Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
54 HIDROLÓGIA I KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. 2003-ban havi gyakorisággal történtek a 24 órás oldott oxigénmérések a nyári időszakban, az 1. halastóban 3,00 és 31,6 g0 2 m" 2 közötti napi oxigén-növekedést találtunk, a respiráció 1,97 és 27,5 g0 2 m 2 között változott. A júniusi mérés alkalmával nagyon alacsony oxigéntermelést és fogyást tapasztaltunk, ennek hátterében valószínűleg az algaközösség összeomlása állt. A 2. tóban az elsődleges termelés naponta 11,8 és 25,6 g0 2 m" 2 tartományban volt, a társuláslégzés 4,53 és 10,4 g0 2 m" 2 között változott. A napi diffúzió eredője mindkét tóban rendszerint negatív volt, ami a felesleges oxigén légkörbe való távozását jelezte. Értékelés Knud-Hansen és mtsai (1998) szerint még a legtermékenyebb halastavakban sem csökken 3 mg l" 1 alá az oldott oxigén koncentrációja, ha a szervesanyag kizárólag magában a tóban termelődik. Ez azt jelenti, hogy a nappal megtermelt oxigén teljes mértékben képes fedezni az egész napi légzés oxigénigényét, feltételezhetően a rétegzettség éjszakai megszűnése és így a vízoszlop teljes keveredése révén. Amenynyiben nagy külső szervesanyag terhelés éri a tavat, az oxigénigény olyan mértében megnőhet, hogy hajnalban oxigénhiány is előfordulhat. A kísérleteinkben tapasztalt viszonylag alacsonyabb hajnali oldott oxigén koncentrációk jól egyeznek a fenti megfigyelésekkel, ugyanis halastavaink jelentős mértékű külső szervesanyag terhelést kaptak. A két halastó, melynek oxigénforgalmát vizsgáltuk a kísérlet során, a rendszerben való elhelyezkedéséből adódóan különböző mértékű terhelést kapott (Kerepeczki, 2004). A vízoszlop oldott oxigén koncentrációjának napi változása jól mutatta a két halastó közötti eltérő állapotot: az 1. tóban a nappali oxigénkoncentráció derült időben megfelelő volt a halak számára, de éjszaka megközelítette a kritikus 1 mg 1"' szintet (Horváth, 2000). Ezzel szemben a 2. halastóban a mérések időpontjában nem alakult ki oxigénhiány az éjszakai órákban sem, a magas oldott oxigéntartalom kedvezett a nitrifikációs folyamatoknak is, a tavak ammónium koncentrációja végig alacsony volt a tavak működése során (Kerepeczki és Pékár, 2004). A kiszámított elsődleges termelés és társulás-légzés értékek is eltérést mutattak a két tó között. Az 1. tóban kapott magasabb oxigén-növekedési függvény valószínűleg a mesterséges levegőztetésnek és a vízpótlásnak köszönhető, mivel nem találtunk magasabb algabiomassza, illetve klorofilla értékeket az 1. halastóban, mint a 2. tóban (Kiss és mtsai., 2004). Az 1. halastóra érkező nagyobb és közvetlen szervesanyag terhelésnek megfelelően a respiráció is lényegesen magasabb volt ebben a tóban, az adatok azt mutatták, hogy szinte az összes megtermelt vagy bevitt oxigén elfogyott, és oxigénlimitált volt a vízkezelési folyamat ebben a tóban. A 2. tóban alacsonyabb volt a respiráció mértéke, de itt is előfordult, hogy megközelítette a produkció nagyságát, de ekkor sem alakult ki hajnali oxigénhiány a tóban. Más szerzők eredményeivel összevetve a produkciós és respirációs értékeinket, hasonló nagyságrendű elsődleges termelést állapítottak meg Oláh és mtsai. (1977) intenzíven műtrágyázott halastavak esetében, a hét mérés matematikai értékelésével: 39,4 g0 2 m" 2 napi termelést mértek augusztusban és 16,9 g0 2 m" értéket találtak szeptemberben. Szintén Oláh és mtsai. (1986) vizsgálták különböző módon kezelt halastavak elsődleges termelését és a halhozamot, eredményeik alapján a vizsgált halastavaink a legproduktívabb, szerves trágyával kezelt halastavakhoz álltak a legközelebb (17,3-20,8 g0 2 m" 2 elsődleges termelés). Az 1. tóban talált produkcióhoz hasonlóan magas elsődleges termelést mért Hepher (1962) sötét-világos palack módszerrel intenzíven trágyázott izraeli halastavakban: 58,7-72,8 g0 2 m" 2 tartományban. Az eredmények azt mutatták, hogy az oldott oxigénkoncentráció változása jól jelezte a tavak közötti különbségeket, és az oxigéngörbe matematikai értékelésének segítségével megfelelő információt kaptunk az elsődleges termelés, a társulás respiráció és a diffúzió mértékéről.. Mivel az 1. halastóban a respiráció mértéke és oxigén-felhasználása olyan magasnak bizonyult, melyet a tóban lejátszódó fotoszintézis már nem tudott biztosítani, még kiegészítő levegőztetés mellett sem, ezért a vízkezelő rendszer üzemeltetésének módosítására volt szükség. így az 1. tó, mely közvetlenül kapta a terhelést 2004-től fakultatív oxidációs tóként üzemelt. Oláh és mtsai. módszere jól használható különböző adottságú tavak összehasonlítására és az oxigénforgalmat meghatározó folyamatok jobb megismerésére és az optimális tókezelési gyakorlat kialakítását is elősegíti. Irodalom Hepher, B. 1962. Primary production in fishponds and its application to fertilization experiments. Limnol. Ocean. 7: 131-136 Horváth L. (szerk.) 2000. Halbiológia és haltenyésztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest p. 37. Kerepeczki É. 2004. Az integrált halastó-wetland vízkezelő rendszer működési tapasztalatai. In: Kerepeczki É. (szerk.) Intenzív haltermelő telepek elfolyóvizének kezelése halastavak és létesített vizes élőhelyek alkalmazásával pp. 19-31. Kerepeczki, E. and Pekar, F. 2004. Nitrogen dynamics in an integrated pond-wetland ecosystem. 29. SIL Konferencia Lahti, Finnország. Book of Abstracts 55. p. Kiss G. 2004. Algológiai változások a halastó-wetland rendszerben (2001-2003). In: Kerepeczki É. (szerk.) Intenzív haltermelő telepek elfolyóvizének kezelése halastavak és létesített vizes élőhelyek alkalmazásával pp. 41-59. Knud-Hansen, C.F. 1998. Pond Fertilization: Ecological Approach and Practical Applications. Edited by K. McElwee, J. Baker and D. Clair. The Pond Dynamics/Aquaculture Collaborative Research Support Program, Oregon State University, Corvallis, Oregon, p. 40. McConnell, W.J. 1962. Production relations in carboy microcosms. Limnol. Ocean. 7: 335-343. Odum, H.T. 1956. Primary production in flowing waters. Limnol. Ocean. 1: 102-117. Oláh J. Zsigri A. és Kintzly Á. 1977. Halastavak elsődleges termelésének mérése a napi oxigéngörbe matematikai értékelésével. Hidrológiai Közlöny 5: 233-238. Oláh J., V.P.R. Sinha, S. Ayyappan, C.S.Purushothaman, S. Radheyshyam. 1986. Primary production and fish yields in fish ponds under different management practices. Aquaculture 58: 111-122. Teichert-Coddington, D.R. and B.W. Green, 1993. Comparison of two techniques for determining community respiration in tropical fish ponds. Aquaculture 114: 41-50. Teichert-Coddington, D.R, B.W. Green and R.P. Phelps, 1992. Influence of site and season on water quality and tilapia production in Panama and Honduras. Aquaculture 105: 297-314. Abstract: Keywords: Oxygen dynamics in hypertrophic fishponds Kerepeczki, É., Zsigri, A. and Pékár, F. The survey of oxygen dynamics in aquatic systems may indicate the intensity of primary production and decomposition, as well. The status of ponds can be characterised by the determination of dissolved oxygen concentration, especially, in the case of extreme organic matter supply. The daily changes in oxygen concentration of the water column were measured in two fishponds receiving high organic load. On the basis of the measured data, the oxygen curve was described with Lagrande's one 6 t h degree interpolation polynom. From the oxygen curve, the primary production and the community respiration were calculated. Since the majority of the organic load was added to Fishpondl, the respiration was slightly higher than the primary production, while the extent of the respiration was found lower than the oxygen production in Fishpond2 supplied with less organic load, fishpond, dissolved oxygen, community respiration, primary production.
