Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

4. szám - Emlékezés közelmúltban elhunyt pályatársainkra: - Dr. Szalai György (1933–2005)

15 Dr. Szalai György 1933-2005 A Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, 19771990. közt főtitkára, dr. Szalai György oki. mérnök, szakmérnök, a mezőgazdaság-tudomány kandidátusa, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem oktatója, majd tanszékvezető egyetemi tanára 2005. január 16-án Budapesten elhunyt. 1933. március l-jén Pápán született, s 1956-ban szerzett vízépítő szakos mérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen. Tanársegédként kezdte munkásságát a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kultúrtechnikai és Földméréstani Tanszékén. 1962-ben egyetemi doktor, 1965-ben mezőgazdasági szakmérnök, 1970-ben kandidátus. 1974-től tud. főmunkatárs a GATE Vízgazdálkodási és Meloirációs Tanszékén. 1974 és 95 között a CIGR magyar nemzeti bizottsága titkára, 1985-ig az Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottság tagja. Tanulmányúton vesz részt Közép-Ázsiában, Franciaországban, Spanyolországban, Kubában, Izraelben, az Egyesült Államokban és Olaszországban. Szakértő Iránban, Dél-Jemenben, a Guineai Köztársaságban. 1991-től tanszékvezető, 1994-től egyetemi tanár. Temetésén dr. Ligetvári Ferenc professzor, egykori tanszékénekjelenlegi vezetője az alábbi szavakkal búcsúztatta: * Tisztelt Professzor Úr! Kedves Gyurka! Az itt maradottak, a Téged tisztelők nevében búcsúzom Tőled. Mindazok érzetével, akiket derűs mosolyoddal, szellemes megjegyzéseiddel most nem inspirálsz az optimista érzet felé, pedig, de szívesen hallgatnánk intő szavaidat, tanácsaidat. Visszatekintve mérnöki életedre elmondhatjuk, hogy sikeres pálya volt a Tiéd. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett ismereteidet jól hasznosítottad hazánkban és külföldön egyaránt. Kiváló eredményeid sokszor megnehezítették életedet. Többször is szembe találkoztál az irigységből fakadó lekezelés érzetével, de mindig erőt adott az a tudat hogy, a szakmai közösség mögötted áll, és elítélte a kicsinyességből származó bosszantásokat. Tudom, nem ez jellemezte életutadat, mégis ez volt, amivel kevésbé tudtál megbékélni, és felidéződött, ha a múlt eseményei szóba kerültek. Közel ötven évet töltöttél Gödöllőn. Egyetemi pályafutásod során végig jártad a ranglétra szokásos lépcsőfokait tanársegédségtől az egyetemi tanárságig. Igényes oktatóként dolgoztál, akinek előadásai élményszerűek voltak, és hallgatóidtól pontos ismereteket követeltél. Tanszékvezetőként az előírások betartására és betartatására törekedtél, munkatársaidtól magas szintű szakmai teljesítményt vártál el, és a fiatalokat karrier-építésre sarkalltad. A gödöllői évek többsége sikeres volt, de - sajnálatosan - meg kellett tapasztalnod a vizes szakma fokozatos leépülését. Persze, a növényeknek azóta is ugyanúgy kell a víz és tápanyag, legfeljebb kevésbé úgy jutnak hozzá, mint ahogy kellene. Szakmánkból adódóan az emberre és a természet javaira is feladatunk vigyázni, mert a költő szavaival: „ Habár felül a gálya, Alul a víznek árja" ... - és, ne folytassam tovább, mivel elég, ha a halhatatlanok tudják azt, ami nekünk csak foglalkozást jelent. Munkád fő jellemzője mindvégig a szakmaszeretet volt, ami minden tevékenységedet áthatotta, és meghozta számodra az egyöntetű elismerést itthon és külföldön egyaránt. Az 1970-80-as években szakértői munka várt Rád Iránban, Jemenben és Guineában. Több nemzetközi tudományos egyesület, szervezet tagja, választott tisztségviselője voltál. Sokat vállaltál a hazai szakmai élet felvirágoztatásából. így az MHT Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztályának titkáraként 1970-1977 között, míg a Magyar Hidrológiai Társaság fótitkáraként 1977-1990-ig alkottál maradandót. Gondolataidat előadásokon és az írott sajtón keresztül osztottad meg velünk. Szakirodalmi tevékenységed széleskörű: könyveid, tanulmányaid, szakcikkeid a mezőgazdasági vízgazdálkodás, de főként az öntözés területén adtak tervezőknek iránymutatást, a kutatóknak pedig továbbfejleszthető gondolatokat. Mindezek elismeréseként a Kiváló Munkáért (1980, 1982); MTESZ-díj (1979), Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj (1988), Schafarzik Ferenc érem (1994), Kvassay Jenő-díj (1997), a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagsága (2001) került a tarsolyodba. A külföldiek a Francia Köztársaság Mezőgazdasági Érdemrend Lovagi Fokozatával adóztak teljesítményed előtt. Tisztelt Professzor Úr! Mi, akik átmenetileg még maradunk egy időre, várjuk üzeneted, hogy miként is alakul a víznek az árja, és az ára, s talán ennek tudata segít majd rendezni szakmánk becsületét. Ehhez úgy adtál példát, hogy megkövetelted a tisztesség és az őszinte kollegiális kapcsolat megtartását szűkebb és tágabb környezetedben egyaránt. Ebben mindig példamutatásod volt a mérce. Kedves Gyurka! Szeretteid szűk körén kívül mindig népes család vett körül. Amikor lehetőséget kaptál, akkor azt a hangulatot kívántad megteremteni, ami a nagy előd, első tanszékvezetőd idejében jellemezte tanszékünket. Ezért is hiányoznak majd tanácsaid, melyek segítenek szakmánk becsületének rendezésében, helyreállításában. Tudod, a temetéseken mindig dicsérni szoktuk az eltávozottat, de esetedben azt mondom, hogy minden találkozásunk élmény marad, és jól éreztük magunkat Veled. Ezt talán az magyarázza, hogy a francia kultúra képviselője voltál, és annak könnyedségét hordoztad magadban. Ezzel váltál oly barátivá és közösségek kedvelt, megbecsült személyiségévé. Most, amikor ismerőseid összetalálkoznak, ezt a jó tulajdonságodat nagy alázattal emlegetik, s igazolják, hogy e mellé az életstílus mellé miként társult a rettentően precíz mérnöki igényességed, a határidők betartása, illetve a leírt szavak és mondatok tisztasága, közérthetősége. Ez az, amit mindannyian méltányoltak és elismertek. Hallgatóid mindig tiszteltek és szívesen teljesítettek. Nemcsak ösztönözted, hanem hasznos tanácsaiddal segítetted szakmai fejlődésüket, előrelépésüket. Jó példáddal, színvonalas tudományos munkáiddal szakmánk szeretetére tanítottad őket. Annak idején így kerültem magam is Melléd, és mértük az öntözővíz okozta eróziót a baracskai dombokon, hogy kandidátusi értekezésed ítészeitől minél jobb elbírálásban részesülj. Azután, különböző bizottságokban, illetve tanulmányok készítésekor adatott meg együtt elmélkedni Veled, keresni egymás kiegészítését, a közös munka és a sikerek érzését. Talán bakonyi születésünk, az ottani szél tette tisztává gondolkodásunkat. Te, aki a 19. századi híres kultúrát hordozó Pápáról indultál, magad is továbbadva a barokk szépséges érzetét, úgy gyakoroltad magyarságodat, hogy széles látóköröddel az európai kultúra hordozójává váltál. Ezt elismertük és be-