Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
1. szám - Jászné Gyovai Ágnes: A szegedi (percsorai) árvízi tározó
50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. 1 . SZ. összefoglaló táblázat a csatornák partéleinek magassági adatairól 76,50 mBf alatti partszakasz 76,50-77,00 mBf közötti partszakasz 77,00-78,00 mBf közötti partszakasz 78,00 mBf, v. magasabb partéi A csatorna teljes hossza 0 2084 m 2568 m 10666 m 15318 m 0 0 1570 m 3530 m 5100 m 250 m 1575 m 425 m 3798 m 6048 m 0 264 m 0 4600 m 4864 m 0 0 150 m 1798 m 1948 m 250 m 3923 m 4713 m 24392 m 33278 m 8886 (27 %) 24392 (73 %) Megjegyzés: A Farkasmajori csatorna nem szerepel a táblázatban, mivel teljes hossza mentén alacsonyabb a partéle 77,50 mBf magasságnál. Ebben az esetben célszerűbb a csatornában a vízszintszabályozás, mint a teljes csatorna töltésezése. Az első két vizsgálat eredményeit összevetve az alábbiakat állapíthatjuk meg: A terepviszonyok egyértelműen azt mutatják, hogy a csatornarendszerben 77,50 mBf magasságnak megfelelő vízszintet lehet tartani anélkül, hogy nagyobb elöntések keletkeznének. A partélek vizsgálatával ugyanerre a következtetésre jutunk, de ahhoz, hogy a csatornarendszerben 77,50 mBf vízszintet biztonsággal tarthassunk, szükség van a nem megfelelő csatornaszakaszoknál a partélek rendezésére, esetleg töltésezésére. Ez csak az összes csatornahossz 27 %-a, ami valószínűleg nem jelent komoly költségeket. Ahol olyan területekkel határos valamelyik csatorna, hogy nem okoz kárt az, ha tocsogók alakulnak ki - és erre igény is van - ott is inkább rendezni kell a partvonalat, és kieresztő műtárgyakat építeni, hogy szabályozott körülmények között történjen a víz kijuttatása a területre, az igényeknek megfelelő vízborítást biztosítva. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a műtárgyak elhelyezésénél, hogy az új gazdálkodási módok, haszonvételek (halászat, nád, gyékény, fííz termesztés és feldolgozás) alapját jelentheti az oda juttatott víz. A hullámtéri csatorna és műtárgy jó karba helyezésével (állapota a 4.3. fejezetben), majd rendszeres vízpótlással és vízkormányzással a tározóterület nagy részére eljuttatható lenne gravitációsan a szükséges vízmennyiség. A területen, illetve a csatornahálózatban való víztartás a talaj vízháztartására és a mikroklímára is kedvező hatással lehet. Az elérendő cél tehát 77,50 mBf szintig - gravitációsan bevezethető - ökológiai víz biztosítása a csatornahálózatban. E szint biztosítása csak akkor valósítható meg, ha a Tisza vízszintje lehetővé teszi a feltöltést és vízpótlást, ezért meg kell vizsgálni még a tiszai vízállások változását is. 3. lépés: A vízjárás vizsgálata A Műszaki Hidrológia program segítségével vizsgálva az 1976-tól 2000. évig terjedő időszakban a vízállás napi adatsorokat, az alábbiakat állapíthatjuk meg. - A mindszenti vízállások tekintetében: 0 és +700 cm között vizsgálva a vízállások átlagos tartósságát, kapjuk, hogy annak a valószínűsége, hogy a 0 cm-t elérje, vagy meghaladja a vízállás egy éven belül: 87 %. A 77,00 mBf szinthez tartozó meghaladási valószínűség 36 % (131 nap/év), de sajnos a 77,50 mBf szint meghaladási valószínűsége már csak 31 % (113 nap/év). - A szegedi vízállások tekintetében: 0 és +700 cm között vizsgálva a vízállások átlagos tartósságát, annak a valószínűsége, hogy a 0 cm-t elérje, vagy meghaladja a vízállás egy éven belül: 100 %. A 77,00 mBf szinthez tartozó meghaladási valószínűség 25 % (91 nap/év), a 77,50 mBf terepszintnek megfelelő +380 cm-es vízállás meghaladási valószínűsége viszont már csak 21 % (76 nap/év). Megemlítendő még, hogy a jelenleg érvényben lévő üzemelési szabályzat szerint a Percsorai szivattyútelepi vízmércén mért +170 cm-es (76,24 mBf) vízállásnál le kell zárni a szivattyútelepen lévő zsilipet. A 76,24 mBf magassághoz tartozó szegedi vízmércén mért +254 cm-es vízállás meghaladási valószínűsége 33 % (120 nap/év). Az 1976-2000 időszak napi vízállás adatsorán megvizsgálhatjuk azt is, hogy mennyi a leghosszabb időtartama, amíg a Tisza Szegednél egy-egy adott vízállás értéket folyamatosan elér, vagy meghalad, és mennyi ennek a meghaladási valószínűsége. Elvégezve a vizsgálatot megállapítható, hogy 0,50 a meghaladási valószínűsége annak, hogy 30 napon keresztül éri el, vagy haladja meg a +380 cm-t a szegedi vízállás. 6.2. Üzemelési tervjavaslat a tározó „béke-idejű" vízkormányzására Figyelembe véve a terület és a csatornarendszer adottságait és jellemzőit, valamint a meglévő és új műtárgyak biztosította lehetőségeket, az alábbi üzemelési tervjavaslatot adom: 1. A működés rövid leírása A tározó területére vonatkozóan a megváltozó körülmények miatt szükségessé válik a belvízvédelmi stratégia, és a jelenlegi öntözővíz szolgáltatási rendszer felülvizsgálata. Az új lehetőségek kihasználásával is csak akkor gazdaságos a rendszer működtetése, ha gravitációsan tölthető és üríthető. Mivel a tározó területének 91 %-a szántó művelésű ezért a mai igény a belvizek gyors levezetése a területekről. A művelési ág változtatásával azonban megváltozik ez az igény és megváltoznak a lefolyási viszonyok is. Lehetőség nyílik a vízállásos területek regenerálására, újjáélesztésére és kialakítására. A főmű és mellékcsatornák kiépítettsége megfelelő, de a partélek magasítása szükséges a csatornahálózat teljes hosszának kb. 30 %-án. A csatornák karbantartottságában jelenleg vannak hiányosságok. Kapacitásbővítésre nincs szükség és igény sem, ami ezt indokolná. A belvízvédekezés és ökológiai vízellátás összehangolására van szükség, és ez csak a több funkciót ellátni képes belvíz- és kettős működésű csatornarendszerrel oldható meg, hajtható végre. A kettős működésű rendszer próbájára legutóbb a 2001. évben került sor, amikor gravitációsan feltöltötték a rendszert a Percsorai szivattyútelepen keresztül. A gyakorlati tapasztalat az volt, hogy a Tisza vize - közepesen benőtt csatornákon, kb. 4-5 nap alatt - egészen a levelényi kapuig feljött a Percsorai főcsatornán (13+197 km), valamint a Farkasmajori csatornán Ópusztaszer határába (kb. 4+000 km), a Műrét-Kis-tiszai csatornán pedig kb. a 4+500 km szelvényig. Ez a „próbaüzem" bizonyítja azt, hogy igény esetén fejlesztés nélkül is megoldható a vízpótlás a tározó területének nagy részén.
