Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

5. szám - Cselőtei László: Az öntözés története Magyarorszgáon (1935–2005) – Fejlesztés, fejlődés, jövőkép

37 Az öntözés története Magyarországon (1935-2005) (Fejlesztés, fejlődés jövőkép) Cselőtei László 1114. Budapest, Fadrusz u. 12. Kivonat: Az öntözés fejlesztését annak hatékonysága, gazdaságossága határozza meg. Évek óta hangsúlyozott feladatunk ezért, hogy szervezetten mérjük fel az ezzel kapcsolatos igényeket, lehetőségeket és a várható költség-ráfordítás alapján értékeljük a kitűzött fejlesztési célt, a beöntözött 300 ezer hektár teljesítésének realitását Ehhez az eddigi fejlődés tapasztalatai és a mai helyzet figyelembevételével kell elemezni a feladatokat és lehetőségeket. Az öntözés fejlesztését annak hatékonysága, gazdaságossága határozza meg. Évek óta hangsúlyozott feladatunk ezért, hogy szervezetten mérjük fel az ezzel kapcsolatos igényeket, lehetőségeket és a várható költség-ráfordítás alapján értékeljük a kitűzött fejlesztési célt, a beöntözött 300 ezer hektár teljesítésének realitását. Ehhez az eddigi fejlődés tapasztalatai és a mai helyzet figyelembevételével kell elemezni a feladatokat és lehetőségeket, öntözés, vízügy-történelem. Kulcsszavak: A tanulmány címének bővítésével annak célját és szemléletét kívántam jobban kifejezni. Érzékeltetni nemcsak azt, hogy az adott korban és ágazatban miként alakult az öntözés, hanem azt is, hogy milyen hatásokra, miért alakult úgy. Azt, hogy ezek az idők során hogyan változtak, miként hatnak ma, és ennek következtében milyen jövőkép várható. Hogyan tudjuk az öntözés változásait előre jelezni úgy, hogy a fejlesztés minél jobban közelítsen a fejlődéshez. Tanulmányom egy sokrétű, sokszínű, összetett agrotechnikai eljárás történetéről szól. így a folyamatnak csak a legfontosabb mozzanatait, a fordulópontok előidézőit lehet megragadni. Mondandóm tehát vázlatos lesz azzal a reménnyel, hogy azt a hozzászólók majd teljesebbé, színesebbé, gazdagabbá teszik. A kérdéskör első közelítéseként tekintsük át az öntözés területi változásait {1. ábra). berendezett terület JOO v' *VU ho*j MjVpftí, 200 l VB l,,„| 1. ábra. Az öntözött terület alakulása 1934-től (Cselőtei, 1991) Amint látható, az elmúlt 70 év alatt legnagyobb kiterjedése idején az öntözésre berendezett terüle/ megközelítette az 500 ezer hektárt. Ezen belül a ténylegesen megöntözött rész egyes években elérte, sőt meghaladta a 300 ezer hektárt, sokéves átlaga pedig valahol a 150 ezer hektár körül alakult. Feltűnő a beöntözött terület jelentős ingadozása. Emeljünk ki ebből három jellemző részt. Az egyik a zöldségtermelés, amely a teljes időszakban 12-15 % körül mozgott, és más elemzések szerint a termelt növények értékének a 30-40 %-át adta. Területileg mindig a szántóföldi növények öntözése dominált. Egyes években mindkettő ingadozott. Amíg azonban a zöldségnövényeké csapadékos időben mintegy 1/5-ével, a szántóföldi növényeké 4/5-ével csökkent. Az előzőek tehát nagyobb értékük, és öntözési igényük miatt csapadékos időszakban is lehetőséget adtak a kiegészítő vízellátásra. Érdekes a rizs területének változása. Ennek termesztése az 1940-es évek derekától az 1960-as évek derekáig volt virágjában, olyannyira, hogy területe az 1950-es években meghaladta az 50 ezer hektárt. Ezt követően erősen lecsökkenve és ingadozva mára mintegy 2000 hektáron termeljük. Az öntözés területi áttekintése csak jelzi a közben végbemenő tartalmi változásokat, amelyek a tárgyalt időszakban többször is gyökeres átalakuláshoz vezettek. A tartalmi változások jobb megértéséhez tekintsük át, hogy mit is értünk öntözés alatt? Ez röviden megfogalmazva olyan agrotechnikai eljárás - mai kifejezéssel résztechnológia amellyel a növény természetes vízellátottságát adott időjárás mellett a termelési célnak megfelelően kiegészítjük. Ezzel új öntözött technológia alakul ki, amely megkívánja a termelés többi elemének az új vízellátottsági szinthez való igazítását. Innen kezdve valamennyi környezeti hatás az új helyzethez igazodik, pl. a sok összetevőjű aszály is ennek megfelelően fejti ki hatását. Ha nem öntözünk, a technológiát a várható időjárás sokéves átlaga alapján tervezzük, a szélsőséges hatásokat pedig más agrotechnikai eljárással igyekszünk csökkenteni. Az öntözött technológia szerkesztésénél - az öntözési igény megállapításánál - az első kiindulási pont a termőhelyen uralkodó időjárás: a csapadék - vele a légnedvesség -, a sugárzás - vele a hőmérséklet - és a légmozgás. Az adott termőhely lehetőségeit tehát annak sajátosságai, benne elsődlegesen a klimatikus tényezők befolyásolják. A másik tényezőcsoport a talaj tulajdonságai: főként annak vízgazdálkodása, víztározó-képessége, sok helyen a talajvíz szintje és annak változása. Az öntözés vízforrásait is itt szerepeltethetjük. A harmadik tényezőcsoport az öntözés módja és technikája. Ez teszi lehetővé, hogy időben, mennyiségben és minőségben a gazdaságosság határáig simuljunk a növény vízigényéhez. Az előzőekre is épül az öntözés szervezése és gazdaságossága, amelyet ágazati, vállalati és nemzetgazdasági szinten vizsgálhatunk. Valamennyi hatás központjában a növény, annak termelése, termesztés-ökológiája áll, melyet a termelési célnak megfelelően kívánunk szabályozni. Ennek rendeljük alá a tenyész-területet, a szaporításmódot, a tápanyag-ellátást, a növényvédelmet stb.