Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

4. szám - Emlékezés Károlyi Zoltán születésének századik évfordulója alkalmából: - Rákóczi László: Dr. Károlyi Zoltán élő hagyatéka

6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 4. SZ. Dr. Károlyi Zoltán élő hagyatéka A Károlyi-féle görgetett-hordalék mintavevő - régen és most Rákóczi László 1021. Budapest, Labanc u. 6/A Kivonat: E rövid visszaemlékezés a száz éve született dr. Károlyi Zoltánnak és a visszaemlékezés szerzőjének 1958-1966. közötti együtt munkálkodása egyes részleteit, és a Károlyi-féle görgetett hordalék-fogó továbbfejlesztett változata azóta kiterjedtebb alkalmazási körét vázolja. Kulcsszavak: Károlyi Zoltán, vízügyi történelem. 1958, vagyis a VITUKI-ba való belépésem előtt dr. Károlyi Zoltán széleskörű szakmai tevékenységének elsősorban a görgetett hordalék mérésével kapcsolatos részét ismertem. Ő élete utolsó szakaszát töltötte 1954-től ugyanott, személyes ismeretségünk és munkakapcsolatunk azonban még váratott magára. Ennek egyik oka az volt, hogy én a VITUKI Hidraulikai Laboratóriumába kerültem, helyileg is távol az intézet akkori központjától, ahol ő dolgozott. A másik ok az, hogy - amint a szakirodalmi összeállításból is kiviláglik - dr. Károlyi Zoltán a 60-as években elsősorban árvízvédelmi és folyami hidraulikai kérdésekkel foglalkozott, és csak egy-egy folyószabályozási, illetve hordalékmozgási tárgyú tanulmánya jelent meg. Szakmai közeledésünk akkor kezdődött, amikor a 60as évek elején megjelentek első publikációim hazai folyóiratokban és kiadványokban a görgetett hordalékmozgás jelzőanyagos vizsgálatáról. Ezek felkeltették érdeklődését, és bár a kísérleti laboratóriumba nem látogatott ki, hamarosan találkoztunk. Nagy örömömre azonnal belátta, hogy az új méréstechnika ígéretes előrelépést jelent mind a laboratóriumi, mind a helyszíni hordalékmérésben és kutatásban. Őt érthetően a helyszíni alkalmazás lehetőségei érdekelték, és annak minden részlete felöl alaposan kikérdezett. 1965-ben az OVF folyamszabályozási főosztálya kezdeményezte, hogy a beszivárgási, a felszínalatti víz és a karsztvíz kutató állomásokon kívül a VITUKI létesítsen folyószabályozási kísérleti telepet is. Az alapelv az volt, hogy ki kell választani egy megfelelő folyószakaszt, és a helyszínen megépíteni annak hidraulikus kismintáját is. A kutató állomás állandó személyzete végezne rendszeres méréseket a folyón és annak fizikai modelljén is. A gondolat a jelzett időben, évekkel a numerikus folyami hidraulikai modellezés magyarországi megjelenése előtt világviszonylatban is újszerű volt, mivel alig volt kapcsolat a modellezést végző laboratóriumi kutatók és az adott folyószakaszt a természetben legjobban ismerő vízügyi szakemberek között. Az OVF elgondolása ezt a távolságot kívánta csökkenteni, sőt rövidre zárni azáltal, hogy egy kézbe kívánta adni a helyszíni és a kismintabeli méréseket. A VITUKI azonnal felkarolta a kezdeményezést és dr. Csorna János osztályvezetőt bízta meg a feladat megoldásával. Nem véletlen, hogy a folyószabályozás és hordalékmérés hazai fellegvára, az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság ajánlotta fel a nicki duzzasztómű alatti Rába-szakaszt a mérések, valamint a nicki gátfelügyelőség egyik épületét iroda és szálláshely céljára. Emellett az épület szomszédságában elegendő terület is kínálkozott a tervezett Rába-modell megépítéséhez. Ekkor történt, hogy mint már hétéves laboratóriumi gyakorlattal rendelkező, azonban egyébként is a helyszíni vizsgálatok iránt érdeklődő kutatót, áthelyeztek az Intézet Hidrológiai Főosztályára, ahol Károlyi Zoltán a nyugdíjba menetele előtti utolsó évét dolgozta. Megrendült egészségi állapota miatt természetesen nem vehetett részt a helyszín kiválasztásával és bejárásával kapcsolatos terepmunkán, azonban egészen fellelkesítette a szándék, hogy kedves szakterülete állandó telephelyet és kutató állomást kap. A Rábának ezt a szakaszát igen alkalmasnak tartotta már csak azért is, mert a duzzasztómű alatti, 10 km hoszszú "kísérleti folyószakasz" homokos kavics medrének a Felső-Dunáéhoz meglepően hasonló a szemösszetétele. A szakaszon számos korábbi szabályozási beavatkozás nyomait találtuk meg, számos helyen vizsgálhattuk a szakadó partok viselkedését, ezen kívül a 10 km-be esett a VÍZIG által amúgy is szabályozásra kiszemelt pápoci kanyarulat is. A ritkán előforduló nagyvizek mérésére a kenyeri közúti híd adott lehetőséget Külön előny volt a duzzasztómű közelléte is, mivel a hazánkban egyedülálló és akkor még működő „nyerges gát" szerkezete lehetővé tette, hogy - megfelelő vízjárási helyzetben - hirtelen összecsukva, mintegy 1,2 m kezdeti magasságú mesterséges árhullámot bocsássanak le a tanulmányi folyószakaszon. Az árhullám ellapulását a km-enként elhelyezett és szinkronizáltan működő rajzoló vízmércék regisztrátumain lehetett követni. Utólag is nagy örömmel és elismeréssel állapíthatom meg, hogy ,^Zoltán bátyánk minden találkozásunk alkalmával számos ötlettel, javaslattal állt elő. Különösen az általa a Dunára kidolgozott görgetett hordalékfogónak a Rába méreteihez igazított, (1/3-os kicsinyítésü) változatával és a lumineszcens jelzőanyagos módszerrel egyidejűleg végzendő helyszíni mérések érdekelték. Arra kért, hogy rendszeresen számoljak be neki a kutatások előrehaladásáról és felajánlotta, hogy részt vesz az eredmények értékelésében. A Rába kísérleti szakaszát szinte a Felső-Duna „kismintájának" tekintette. Tele volt különféle szakmai tervekkel, azonban korai halála megakadályozta azok megvalósításában. 1966 elején történt nyugdíjba menetele után néhány héttel már eltávozott körünkből. Nem érhette meg a VITUKI által 1968-ban rendezett nemzetközi folyami hidraulikai szimpóziumot sem, aminek keretében sor került a nicki kutató állomás hivatalos megnyitására. A telepet a következő évtizedben meglátogató külföldi vendégek elvitték a hírét - egyebek között - az ott látott hordalékfogónak is. Egyikük, W. Graf osztrák származású svájci professzor az 1977-ben megjelent, „A hordalékszállítás hidraulikája" című, világszerte ismert, angol nyelvű könyvében fényképpel, műszaki rajzokkal ismerteti és méltatja a Károlyi-féle magyar görgetett hordalékfogót.