Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.
175 State revelation of backwaters located along the Upper-Tisza-Region. Part 1: State estimation Wittner, I. ' - Dévai, Gy. 3 - Kiss, B.' - Müller, Z. 3 - Miskolczi, M. 3 - A 'agy, S.A. 3 'Department of Zoology, Faculty of Natural Sciences, College of Nyíregyháza, H-4400. Níregyháza, Sóstói út 31/B, Hungary 'Department of Hydrobiology, Faculty of Natural Sciences, University of Debrecen, H-4032. Debrecen, Egyetem tér 1, Hungary ' Hortobágy National Park Directorate, H-4024. Debrecen, Sumen u. 2, Hungary Abstract: Majority of backwaters located on the floodplain of the River Tisza and its tributaries, which are different aged and are in the different stage of alluvial deposition and biological succession, belongs to those residues of wetland habitats having close-to-natural state which are rare in European relation too. Impacts of civilization have affected the backwaters in different degree and in consequence of this they are not uniform in view of their nature conservation values. For being able to perform the state revelation of different backwaters we have elaborated a system consisting of three steps: estimation, valuation, qualification. An estimation has been taken place as the first step of the state revelation and within the frame of this the so called integrated categorization of backwaters has been happened The fundamental categories of this integrated categorization are following: I. backwaters with priority of nature conservation, II. backwaters with wise use, III. backwaters with economic use. Summarizing the results of our work we can state that along the Upper-Tisza the backwaters ranged among wetland habitats with stressed importance from nature conservation viewpoint can be found significantly more in number than it was known and expected. We have performed the state revelation on the upper reach of the River Tisza, that is on the section ranging from the national boundary to the line of settlements Dombrád and Cigánd. Identification of 78 backwaters has been happened in all on this reach of the River Tisza of 155 km length ranging from 745 to 590 river-kilometer. From 78 backwaters 34 backwaters can be put in the category with priority of nature conservation, 19 backwaters can be ranged among the category of wise use and 25 backwaters among the category of economic use. Keywords: Upper-Tisza-Region, River Tisza, backwaters, integrated categorization, state estimation, nature conservation value. A Tisza vízgyűjtő zooplanktonjának alakulása az 1950-es évektől napjainkig Zsuga Katalin*, Tóth Adrienn**, Pekli József,* ** Udvari Zsolt* ** * Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok, ** Debreceni Egyetem Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, "** Szent István Egyetem Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar, Gödöllő. Kivonat: A cikk áttekintést ad a Tisza zooplanktonjának alakulásáról. Az 1950-60-as években a folyó kerekesféreg és kisrák állományát általános elterjedt fajok alkották. Megyeri megállapította, hogy a folyónak létezik endogén zooplanktonja. Ebben az időszakban a magyarországi szakaszon a tiszalöki duzzasztás, valamint a szennyezett vízminőségű Sajó hatása volt a legmarkánsabb. Az 1973-ban üzembe helyezett kiskörei vízlépcső, majd az 1978-tól kialakitott tározótér hatására megnevekedett a duzzasztott szakasz víztömege, jelentősen csökkent a vízsebesség, megjelentek eutróf állapotot jelző szervezetek is. Az 1980as, 1990-es évek eredményei szeriit elsősorban az aiplanktonüais szervezetek voltak jellemzőek, a folyó hossza mentén jól elkülönülő szakaszosság jellemző. A 2000. évi szennyező hullámok levonulása után a kedvező környezeti hatások mellett a folyó jó öntisztuló képességének is nagy szerepe volt egy nagy népességű, nagy diverzitású közösség kialakulá-sában. A több évtizedes vizsgálatok szerint a Tisza természeti értékét nem elsősorban a ritka fajok, hanem az a közel természetes állapotban lévő endogén plankton közösség adja, amelynek mennyiségi és minőségi alakulását a folyó vízjárása jellemzően befolyásolja. Kulcsszavak: Tisza vízgyűjtő, Zooplankton, vízminőség Bevezetés Bár a Tisza völgyét a szabályozásoktól kezdve napjainkig nagyon sok antropogén hatás érte, azonban Európa nagy vízfolyásaihoz hasonlítva a Tisza és közvetlen vidéke még mai formájában is az egyik legtermészetesebb állapotú folyóvölgy. Kelet-Magyarország természeti képének kialakulásában, vízgazdálkodásában meghatározó szerepe van. Hazánk Kárpát-medencében elfoglalt földrajzi helyzetéből adódóan legtöbb vízfolyásunk az országhatáron kívül ered, s így vízminőségi szempontból "nyílt rendszer" vagyunk. Különösen igaz ez a Tisza esetében, ahol a 157 ezer km 2-t kitevő teljes vízgyűjtő területből csak mintegy 47 ezer km 2 (29.9 %) a magyarországi terület nagysága. Főbb mellékfolyói (Szamos, Bodrog, Körösök, Maros) esetében is a külföldi vízgyűjtő terület sokkal nagyobb, mint a hazai. Mindez azt eredményezi, hogy vízminőségi állapotukat a határon túli szennyező-anyag terhelések jelentősen meghatározzák. A 966 km hosszúságú Tiszából mintegy 600 km-es szakasz kanyarog végig hazánk területén. Mederanyaga a felső-tiszai részen még kavicsos, majd ezután a folyó "szßke"-Ttsza jellegét adó finom szemcsés hordalék aránya nő meg. Közepes vízhozama Tiszabecsnél 195 m 3/s, Szegednél 810 m 3/s. Jellemző rá a szeszélyes víyárás, a meder-nagysághoz (8000 ha) viszonyított igen nagy ártéri terület (70 000 ha). A Kárpát-medencében a Tiszavölgy európai jelentőségű ökológiai folyosó szerepet tölt be. Mai teljes, 966 km hosszával szemben, migrációs pályájának hossza közel 2000 km-re tehető. A folyónak a mederben lévő vízkészlete, a hullámtér, a mentett oldali területek, a vízi ökoszisztémák és azokkal szorosan öszszefiiggő szárazföldi ökoszisztémák egységes ökológiai rendszert alkotnak, függetlenül az országhatároktól. Irodalmi áttekintés A Tisza magyarországi szakaszának zooplanktonjáról az első adatok Ébertől (1955) származnak. A tudományos rendszerességgel végzett vizsgálatokat Megyeri kezdte az 1950-es években, s folytatta mintegy 15 éven keresztül (1955, 1957, 1959, 1970, 1971, 1972). A közép-Tiszán Szolnok térségében Gál (1963) végzett felmérést A Kiskörei Vízlépcső üzembe helyezését követően a duzzasztott Tisza-szakaszról Bancsi (1976, 1976a,
