Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

2. szám - Hajdu Dezső: Az egykori Csongrád-Sövényházi Ármentesítő Társulat Csongrád–Felgyő–Csanytelek öblözetei árvédelmi művei kiépítésének története

3 Az egykori Csongrád-Sövényházi Ármentesítő Társulat CsongrádFelgyő-Csanytelek öblözetei árvédelmi művei kiépítésének története Hajdú Dezső 6640. Csongrád, Kerek árok 6. Kivonat: A Szerző - szándéka szerint - Csongrád és környéke Tisza jobbpart szervezett árvízmentesftése történetével, történelmével kíván foglalkozni. Közelebbről a Csongrád, Felgyő, Csanytelek és Bäks települések közigazgatási területén lévő Tisza és Dongér árvízvédelmi müveinek építését, létesítésének körülményeit szándékozik tanulmányában felderíteni. Az árvizek elleni védelmi művek építésének szervezése a reformkorban érte el a csúcspontját. A korrajz alapján ez érthető is, hiszen a szabályozás a nemzet összefogását tette szükségessé egy igazán magyar ügyért, benne a függetlenség, a szabadság, az ellenség legyőzésének jelképe élt. A Tisza szabályozása a mai szóhasználat szerint az alulról jövő kezdeményezés tipikus esete, mert azok kezdték el a maguk eszközeivel és ismereteivel megvalósítani, akiket ez személy szerint érintett. Kulcsszavak: árvfzmentesatés, vízügyi történelem, ármentesítő társulatok. Mottó: Ne szedjünk fel mindig minden cölöpöt, melyet elődeink vertek le, mert van köztük néhány, amely jó helyen van. Meg, ezzel a módszerrel soha át nem jutunk a túlsó partra. Az alkotásoknak nemcsak a műszaki paramétereit, hanem a lelkét is meg kell ismerni. Vallomás: A gyűjtő munka során úgy jártam, mint az az alföldi gyerek, aki életében először egy szatyorral a zsebében eljut egy bánya meddőhányójába, és ott rengeteg csillogó, gyönyörű szép követ talál. Szorgalmasan gyűjtögeti a nagy ígéretű köveket, csak a szatyor kapacitása kicsi, a füle meg gyenge. Az anyagot én is szorgalmasan gyűjtögettem, rakosgattam képzeletbeli szatyromba, sajnáltam nem eltenni azokat, melyeket a témához tartozónak véltem. Talán némelyik csak perifériálisan illik a témához, de elősegíti annak szélesebb körű megismerését. Köszönöm mindazon kollégáknak, levéltárosoknak segítőkész, önzetlen közreműködését, mellyel az anyaggyűjtést segítették, s köszönöm, sajnos már többnyire néhai munkatársaim bizalmát, mellyel a kubikos élet történeteinek felelevenítésével a téma iránti érdeklődés magját bennem elhintették. Hajdú Dezső' Bevezető helyett: Vizes mérnök lettem. Biztosan más szakmák művelőit is foglalkoztatta már, hogyan is keletkezett a történelem során az ő szakmájuk, milyen egyéni, vagy társadalmi indíttatás hozta létre. Az én vízügyes szakmám talán az egyik legrégebbi. A folyó mindig le tudta kötni a figyelmemet. Amikor csak tehettem szívesen leültem a partra és elábrándozva néztem gyermekkorom lakhelye szerint a Körös (a kunszentmártoniak szerint Kőrözs), később foglalkozásom színhelyén a Tisza parton bóklászó, a folyóba követ, fadarabokat dobáló gyerekeket. Láttam, amint a mederből felmarkolt agyaggal dobálják egymást. Lyukakat ásnak a fövenybe, kis gátakat építenek, hajlékony ffizvesszőből kerítést fonnak, hogy terelgessék a vizet. Gally haj ócskákat úsztattak és ágakkal bökdösve kormányozták őket. Később kedvtelve néztem alig totyogó unokáimat, ahogy ügyetlenül fel-felmarkolnak egy csöppnyi homokot, majd ismét a vízbe dobják. Aztán inogó lábbal indulnak a bokáig érő víz szélén cikázó halivadék után, hogy megfogják őket. Lassacskán megfogalmazódott bennem a felismerés, hogy a folyónak és az embernek az egymás iránti szüksége már a génekben kódolva van. Igaz, önkényes a Tisza génekkel rendelkező élőlénnyé történő kinevezése, de én már annyiszor láttam szépnek, szelídnek, vadnak, félelmetesnek, hívogatónak és visszautasítónak, könyörtelennek, hogy ilyen sokszínű tulajdonsággal csak élőlény rendelkezhet, természetesen az is nőnemű. A foglalkozásomat ismerők körében gyakorta elhangzik a kérdés: hogyan és mikor kezdődött a Tisza és az ember közötti küzdelem? A kérdéssel könyvtárnyi irodalmi és szakmai írás foglalkozik. Ezekből nem kívántam "ollózni ", idézni egyedi és közös megállapításokat. Véleményem szerint az első ütközet még az ősidőkben az ember és a folyó találkozásakor kezdődött, mert az ember a megélhetése, létfenntartása érdekében el akart venni, vagy hozzá akart tenni valamit a természethez, a folyóhoz, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy ő szeremé. Lehet, az illető közös ősünk volt, aki halászott, vadászott, kunyhót épített, menedéket, megélhetést vagy felüdülést keresett a Tisza mentén. A kérdés megválaszolásához szét kell választani a területileg lokális, kevés embert érintő beavatkozásokat és a szervezett, nagy területet érintő, összehangolt munkák időszakát. Szervezett tevékenység időszakának én a társadalom ( a helyi közösség ) szintjén megjelenő, az érdekeltek által megfogalmazott, összehangolt igények szerinti szabályozási tevékenységet értem. Szándékom szerint Csongrád és környéke Tisza jobbpart szervezett árvízmentesítésének történetével, történelmével kívánok foglalkozni. Ebben az anyagban nem kívánok a Csongrád- Sövényházi Ármentesítő Társulattal, mint szervezettel foglalkozni, hiszen annak történetét és tevékenységét dr. Ördögh József nagyszerű tanulmányban feldolgozta. Közelebbről Csongrád, Felgyő, Csanytelek és Bäks települések közigazgatási területén lévő Tisza és Dongér árvízvédelmi müveinek építését, létesítésének körülményeit szándékozom felderíteni. Igyekszem az objektivitás, a műszaki tervekkel és korabeli dokumentumokkal igazolható történelmiség talaján maradni. Hivatali munkám során az elmúlt 30 évben több alkalommal találkoztam a tárgyalandó témakörben a regék, a mondák birodalmába tartozó szájhagyománnyal, melyet magam a Tiszához, a tájhoz, a természethez fűződő ragaszkodás, a szeretet megnyilvánulásának tartok. A szabályozásra vonatkozó jogi és szakmai emlékek a 17. századból maradtak. A tevékenység időpontja, és hevessége mindig összekapcsolódott árvizekkel, a katasztrófákkal.