Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Pálfai Imre: Földárja, az Alföld sajátos hidrológiai jelensége
PÁLFA II.: Földár ja, az Alföld sajátos hidrológiai jelensége 17 Hódmezővásárhely (453 talajkút) 6. ábra: Talajvízállás-változás a hódmezővásárhelyi 453. sz. észleló'kútban 1995-2001 között Kicsit előreugorva az időben, emlékeztetek arra, hogy a földárja legutóbbi, sok gondot okozó előfordulását Alföldszerte 1999 végén, 2000 elején tapasztalhattuk. Ezt is több éves nedvesség-fölhalmozódási időszak előzte meg. A talajvízállás lépcsőzetes és nagyfokú emelkedését jól illusztrálja a 453. számú hódmezővásárhelyi talajvízkút adatsora (6. ábra), mely 1995-2000 között több mint 3 méteres (!) emelkedést mutat. Az ábra egyúttal rávilágít arra is, hogy a talajvíz szintje viszonylag rövid idő alatt (a rendkívül száraz 2000. év folyamán) az ellenkező végletbe tud visszaesni. Amiről eddig beszéltünk, az lényegében az időjárás és a talajvízjárás változása, dinamikája volt. Most nézzük meg, hogy mik azok az állandó adottságok, elsősorban a domborzati és földtani adottságok, amelyek meghatározzák a földárja jelenség kialakulását. Rónai Andrásnak egy régebbi térképe szerint (7. ábra) az Alföld nagy részét, becslésem szerint mintegy 60 %-át, vízáteresztő, gyengén vízáteresztő és gyengén vízzáró (tehát a vizet valamelyest szintén áteresztő) rétegek borítják. A Dél-alföldön ez az arány még nagyobbra, kb. 80 %-ra tehető. Tehát van lehetőség, van hely arra, hogy a csapadék bejusson, beszivárogjon a mélyebb rétegekbe, és ott „megkezdje a maga életét." Hozzátehetjük, hogy a vízzárónak jelzett foltok sem teljesen azok, csak többé-kevésbé, tehát ezeken a területeken is lehet beszivárgás és vertikális vízmozgás, amely áttételesen hozzájárul a talajvízszint változásához. 1 folcjloni ii fcldlori ritllílci lériepek nicpiijn irirkelrlsll« Eórnii Ardrá . rTTTTn"! jyfnqén vilélereulö lllllll l ,m«jiM/,laioliHomok Gyengén rilíöró lis:, isrop Vizzárö ogyog n síik 7. ábra: A felszín vízáteresztő képessége az Alföldön (Rónai, 1961) 1. Mederbevágódás előtti képződmények: 2 Folyóvízi homokkal kitöltött egykori meder ; 3. A folyóvízi lerakódásból kifújt partidűne homok; 4. Loszös finomhomok: 5. Száraztérszíni lösz; 6. Nedvestérszini lösz (infúziós): 7. Holocén vízfolyás medre, részben humuszos agyaggal kitöltve 8. ábra: Partidünés területek általános szelvénye (Miháltz, 1966) A földtani adottságokat nemcsak térképeken, hanem földtani szelvényeken is tanulmányozhatjuk (8. és 9. ábra). Ezeken megfigyelhetjük a térszínileg kiemelkedő, egyúttal jó vízvezető képződményeket, amelyeken keresztül a csapadék be tud szivárogni és a víz tovább tud haladni, nyomását át tudja adni, láthatjuk azokat a helyi mélyedéseket, ahol a talajvíz a felszínre törhet (pl. a 9. ábrán Orosháza körül). Végül csak néhány szót a földárja előrejelzéséről, amely sokakat izgat. Nyilván pontos választ nem tudunk adni arra, hogy mikor kell újra a földárja-jelenség erőteljesebb megjelenésére számítani, azonban, ha állandóan figyelemmel kísérjük a csapadék- és a párolgási viszonyokat, különösen a többéves nedvesség-felhalmozódás esetét, s az ezzel párhuzamos talajvízszint-emelkedést, akkor időben jelezni tudjuk a folyamat lehetséges további kimeneteleit, amelyek közül szélsőséges esetben - erőteljes földárja-jelenség bontakozhat ki.
