Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

1. szám - Veress Márton–Schläffer Roland–Gadányi Péter: Forrástípusok a Kőszegi-hegységben

VERESS M. - SCHLAFFER R. - GAPÁNYI P.: Forrástipusok a Kőszegi-hegységben 19 fejlődhet) magányosan (Hörmann-forrás), csoportosan (36-, 42 jelű források) galériaszerüen (Jávor-kút). Galériaszerü vízelőbukkanás esetén a víz több m-es kiterjedésben lép ki a kőzetből. A csoportos és galériaszerü vízelőbukkanás együtt is előfordulhat (pl. 33 jelű forrás). Csoportos és galériaszerű előfordulásnál kisméretű (néhányszor 10 m átmérőjű) alaprajzban íves, karéjos mélyedések jöhetnek létre a laza fedőüledékekben a meder mentén. A völgyoldali források egy része a meder vízszintjénél fakad, míg másik része a vízszint felett (függőhelyzetű források). Számos völgyben (pl. Hosszú-völgy) tapasztalható, hogy a patak vízhozama fentről lefelé haladva számottevően nő anélkül, hogy a vízfolyáshoz további források vize adódna. Mindez arra utal, hogy a mederben a vízszint alatt is források, vagy vízszivárgási helyek fordulnak elő. Erre utal az is, hogy csapadékosabb időszakot követően (2004. március-április) a források vízhozama számottevően nem nőtt, míg a patakoké igen. A források bezáró kőzete általában nem tanulmányozható közvetlenül. Erre az általunk Szt. Vid-forrásnak (20 jelű) elnevezett szálkőzetböl fakadó Tátra-völgy völgyoldali forrása bizonyult alkalmasnak. A forrás (forráscsoport) vize négy helyen bukkan elő a déli völgyoldalban. A grafitoidos fillitre települt filliteket (kvarc- és mészfillit) kicsi vetők tagolják, amelyek a grafitoidos fillitben már nem folytatódnak. A grafitoidos fillitre települt néhány dm-es vastagságú kvarcit a vetők mentén különböző magasságokba került. A források rendre a kvarciton fakadnak (négyből 3 a kvarcitot harántoló vetőnél). Általánosítva az itt tapasztaltakat, valószínű, hogy a hegység forrásai olyan kvarcit betelepüléseknél (vagy magas kvarcit tartalmú összletekné!) fakadnak, amelyek fedőjét törések és vetők járták át. Miután a kvarcitos betelepülések egymás alatt többször ismétlődhetnek, a kőzetből a vízkilépés (forrás), ill. elszivárgás (két kvarcit összlet között) egy-egy völgyben ismétlődhet. Ezt bizonyítja a források jelentős magassági szóródása egy-egy völgyben, vagy a fogerincre merőleges szelvény mentén, valamint a vízfolyások hozam-növekedései. A völgyoldali források eltérő magasságai nem csak a fentebb leírtakat bizonyítja, hanem azt is, hogy a vízzáró lokális kiterjedésű. A kiékelödés, hacsak nem vető okozza, ugyancsak a kvarcitnak, mint vízzárónak a szerepére utal. A kvarcit betelepülések ugyanis mind vertikálisan, mind oldalirányban kiékelődnek. Megfigyelhető, hogy szárazság idején a hegység völgyeinek egymás alatti (különböző magasságú) forrásai közül a magasabbak kiszáradnak, míg csapadékosabb időszakban (pl. a 2004. március-áprilisi időszak) a magasabb helyzetű forrásoknál is megjelent a víz. Ez ugyancsak alátámasztja, hogy - ha elfogadjuk, hogy a beszivárgás miatt az oldalirányba szivárgó víz szintje megemelkedik - egymás felett több vízzáró összlet fejlődött ki, ill. azt, hogy ezek lokális kifejlődésűek. Nem lokális kifejlődés esetén ugyanis a víz nem juthatna le az alsóbb helyzetű víztározó kőzetekbe. A grafitoidos fillit is viselkedhet vízzáróként, különösen, ha a fedője magas mésztartalmú kőzet. Ez utóbbi oldódása miatt ugyanis a mésztartalmú fedő kőzet, és ezzel nem rendelkező fekü kőzetnél a vízvezetés különbsége megnő, amely növeli a grafitoidos fillit „vízzáró" jellegét. Valószínű, hogy a vízzáró hajlam ugyanannál a kőzetnél növekszik akkor, ha törések nem, vagy csak kis számban járják át, továbbá vastagsága nő, de a palásodási felületek sűrűsége benne csökken, ill. rossz, vagy rosszabb vízvezetésü betelepülések (pl. kvarcit) száma és mérete az összletben megnő. A források vízhozama igen eltérő, többnyire azonban nem nagy. Előfordulnak azonban a felszíni viszonyok alapján következtethető vízgyűjtőjükhöz képest számottevő (9 jelű forrás) vízhozamú források is. A víz hőmérsékletek (amelyek a 7,0-10,0°C-os hőmérsékleti tartományon belül szóródnak) néhány tized °C-os eltérései valószínűleg a helyi felszíni hőmérsékleti eltéréseket tükrözik. Egyes források hőmérséklete (Hét-forrás) viszonylag magas, ez azonban nem természetes okokra vezethető vissza. A kialakított műtárgyakban (medence) felhalmozódó víz mielőtt a felszínre lépne, kissé felmelegszik. A vizsgálat-sorozat során 17 forrásnak határoztuk meg Ca

2*- és Mg

2

+-ra az oldott anyag tartalmát a hegység déli részén (/. táblázat). Látható, hogy az oldott anyagtartalom igen számottevő is lehet (Bozsoki-völgy 13 jelű forrásánál 91,67 mg/l). A viszonylag magas Ca ion tartalom a vizet tározó kőzetek jelentős, esetenként 30 % körüli mésztartalmával magyarázható (Veress M.-Szabó L. 1996). A magas mésztartalom növeli a résszélességet, és ezáltal a kőzet tározó képességét is. A kialakuló résrendszer azonban nem teszi lehetővé egységes „vízrendszer" kialakulását. Ez azért sem lehetséges, mert a mésztartalom mind oldal-, mind vertikális irányban kis távolságon belül is számottevően változhat. Ezt, ill. az egységes vízrendszer hiányát jelzi, hogy gyakran az egymáshoz közeli források Ca-ion tartalma is számottevően különbözhet (pl. a Hörmann-forrás és Egér-kutak vagy a Tündér I. és Tündér II. források). b.) Forrástípusok A hegység forrásainak tipizálása során Léczfalvy S. (1963) és Juhász J. (1976) által kialakított osztályozást és nevezéktant követtük. A hegység forrásai a leszálló és átbukó források csoportjába sorolhatók. 4. ábra: Palásodási irány mentén képződött völgy rétegforrásai Jelmagyarázat: 1. kvarcit (ill. grafitoidos pala), vagy kvarcit tartalmú palás összlet, 2. vízszivárgás, 3. a palás kőzetben tározódott víz szintje, 4. völgyföi forrás, 5. medertalpi forrás Leszálló a forrás akkor, ha a vízgyűjtője magasabban van, mint a vízkilépési hely. E források egyik csoportját képezik a rétegforrások, amikor a kőzet hasadékaiban, réseiben tározódott víznek a szivárgását a forrás felé a felette felhalmozódó víz nyomása okozza. E csoportba a hegységben völgyföi, továbbá völgyoldali helyzetű források egyaránt tartozhatnak. Az előző csoportba tartozók között említhető rétegforrások (4. ábra) akkor jönnek létre, ha a dőlésirányba képződött völgy vízzáró összletet tár fel (völgyföi rétegforrás). Miután a völgyfókben különösen sok lehet a törmelék, ill. a mállási maradék előfordulnak törmelékkel takart völgyföi rétegforrások is (5. ábra). Akkor, ha a völgy csa-