Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

4. szám - Tanulmányok, ismertetések: - Megulesz Gabriella: A faddi holtág 1996. évi vízgazdálkodás-fejlesztésének tanulmányterve és megvalósulásának hatásai

30 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85

. ÉVF. 4. SZ. 4. Vízminőségi állapot A faddi Holt-Duna vízminőségét 1969 óta rendszeresen vizsgálják. Az 1995. évi vizsgálati eredmények alapján a holtág kémiai, biológiai és bakteriológiai szempontból, a vizsgált paramétertől függően, egyaránt a nem megfelelő, erősen kifogásolható besorolást kapta. Szennyezése elsősorban mezőgazdasági eredetű, N és P koncentrációja magas. Fadd község és a dombori üdülőtelep kommunális szennyvize a tolnai szennyvíztisztító-telepre kerül, azonban a fekális eredetű szennyeződés az üdülési idény végére fokozódik. Az anaerob lebomlási folyamatok hatására a fenéklakó élőlények (rákok, kagylók) teljesen eltűntek a holtágból. 5. Növény- és állatvilág A terület növény- és állatvilága az árterekre jellemző. A vízgyűjtő egy része természetvédelmi park hasznosítású, a holtág-rendszert délről a Gemenci Tájvédelmi Körzet határolja. Mind a belvízöblözetben, mind a hullámtéren nagyrészt mezőgazdasági termelés folyik. Főként a hullámtéren tanácsos lenne a szántóföldi művelést rét-legelő-gazdálkodásra változtatni, melyek az élőhelyek sokszínűségét biztosítják, és jelentősen befolyásolják a tájképi hatást is. Felsővárszeg, Dombori-puszta és Dunaszentgyörgy határában a mélyebben fekvő területeken fííz-nyár ligeterdők alakultak ki, melynek természetes fafajai a fehér nyár, fekete nyár, fehér fűz és törékeny fíiz. Ezek a fafajok jól bírják a szélsőséges hidrológiai viszonyokat. A mederpartokon bokorfüzesek telepedtek meg, ágaik között kiváló fészkelőhelyet találtak az énekesmadarak (pl. bakcsó, füzike). A hullámtérjellemző madarai a gémfélék, melyek kolóniákban fészkelnek a gemenci erdőkben. 2-3 rétisas pár is költött a területen. A szántón és ligetekben élő gerincesek többnyire rágcsálók. Az erdőgazdálkodás igényeinek megfelelően az erdők többsége telepített nemesnyár-ültetvény, összehasonlítva az ültetvényt és az „őserdőt" megállapítható, hogy a nemesnyár ültetvényekben a fííz-nyár ligeterdőkre jellemző 140-150 növényfajnak 10-15%-a képes csak megélni, az alacsonyabb rendű állatok fajszáma lényegesen kisebb, mint az ártéri erdőkben. A fény által átjárt, takarást nem biztosító erdőkben a nedvességet és árnyékot kedvelő fajok nem tudnak megtelepedni. 6. A vízgazdálkodás 1995. évi gyakorlata (0. változat) „Az 1983-as üzemelési szabályzat január 15-től április 15-ig 160 cm-es maximális vízállást állapított meg, mely azután fokozatosan szeptemberre 120 cm-re csökken. A minimális vízállás ennél 40 cm-rel kevesebb ... A javasolt vízszinteknél a maximális érték a szivornyás víztáplálás kihasználására lett beállítva, míg a minimális értéknél a fürdőzési igény még kielégíthető." (Faddi Holt-Duna Üzemelési Szabályzata 1992.) A közvetlen felszíni lefolyáson kívül az egyetlen gravitációs úton történő felszíni vízutánpótlást a Paks-Faddi főcsatorna biztosította a faddi zsilipen keresztül. Magas dunai vízállásnál (430 cm fölött) a Domboripusztánál üzemelő szivornya is szolgáltatott vizet a holtágba. A szivornya működtetése előrejelzési segédlet alapján történt. A vízpótlás csak szeptember 15-től január l-ig volt engedélyezve, ezen időszakon kívül a Duna vízének előzetes vízminőségi vizsgálatára volt szükség. Az árhullámok emelkedő ágán a nagy szennyezőanyag terhelés miatt nem célszerű vízbetáplálást végezni. Az engedélyezett időszakon belüli árhullámok azonban ritkán haladták meg a 430 cm-t. A holtág 160 cm-nél magasabb vízállása esetén a fölös víz levezetése a mai napig a Bartal-zsilipen (1895) és csatornán keresztül történik, befogadója a tolnai HoltDuna, melynek vízszintje 10-40 cm-rel alacsonyabb a faddi holtágénál. Az üdülési és sportolási célú vízhasználat fokozódásával igényként merült fel a holtág vízminőségének javítása és megfelelő vízszint tartása. A fent leírtakból azonban látható, hogy a vízpótlás megoldatlan volt, indokoltnak látszott egy biztonságosabb vízgazdálkodási rendszer kialakítása, melynek elsődleges feladata a holtág jó minőségű vízzel történő megbízható utánpótlása, figyelembe véve a fenntartható vízhasználatokat és jövőben tervezhető vízigényeket. 7. Vízgazdálkodás-fejlesztési alternatívák A fejlesztés igénye a Faddi Polgármesteri Hivatal részéről jelentkezett 1986-87-ben. A Fadd-Dombori holtág vízminőségi problémái mellett felmerültek a Tolnai-holtág és a Bogyiszlói-holtág vízutánpótlási hiányosságai, illetve a Tolnai-holtágból biztosítandó egyre jelentősebb öntözési vízigény kérdése. A feladat csak egységes térségi szemlélettel oldható meg. A vízgazdálkodás-fejlesztési alternatívák a Budapesti Műszaki Egyetem Vízellátás-Csatornázás Tanszékén készültek, a véleményezést a Szekszárd-Paksi Vízi Társulat és a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség végezte. Az alternatívákat több nyilvános fórumon ismertették. A kezdeti időszakban felvetett fejlesztési irányvonalak a következők voltak: 7.1. „A " változat: Dunavíz beemelése Domborinál A domboripusztai szivomyát nyomócsőként használva állandó vagy ideiglenes szivattyútelep kiépítésével megfelelő vízmennyiség betáplálása válna lehetővé. A változat megvalósítása meglehetősen magas építési és üzemelési költségekkel járna. Második lehetőségként felmerült egy alacsonyabb vízállásnál is működő szivornya beépítése. A Duna vízminőségi problémái miatt mindkét esetben elengedhetetlen az előtározás. Az „A" alternatíva elő-tározóként a Bóvári-ágat jelölte meg, amely eredetileg a holtág része volt, mára azonban kiszáradt, fás-mocsaras jellegű terület. A Bóvári-ág elhelyezkedéséből adódóan a betáplált víz egy része a talajvíz áramlási irányának megfelelően, talajszürés után jutna a holtágba. 7.2 „B" változat: vízpótlás a doromlási szivattyútelep segítségével A BME javaslata alapján kidolgozott, a teljes holtágrendszer vízpótlási problémáit egységesen kezelő változat szerint a jelenleg is működő doromlási szivattyútelep által szolgáltatott víz egy része a Bartal-csatomán és zsilipen, valamint talajvízként jutott volna a faddi holtágba. A megfelelő előtározást a változat szerint a tolnai HoltDuna felső szakasza biztosítja. A megvalósításhoz a tolnai holtág vízszintjét tartósan fel kell duzzasztani, hogy a talajvízjárás megváltozzon, illetve a gravitációs átvezetés lehetővé váljon a Bartal-csatornán keresztül. A többlet-