Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Nagy István: Általánosítható árvízvédelmi tapasztalatok a Közép-Tiszán: „Teret a folyóknak”
2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 3. SZ. (1888, 1895, 1919, 1932). Vizsgálataink szerint 1970ben, ha a szamosi gátszakadások nem következnek be, közel azonos vízhozam lett volna Szolnokon, mint 2000ben. Ebből viszont egyértelműen következik, hogy a VTT-ben tervezett beavatkozások nélkül - a mai árvízi mederállapot mellett fel kell készülnünk a 2000 évinél nagyobb vízhozamú és magasabb árvizekre is. A 2000 évi árvízvédekezés értékelése során megállapítottuk, hogy: - a 2000 évi árvízszint esetén az árvízvédelmi töltésekben nincs biztonsági tartalék. Az, hogy nem következett be töltés szakadás, többek között a szaktudásnak, a példa értékű összefogásnak, valamint, az eső és szélmentes időszaknak volt köszönhető. - hasonló árvíz esetén nem garantálható az árvízvédekezés 2000 évi eredménye, - újabb árvízcsúcs estén az árvízi katasztrófa kis valószínűséggel kerülhető el. A jövő árvízvédekezéseire való szakszerű felkészülés érdekében előbb választ kell adnunk többek között a következő kérdésekre: 1. mi okozza az árvízi meder vízszállító képességének folyamatos romlását, 2. folytatódik-e a tapasztalt folyamat és milyen ütemben, 3. a jövőben mit kell tennünk az árvízi biztonság megteremtése érdekében? Árvízi mederrel kapcsolatos vizsgálatok. Az előző kérdések megalapozott megválaszolása érdekében a Közép -Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon elvégeztük a Tisza Csongrád-Kisköre közötti szakaszára az árvízszintet befolyásoló okok részletes vizsgálatát 1780-2001 közötti időszakra. Az okok időbeli változását, folyamatában vizsgálatuk. A vizsgálatokat az alábbi logikai menet szerint végeztük: Annak érdekében, hogy az egyes folyamatok, valamint az emberi beavatkozások értékelhetők, számszerűsíthetők legyenek, az árvízi mederben zajló folyamatokat hat részfolyamatra bontottuk, és külön-külön vizsgáltuk. A hat részfolyamat a következő: 1. az árvízi meder területének változása, 2. az árvízi mederben mesterségesen létrehozott vízfolyási akadályok (nyárigátak, kiemelt utak, tuskó prizmák, stb.) időbeni változása, 3. a hullámtéri területhasználatok alakulása, 4. a középvízi meder (két partéi közötti meder) változása, 5. az övzátonyok (a folyó két partján felrakódó hordalék) fejlődése 6. a hullámtér feliszapolódása. A fellelhető térképeket, légi fotókat, felméréseket és egyéb adatokat egységes térinformatikai rendszerben rögzítettük. (Az eddig elkészült adatbázis 95 GB adat mennyiséget tartalmaz mind raszteres, mind vektoros adatállomány formájában.) Az egyes folyamatok múltbeli változásáról, jövőbeni alakulásáról az alábbiakat tudtuk megállapítani: 1. Az árvízi meder területének változása, Térségünkben - Tiszafüred-Csongrád között - a nagy árvízi öblözetek védelmének kiépítése 1888-ig megtörtént. 1888-1945 között az árvízi meder területe a magasabban fekvő öblözetek, és értékes mezőgazdasági területek további védelmével 70000 ha-ról 37000 ha-ra csökkent, ezzel az árvízi meder elvesztette tározó képességének közel felét, egy milliárd köbmétert. Egyes szakaszokon jelentősen csökkent az árvíz levezetésében résztvevő szelvény is. 1945 után a terület-csökkenés 600 hektár volt. A tározó térfogat 23 millió köbméterrel csökkent Az 1892 év óta végrehajtott hullámtérszűkítés megközelítőleg 80 cm-rel emeli az árvízszintet, a 2000 évi vízhozam esetében. A jövőben a hullámtér területének a csökkenését meg kell akadályozni, sőt jelentős területeket kell visszaadni. A nagyvízi meder kedvezőbb kialakítása, a nagyvízi áramlási sáv biztosítása érdekében több szakaszon célszerű az árvízvédelmi töltéseket a Tiszától távolabb helyezni, ezzel a folyó érintett szakaszain csökkenteni az árvízszintet, és további jelentős területeket kell árvíz tározók céljára rendelkezésre bocsátani. A jelenlegi mentett területekből, hogy mennyivel növeljük az árvízi meder területét, és mennyivel az árvízi tározók területét, részletes műszaki és gazdasági számítások elvégzése után lehet dönteni. 2. Az árvízi mederben mesterségesen létrehozott vízfolyási akadályok (nyárigátak, kiemelt utak, tuskó prizmák, stb.) időbeni változása) Az árvízi mederben 1780-1892 között a három híd kivételével nem épült mesterséges létesítmény. 1892-1945 között megjelentek a nyárigátak, de magasságuk nem haladta meg lényegesen az övzátonyok (partéi) akkori magasságát (az I. fokú árvízszintet). 1960-tól gyorsult fel a nyárigátak építése, és a szövetkezetek az árvizek során folyamatosan magasították azokat az engedélyezett szint fölé (esetenként a III. fokú árvízszint fölé). 1960 után kezdődött a hullámtéri üdülők építése, rendszerint az előírásoktól eltérően. 1997-től nem épült új vízfolyási akadály, 1999-ben megkezdődött a nyárigátak engedélyezett szintre való visszabontása. A következő években a mesterséges létesítmények többségét el kell távolítani az árvízi mederből, újak építését szigorú törvények meghozásával és betartatásával kell megakadályozni. Ha mégis jelentős érdek miatt elkerülhetetlen ilyennek az építése, akkor a negatív hatást kompenzáló beavatkozást kell előírni. P Árvízi meder vizsg álat | Hat részfolvamat 1 T~ l 1 1 t ' I 220 év alatti változások értékelése T ~~ [ Jövőben vár ható trendek pro gnosztizálás a [ | Modellezé s J Részfolyamatok ^^ Részfolyamotok Múltbeli változások JtSvöbeli változások hatása az árvízszintre hatása az árvizszintre Lehetséges beavatkozások hatása az árvizszintre l Tervezett beavatkozások hatása az árvízszintre | Jövőkép
