Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
5. szám - Szigyártó Zoltán: A továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv árvízi vésztározóinak hasznosítása és üzemeltetése
6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85 . ÉVF. 5. SZ. Ezért mindég számítani kell arra, hogy a vésztározó egy idő elteltével feladatának már nem tud eleget tenni, s ez esetre megfelelő intézkedési tervvel kell rendelkezni. A vésztározók üzemeltetésének a további sajátosságai aztán a tározó üzemeltetési módjától függnek. Nevezetesen erre kétféle lehetőség van. Lehetséges ezt az adottságokhoz igazodó eddigi hazai gyakorlat szerint, a hagyományos módon, s lehet ettől eltérő új módon, vízszint-tartással'megoldani. Az első esetben a tározó vízkivételét hirtelen, teljes mértékben megnyitják. A másodikban pedig a vízkivételt (különböző mértékű nyitással) úgy üzemeltetik, hogy a vízkivétel felvízszintje, s így ott a folyó vízállása a még megengedett legmagasabb szinten állandósuljon. Lássuk tehát most részleteiben is e kétfajta üzemelési mód sajátosságait, azok előnyeit és hátrányait. A hagyományos üzemeltetés hatása a folyó vízállására Ha a tározóba vizet bocsátó vízkivételt hagyományosan üzemeltetik, vagyis (akkor, amikor árapasztásra szükség van) azt hirtelen, teljes mértékben megnyitják, úgy ennek következményei az alábbiakban foglalhatók össze: - A vízkivétel alatt a vízhozam, s ezzel együtt a vízszint hirtelen lecsökken. Ezt követően ott a vízszint (a vízkivétel hidraulikai kialakításától, a tározótér nagyságától, az árvízi meder vízszállító képességétől, az árhullám nagyságától és alakjától függően) vagy tovább sülylyed vagy stagnál, vagy pedig (ha a tározótér nagysága és vízkivételének vízszállító képessége az adott esetben nem elég nagy) tovább emelkedik, hogy végül az árhullám apadó ágán meginduljon annak folyamatos csökkenése. - A vízkivétel egyszeri, teljes megnyitását követően nincs mód további beavatkozásra; még akkor sem, ha a folyóból a szükségesnél nagyobb vízhozamot, a szükségesnél hosszabb ideig vettek ki, s így a tározót (ha ez lehetséges) a szükségesnél jobban feltöltötték. - Más oldalról igaz az is, hogy ilyenkor a vízszint a folyóban a szükségesnél jobban lesüllyed, s így a további árhullámok fogadására (passzív módon és bizonyos mértékig) a folyóban áll rendelkezésre az a tározótér, amelyet a tározóban feleslegesen töltöttek fel. Mégis, ez a körülmény sem pótolhatja a vésztározónak a szükség szerinti aktív beavatkozást lehetővé tevő szabad tározóterét. - A teljes nyitás tényleges hatását, s így annak optimális időpontját is (a vízkivétel hidraulikai kialakításának, a tározótér nagyságának, az árvízi meder vízszállító-képességének, az árhullám nagyságának és alakjának ismeretében) csak jó hidrológiai előrejelzésekre támaszkodó, nem-permanens számításokkal lehet megbízhatóan meghatározni. Ez pedig különösen összetett feladat megoldását igényli akkor, ha több egymás alatti vésztározóból álló tározórendszert kívánnak minél hatékonyabban üzemeltemi. A vízszinttartó üzemeltetés hatása a folyó vízállására Ha a tározóba vizet bocsátó vízkivételt vízszint-tartással üzemeltetik, vagyis (ha az árapasztásra szükség van) ' Szabadalmaztatásra bejelentve. azt fokozatosan úgy nyitják, hogy a folyón a vízkivétel alatti vízszint a még megengedett szinten állandósuljon, akkor ennek következményei az alábbiakban foglalhatók össze: - A vízszinttartó vízkivétel üzembelépését követően, a folyó közvetlenül alatta levő szelvényében a vízszint emelkedése és általában változása egy időre megszűnik, s ott kvázi-permanens állapot alakul ki. Ezt követően (ha a tározótér nagysága és vízkivételének vízszállító képessége az adott esetben nem elég nagy) ott a vízszint esetleg újból emelkedni kezd, hogy a végén, az árhullám apadó ágán meginduljon annak folyamatos csökkenése. - Ha egy idő elteltével a vízszint (a vízkivétel hidraulikai kialakítása, az érkező árhullám nagysága, illetve alakja, vagy a tározó feltöltődése miatt) a tározó vízkivételi műtárgyával tovább már nem tartható, akkor addigra a vízkivétel már teljesen ki is nyitott. Következésképpen ettől kezdve e tározó üzemeltetésével az alatt levő védendő szakasz árvédelmi biztonságát megfelelő mértékben fenntartani már semmilyen módon sem lehet; bár üzemeltetése ilyen körülmények között, továbbra is hozzájárul a védendő szakasz árvédelmi biztonságának növeléséhez. - A tározóba (a vízkivétel vízszállító képessége és a tározó teltsége által korlátozva) mindég csak annyi vizet engednek, amennyi a védendő szakaszon az árvédelmi biztonság fenntartásához szükséges, illetve amennyi az ottani biztonság növelése érdekében még lehetséges. így elérhető az, hogy a tározó megnyitását követően, később, abból minél kevesebb vizet kelljen a folyóba visszavezetni. Azaz minél hamarabb ismét üressé válva, újból teljes mértékben fel lehessen használni az alatta levő szakaszok biztonságának fokozására. Illetve, ha ez nem lehetséges, minél nagyobb tározótér maradjon az elsőt esetleg követő többi árhullám kártételének a kivédésére. - Amennyiben a tározó vízkivétele alatt tartandó vízszint magasságát kellő gondossággal határozták meg, a tározó vízkivételének a szabályozásához semmiféle hidrológiai előrejelzésekre támaszkodó utólagos (az árhullámok levonulása során elvégzendő) hidraulikai számításra nincs szükség. Nincs szükség még akkor sem, ha a tározó egy együttműködő tározórendszer része. Nevezetesen a vízszinttartás szükségessége és üzeme szempontjából teljesen mindegy, hogy a tározó felvize a megengedettnél azért lenne magasabb, mert oda az árhullám eredeti alakjában, vagy azért mert az a felsőbb tározók üzemeltetése következtében már módosult magassággal érkezik. A lényeg az, hogy vízszinttartás nélkül az a megengedett szintnél magasabbra emelkedne, s így lényegesen csökkentené az alatta levő szakasz biztonságát. * * * Az eddigi fejtegetések során, nyilvánvaló módon (bár külön, nyomatékkal nem hangsúlyozva) feltételeztük azt, hogy a vésztározó közvetlenül a folyó töltéséhez csatlakozik, s az nem egy duzzasztott folyószakaszból veszi ki a vizet. A továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv azonban előirányoz egy olyan tározót is, amely a Kiskörei-tározóból kilépő, megfelelően kibővített Nagykunsági-főcsatornán keresztül fogadná be a Tisza fölös vizeit. Kérdés most már az, hogy ennek a Nagykunsági-tározónak a műtár-