Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Bozán Csaba–Körösparti János: Földárja a Dél-Alföldön
7 Földárja a Dél-alföldön Bozán Csaba - Körösparti János Halászati és Öntözési Kutatóintézet, 5540 Szarvas, Anna-liget 8., bozancs@haki.hu; korospartij@haki.hu Kivonat: Kulcsszavak: 1. Bevezetés A talajvíz feltöréses jelenségek elsősorban és legnagyobb kiterjedésben a Dél-alföldi területeken figyelhetők meg, szerepük igen jelentős a belvízképződésben Az ősfolyók szerteágazása miatt a feltöltődés időnként akadályoztatott volt, vízvezető, illetve vízzáró rétegek rakódtak egymásra, néha egymás mellé, ami utat nyithat a (nyomás alatti) talajvizeknek, azaz a „földárjának". Ezek a vízfeltörések sajátos, folyómederre emlékeztető képet mutatnak és a feltörési helyeknek igen kiterjedt, messze nyúló felszín alatti vízgyűjtő területük van A földárja megítélésekor legalább két szempontot kell figyelembe venni. Egyrészt a felszínre kibukó víz és a kritikus (látens) talajvízszint emelkedés okozhat károkat, másrészt értékes, természetes vizes élőhelyek kialakításáért és fenntartásáért felelős (pl.: a kardoskúti Fehér-tó). Ismereteink addig nem terjednek ki, hogy a jelenség kialakulását előre jelezzük, viszont számos kutatás, illetve saját vizsgálataink is (talajvízjárás statisztikai vizsgálata a Békés-Csanádi löszháton) hozzájárulnak a jelenség jobb megismeréséhez belvíz, talajvíz, földárja A vízzel foglalkozó szakemberek számára közismert a vízrendezések előtti állapotokat tükröző térkép (1938), amiről adott korszakban nem volt lehetőség megkülönböztetni a folyók által elöntött ártereket és a belvíz által víz alá került területeket. Az akkori növényvilág miatt a mikroklímatikus mozaik is más volt, mint napjainkban. Míg ma lecsapoljuk a vizet, addig a szabályozások előtt tartósan fennmaradhattak vízzel borított, esetleg feltételezhetően vízfeltöréses területek is. Erre jó példa a kardoskúti Fehér-tó (7-2. ábra), mely ősidők óta vízállásos terület vagy a Szentes környéki cserebökényi terület (34. ábra). „Lehet a víz áldás vagy csapás. Nagyon sok függ attól miként bánunk el vele." (,Hanusz István, 1895) A Halászati és Öntözési Kutatóintézetben 2001-ben indultak a belvíz képződését kiváltó természeti tényezők értékelésével foglalkozó kutatások kezdődtek, az FVM Vízgazdálkodási Önálló Osztálya támogatásával. Vizsgálataink elsősorban a belvízjelenség pontosabb megismerésére irányulnak, amelyhez szorosan kapcsolódik egy ritkábban előforduló, és úgymond misztikusabb belvízképződési forma megismerése is. A Dél-alföldi területekre jellemző az ún. földárja jelenség, melynek újbóli megjelenése mind a köztudatban, mind a kutatások terén jelentős figyelmet keltett. 2004. március 10-én rendeztük a Magyar Hidrológiai Társaság Békés Megyei Területi Szervezetével közösen „A földárja szerepe a belvízvédelemben és a táj gazdálkodásban" című szakmai-társadalmi vitafórumot, melyen a témában jártas szakemberek előadásait, illetve hozzászólásait kísérhettük figyelemmel. Jelen dolgozat a vitafórumon előadásként hangzott el. 2. A földárja szerepe a belvízvédelemben és a tájgazdálkodásban Kutatásaink célja elsősorban a Dél-alföld vízháztartásának jobb megismerése, melyen belül vizsgáljuk a földárja szerepét a területrendezésben, a belvízvédelemben, a tájgazdálkodásban és különösképpen a vizes élőhelyek fennmaradásában. A térszín és a termőréteg vízháztartását alapvetően három fizikai tényező szabályozza, mégpedig a gravitációs erő, a kapilláris feszültség és a páramozgás. A gravitációs erő szerepe azokon a területeken dominál, ahol a relief energia nagy, azaz a domborzati viszonyok lehetővé teszik a víz összegyülekezését. Ott, ahol a relief energia kicsi, tehát sík jellegű a terület, a gravitációs energia közelít a nullához, és előtérbe kerülnek a kapilláris erők, illetve a páramozgás, mint fó mozgató erők. Az Alföld vízháztartását alapvetően meghatározza síkvidéki jellege és arid klímája. Éghajlatunk tartós természetes állóvizek létrejöttét sík területeken nem teszi lehetővé, viszont a folyók kiöntéseiből és a belvizekből időszakos vízállások kialakulhatnak. A folyók kiöntései esetén elsősorban a gravitációs erő, míg a belvizek kialakulásánál a kapilláris feszültség és a páramozgás a döntő jelentőségű. Forrás: Szanyi János 1-2. ábra: A Kardoskút-puszíaközponti Fehér-tó vidékén a ,Jdld árja" 3-4. ábra: Belvízelöntés Cserebökény határában (2003. április eleji felvétel) Mai ismereteink szerint a földárja által kialakított területek olyan természeti energia tartalmúak, amelyek igen nagy költségekkel lennének szabályozhatóak. Ez természetesen abból a szempontból érdekes, hogy számos településen komoly belterületi belvizes problémák léphetnek fel, ugyanis - mint ahogy azt a későbbiekben látni fogjuk - az eltemetett folyómedrek jelentős szerepet játszanak a földárja kialakulásában, illetve megjelenésében. 3. Földrajzi hely, területi lehatárolások A földárjás területek lehatárolására alapvetően két lehetőségünk van. Egyrészt emlékezések, tapasztalások a lapján (a lakosság és vizes szakemberek megfigyelései), másrészt különböző vizsgálatok alapján (állandó és változó tényezők).
