zsilipen zúdul le. A patakszakaszon a mederszélesség 85 cm és a vízmélység 7 cm. A szakasz vízkémiai adatai: a víz hőmérséklete 9,0 °C-10,3 °C, a pH-ja 8,34, a vezetőképessége 471 - 477 pS/cm, oldott oxigén tartalma 8,55 mg/l (77,2 %). A kérészek közül a Baetis muticus, a Rhithrogena puytoraci, Rhithrogena semicolorata gyakoriak. Az álkérészek közül a Protonemura aestiva tömeges. A tegzeseket az Agapetus fiiscipes, a Rhyacophila fasciata, a Rhyacophila pubescens, és a Wormaldia occipitalis fajok képviselik. A kísérő faunát a Crenobia alpina, és Sadleriana pannonica jellemzi, ugyanakkor a Chironomidae, a Simuliidae lárvák is gyakoriak, és található itt húrféreg (Gordius aquaticus) is. A B3 mintavételi hely a forrástól kb. 450m-re a híd után, 478 m tengerszint feletti magasságon, az É sz. 48°06' 43,4" és a K h. 20°28'26,8" koordinátáin volt. Itt a meder szélessége 100 cm, vízmélysége 8 cm, a szubsztrátum nagyköves, a víz gyors áramlású. Vízkémiai adatok: hőmérséklete 9,2 °C - 10,5 °C, a pH-ja 8,3, a vezetőképessége 467 468 pS/cm, oldott oxigén tartalma 8,77 mg/l (79, 2 %). Az áramlást kedvelő kérészek közül a Baetis és a Rhithrogena fajok mellett az Epeorus silvicola, a tegzeslárvák közül pedig a Rhyacophila fasciata, a Rhyacophila pubescens, a Plectrocnemia conspersa, az Ecclisopteryx madida gyűjthető. A kisérő faunát a Crenobia alpina, a Dugesia gonocephala, a Sadleriana pannonica képviselte. A B4 mintavételi hely: kb. 800 m-re a forrástól, az útkanyar után, 474 tengerszint feletti magasságban, az É sz. 48° 06'45", és a K h. 20°28'25,8" koordinátinál volt. A meder szélessége 85 cm, a vízmélység 8-9 cm volt. Vízkémiai adatok: a vízhőmérséklet 9,5 °C - 11,1 °C között, a pH 6,55-8,3 között, a vezetőképesség 456 pS/cm - 484 pS/cm között változott, az oldott oxigéntartalom 8,56 mg/l (78,2 %). A kérészfauna közül nagyobb egyedszámot a Baetis vernus és a Rhithrogena puytoraci mutattak, az álkérészek közül, pedig a Protonemura intricata említhető. A gyorsvízi tegzeslárvák közül a Rhyacophila tristis (alhavasi faj), a Rhyacophila fasciata, az Odontocerum albicorne, a Hydropsyche instabilis, a Plectrocnemia conspersa, és az Ecclisopteryx madida említhető. Megjelentek a lenitikus vizeket kedvelő Halesus digitatus és a Potamophylax rotundipennis lárvák, a kísérő fauna közül, pedig a Dugesia gonocephala gyakori. Gyűjthető a Gordius aquaticus és Tipulidae lárvák is. A B5 mintavételi hely a forrástól 3600 m-re a völgy kiszélesedik. Itt, az É.sz. 48°08'12.2" és a K.h. 20°27'0.6" koordinátáknál a tengerszint feletti magasság 310 m, A meder szélessége 150 cm, a vízmélység 9 cm. Vízkémiai adatok: vízhőmérséklet 9,5 °C -14,1 °C, pH 8,42, vezetőképesség 440 - 466 pS/ cm, az oldott oxigéntartalom 8,72 mg/l (87,7 %) volt. Ezen a helyen a kérészek közül a Baetis rhodani, a Rhithrogena semicolorata, a Rhithrogena cf Iridina előfordulása jelentős. A lotikus vizeket kedvelő tegzes fajok közül az Odontocerum albicorne, Hydropsyche instabilis, az Ecclisopteryx madida, az Agapetus fuscipes, a Rhyacophila fasciata, a Rhyacophila tristis tömegesebb előfordulása figyelhető meg, de a lenitikus fajok közül a Halesus digitatus, a kísérő fauna közül Dugesia gonocephala, a barna húrféreg Parachordodes tolosanus és a Megistocera sp. (Diptera) is él itt.