Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

179 Mit termeljen a Balaton nyílt vize: busa húst vagy rotható iszapot? Dr. Woynarovich Elek Kivonat: Az eutrofizálódás mellékhatásaként a nyflt vfz plankton "termését" (produkcióját) táplálékként felhasználó dévérkeszeg és garda állomány jelentősen lecsökkent. Mivel az eutrofizálódás egyenes hatására a plankton állomány növekedése nyilvánvaló, ha ezt hal nem eheti meg, az elpusztult növényi és alsóbbrendű állati planktonból rothadó iszap válik. A Balatonba betelepített, szűréssel táplálkozó halfajok, a busák "luxus növekedése" azt bizonyltja, hogy ezek a halak képesek a nyílt víz planktonját halhússá átalakítani. Ma a busák természetes vízbe való telepítése, Igy a balatoni telepítés ismeretlen környezetvédelmi vagy természetvédelmi meggondolások alapján tilos. Felszínre kívánkozik az a kérdés: mit termeljen a Balaton nyílt vize - busahúst vagy rothadó iszapot? Kulcsszavak: plankton, rothadó iszap (gyttja), szűrő halfaj, hlhús. A Balatonban, mint minden nagy tóban, határozottan három élőhely különíthető el: 1) a parti öv az alatta levő fenékkel, 2) a nyílt víz, 3) a nyílt víz alatti tófenék. Mindhárom egymástól jól elkülöníthető, fő élőhelynek megvan a saját, jól körülírható növény- és állatvilága. A halak is természetüknek megfelelően e három élőhelyen választják meg táplálkozási és tartózkodási helyüket, vagy a parti övet, vagy a nyílt vizet, vagy a nyílt víz alatti tófeneket foglalják el. A tó legfontosabb őshonos halai a természetük által diktált "törvények" szerint "szabad akaratukból" ezek között az élőhelyek között választanak. A parti öv halai nem érzik jól magukat, ha a véletlen áramlat vagy más kényszerítő körülmény a nyílt vízbe sodorja őket. A ponty és keszeg fajok ivadékai a parti övben érzik biztonságban magukat. Itt él a küsz, a legújabban betelepedett razbóra és az ezüst kárász. A parti övben leselkedik zsákmányára a csuka. Itt kóborol, turkál a tógazdasági nemes ponty, a vadpontynak is ez a fő élőhelye, bár ki-kirándulhat a nyílt víz alatti élőhelyre is, ha az iszapban táplálékot talál, vagy telelő helyet keres a mély vízben. Az angolna is ragaszkodik a fenékhez mind a parti övben, mind a nyílt víz alatt. A kisebb harcsa a parti övben, a nagyobb a nyílt víz alatti fenéken várja, lesi zsákmányát. A Balatonban még mindig föhalnak számító dévérkeszeg egynyaras ivadéka partközeli lakó, a kétnyaras még mindig inkább ezt az élőhelyet választja. A nyílt víz fenék közeli élőhelyen kóborol, kapkodja és túrja a táplálékát a három nyaras vagy idősebb dévér. A többi keszeg faj: a göndér, a karika keszeg, a piros szemű kele inkább parti öv lakó, ritkán merészkedik a széltől háborgatott nyílt vízbe. Az illegálisan tóba jutó amur is a parti öv hínárosait eszi, tehát főként ott tartózkodik, de otthonos lehet a nyílt vízben is alakjánál fogva, bár itt nem talál megfelelő táplálékot. A bálin, ha számottevő mennyiségben volna a tóban, szintén ilyen két lakóhelyű lenne, és a nyílt vízből kiruccanna küszözni a parti övbe. A kősüllő is a parti öv mélyebb részeit választja táplálkozási- és lakóhelyül. A parti övben a fenék közelben és a víztérben élő fajok nem különülnek el élesen. A parti öv, ahova a tó 10-15 ezer hektárnyi területét számíthatjuk, jól benépesült, illetőleg jól benépesíthető élettér, aminek a halait elsősorban a horgászok foghatják meg. A nyílt vízoszlop az az élettér, aminek minőségét, tisztaságát a benne élő lebegő baktériumok, algák, alsóbb rendű rákok és természetesen a velük táplálkozó halak határozzák meg. Itt az alsóbbrendű rákokat kapkodó garda volt a föhal és az idősebb dévérkeszeg, ha éppen nem talált táplálékot a fenék iszapban turkálva. Az eutrofizálódás hatására a nyílt víz élőhely alsóbbrendű élőlényeinek élő tömege (biomaszszája) jelentősen megnövekedett. Ezt az igen meggyérült garda állomány és az inkább turkáló nagy dévérkeszeg állomány már nem képes megfelelően kihasználni. A ragadozásra még át nem tért apró (3-5 cm-es) süllőivadék is a nyílt víz rákjait eszi, lényeges tömeget azonban nem képes megenni. A nyílt vízoszlopot igen gyéren lakják a halak, ami a hullámzás miatt eléggé "goromba" élőhely. Milyen sors várhat a vízoszlop alsóbbrendű, rövid élettartamú élőlényeire, ha nem eszi meg azokat valamelyik hal? Ezek elpusztulva a fenékre süllyednek és - kissé sarkítva - rothadó iszap lesz belőlük. A víz minősége sem javul lényegesen, mert a belőlük képződött szervetlen szén-, foszfor- és nitrogén-vegyületek visszajutnak a vízoszlopba. A kezdetben legálisan betelepített busák, amik szűréssel táplálkozó halfajok, a lélegző vízzel a szájukba jutott alsóbbrendű élőlényeket szűrik ki és ezzel táplálkoznak. Tehát tömegesen eszik (nem legelik, vagy éppenséggel nem legelik ki) a vízoszlop megfelelő nagyságú élőlényeit (algákat, alsóbbrendű rákokat). Ilyen táplálékon igen gyorsan és nagyra nőnek, tehát értékes halhússá alakítják át és halmozzák fel (akkumulálják) a rövid életű alsóbbrendű élőlények szerves anyagait. A nagyra, 1535 kg tömegűre is megnövő busákat - melyek azért nőhetnek ilyen nagyra, mert igen bőséges a táplálékuk és jó élőhelyet találtak a tóban - igaztalanul megvádolva, biológiai tevékenységüket (táplálkozásukat) félreismerve ma "illegálisan itt tartózkodó" halaknak tartják. Népesítésük a Balatonba - nem tudni milyen indokkal - TILOS! Feltételezhetően a tóban jelenleg levő busák leívhatnak a tihanyi kútban vagy a Zalában azon a rövid szakaszon, ahova még kifuthatnak. De ez az ivás nem elégséges az állomány utánpótlására. A busákat egyedül a halászok foghatják ki, mert a csalira nem kap, mert szűrő halfaj! 2001-ben 267 tonna busát fogtak ki a halászok a Balatonból. Ha legálisan megfelelő sűrűségben volnának busák a vízoszlopban, akkor 600-800 tonnára, vagy talán még ettől is többre emelkedhetne az évi busa fogás, ami egyben a tó vizének minőségi javulását is jelentené, mert kevesebb rothadó iszap képződne. A kellően előkészített és csomagolt busa húst mint különösen koleszterin szegény táplálékot - még a nyugati piacon is lehetne értékesíteni. A nyílt vízoszlop alatti fenék a süllő igazi vadászterülete és lakóhelye. Itt valamikor sok varsinta (vágódurbincs) is élt, ami a kisebb süllők fő tápláléka volt. Se a süllő (fogas) állomány, se a durbincs állomány nem jött még helyre az 1965-ös süllőpusztulás óta! Panaszkodnak, hogy a hínár egyre terjed a Balatonban. A hínár félék adják az amur főtáplálékát. Az amur is csak illegálisan él a tóban, amiből 2.7 tonnát fogtak a horgászok és 2.8 tonnát húztak partra a halászok. A hínármezők alatt is rothadó iszap halmozódik fel. Az amurnak is jelentős szerepe lehetne a parti öv vízminőségének a javításában. Az amur kiváló horgász zsákmány is lehetne a víz minsége javításán túl. A Balaton vízminőségéért aggódó illetékeseknek, környezetvédő tudósoknak el kellene gondolkodniuk afelett, hogy továbbra is rothadó iszappá váljon a Balaton 40-45 ezer hektárnyi nyílt (mély) vizében magától termelődő alsóbb rendű élőlényei biomasszájának a tömege, vagy egészséges emberi táplálékká váljon a busák testében! Az is elgondolás tárgya lehetne, hogy a hinarasok biológiai féken tartására bevethető volna az amur. Az amur 1 kg tömeggyarapodáshoz kb. 30-40 kg zöld hínárt enne meg. Ez a hínár mennyiség is rothadó iszappá válna, ha nem eszi meg az amur!