Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Méltatás. Dr. Oroszlány István emlékezete (V. I.)
14 HIDROLÓGIA I KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 3. SZ. Ligetvári Ferenc a mezőgazdasági vízgazdálkodás oktatásának Oroszlány István által elvégzett megalapozását méltatta előadásában: „Az élet sokszor állította kritikus feladatok elé, amelyeket mindig kiválóan oldott meg. Azt is állíthatjuk, hogy szerencsés időszakban született, mivel az ország gazdasági átalakításában a mérnöki létesítmények megvalósításában aktívan közreműködhetett."... „Mai megnevezés szerint innovátorként is jellemezhetnénk, mivel arra törekedett, hogy a közösség javát szolgáló megoldásokkal jelenjen meg, és fogadtassa el az akkori döntéshozókkal. Maroknyi csapatával megkezdett egy olyan szemléletalakítást, amely máig érvényes. Vízépítő mérnöki szemléletét mind a mikro-, mind a makro-léptékü feladatok megoldásában a mezőgazdasági táblák optimális vízellátásához igazította. A tanszékére került tehetséges fiatalokat aspirantúrára kötelezte. A feladatok alapos, sokoldalú megoldása érdekében mezőgazdász, vízépítő mémök és fizikus végzettségűeket alkalmazott. Felkészítette hallgatóit, hogy partnerei lehessenek a vízépítő- és gépészmérnököknek a vízgazdálkodási beruházások minden területén" Az előadás Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban c. könyvének előszavából idézett: „A mezőgazdasági termelés színvonala szorosan összefügg a vízgazdálkodás színvonalával. Ez úgy is igaz, hogy a vízgazdálkodás színvonala jellemzi a termelőmunka színvonalát, a termelők felkészültségét. A régi, elpusztult nagy öntözések nyomai magas kultúráról, jó elméleti felkészültségről, magas termelési színvonalról tesznek bizonyosságot. A fejlett vízgazdálkodás pusztulása mindig együtt járt az életszínvonal zuhanásával, a történelmi kultúrák pusztulásával. A hazai vízgazdálkodás színvonalának fokozatos emelkedése önmagában is biztató jele szépülő jövőnknek, fejlődő szellemi színvonalunknak, kultúránknak. Ezt kívántam elősegíteni munkámmal is". Csekő Géza előadása a tanszéken folyt kutatásokat sorolta fel, és értékelte. Az egyes tanszéki munkatársak önálló, és együttes eredményeinek felsorolása mellett Oroszlány István munkásságára irányította a figyelmet: „Nagy energiát fordított a mezőgazdasági vízgazdálkodási tényező - adott területen elért tényleges termés és az optimális vízellátottság esetén elérhető lehetséges termés hányadosa - elemzésére". Fontos következtetése: „Ahol a területi vízhasznosulási tényező a korszakot jellemző értéket eléri, ott az öntözéses gazdálkodás bevezetése jó gazdaságokban időszerű lehet". 1981-ben írta: „A mezőgazdasági vízgazdálkodás ma már kilép abból a korábbi szerepéből, hogy mint a víz- és aszálykár elhárításának eszközét tekintsük. Helyette, mint a termelési színvonal emelésének feltétele, és a környezeti tényezők javításának eszköze kap egyre inkább szerepet. ... A termesztéstechnológia fejlesztése ma kényszerítő erővel igényli a termőhelyi vízháztartás-szabályozásnak a termesztéstechnológiába való építését. ... A növekvő növényi vízigényt a csapadék jobb hasznosításával segítsük elő, miközben a csapadék maximális visszatartásával egy időben hárítjuk el a termés-ingadozást kiváltó vízbő időszakok károsító hatását. Ez kistérségi feladat, mely az üzemi vízrendezés okszerű megoldásával, a vízháztartás-szabályozás termesztés-technológiába való építésével oldható meg". Cselfitel László a Magyar Tudományos Akadémia által támogatott tanszékek közötti egykori kutatásokról állapította ineg a következőket: „Az Egyetem Üzemtani Tanszékének öntözéssel foglalkozó munkatársa Tóth Mihály a szarvasi kutatóintézet igazgatónőjének, Frank Melániámé aspiránsa volt, s jól ismerte az intézet kutatóit, így, amikor megüresedett az öntözés alapozásában kiemelkedő szerepet játszó Földmérési- és Kultúrtechnikai Tanszék vezetése, arra Tóth Mihály szarvasi ismeretei alapján emberileg és szakmailag Oroszlány Istvánt tartotta a legalkalmasabbnak. Az akkori feszült politikai helyzetben Oroszlány István nem számított jó kádernek. Tóth Mihálynak köszönhető, hogy ilyen körülmények közt is megérttette az egyetem személyzeti vezetésével és az Illetékes belügyi hatóságokkal, hogy képessége, felkészültsége, addigi munkája alapján Oroszlány Istvánra feltétlenül szükség van az egyetemen"... „Az 1960-as évek elején az MTA keretében annak erkölcsi és jelentős anyagi támogatásával megalakítottuk az Országos Kutató Munkaközösséget. ... Az öntözést, annak műszaki fejlesztéséi Oroszlány István az időjárás és a talaj törvényszerűségei figyelembe vételével műszaki-technikai oldalról közelítette. ... Közös munkánkban így merültek fel a termelés változása-fejlődése során mindig új megoldásra váró feladatok, és azok kutatási-fejlesztési igényei. Az 1970-es évek elejéig a három munkacsoportban 3 akadémiai doktori, és több mint 10 kandidátusi értekezés született. főbben az egész munkaközösség számíthatott Oroszlány István barátunk sokrétű és magas színvonalú tudására, felkészültségére, segítőkészségére". Pintér Agnes és Orlóci István előadásukban Oroszlány Istvánnak a vízgazdálkodás tervezésében való részvételét mutatták be: „Oroszlány István kultúrmérnök volt. E szakma klasszikus sajátossága szerint foglalkozott kutatással és tervezéssel, a feladatok megoldásának szervezésével és igazgatásával, s hivatásának tekintette ismereteinek, tapasztalatainak továbbadását. ... A mezőgazdaság és vízgazdálkodás hosszú-távú terveiben, programjaiban és különösen a kerettervekben érvényesíteni akarta azt a meggyőződését, hogy az ország legjelentősebb természeti erőforrásának - a termőföldjének - jólétét megalapozó kiaknázásában meghatározó szerepű lehet a termőterületek vízháztartási rendszerének és vízforgalmi folyamatainak racionális szabályozása"... „Oroszlány István kerettervi munkálkodását az eredmények minősítik. Ezek közül kiemeljük az ország termőterületeinek növénytermesztési kritériumú vízháztartási értékelését. A szimulációs vizsgálat eredményei kijelölik a kritikus termőhelyeket, és meghatározó alapot adnak mind a termesztési, mind pedig a vízháztartás-szabályozási feladatok megfogalmazásához. Részletesen elemeztük a térségi melioráció és az üzemi vízháztartás kapcsolatát, kidolgoztuk a szabályozás alapelveit és bemutattuk a nagytérségi, főmüvi adottságokból fakadó lehetőségeket, valamint korlátokat" Oroszlány István kerettervi zárómondata: „Hiszem, nem végeztünk felesleges munkát, és eljön az Idő, amikor eredményeinket hasznosítani fogják". Mi, méltatók is reménykedünk ebben, s bízunk abban, hogy a hasznosítás által marad meg dr. Oroszlány István kultúrmérnök az utódok emlékezetében. V. I.