Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

159 Irodalom Bíró, P. 1971: A vágódurbincs növekedése és életkörülményei a Balatonban. - Halászat Í7: 170-171. Bíró, P. 1973: The food of pike-perch (Lucioperca lucioperca L.) in Lake Balaton. -Anh. Biol. Tihany, 40: 159-183. Bíró, P. 1979: A fogassüllö táplálékának, növekedésének és produkciójának vizsgálata a Balatonban. - A halhústermelés fejlesztése 7:173. Csányi, B. 1991. Changes of the fish assemblages in the Kis-Balaton Reservoir between 1985 and 1989. Miscell. Zoologica Hung. 6:5-12. Guti, G., Andrikovics, S., Bfró, P., 1991: Nahrung von Hecht (Esox lucius), Hundsfish (Umbra krameri), Karausche (Carassius carassius). Pintér, K.. 2002: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk. Második átdolgozott kiadás. - Akadémiai Kiadó, Bp., 1-222. Specziár, A., Tölg, L. és Bíró, P. 1997: A bodorka, a dévérkeszeg, a karikakeszeg és az ezüstkárász növekedése és táplálkozása a Balaton parti sávjában. Hidrológiai Közlöny 77: 87-89. Speciár, A. 2002: A fogassüllö és a kősüllő ivadék tápláléka a Balatonban. - Halászatfejlesztés 27: 70-80. Tölg, 1 1959: A balatoni fogassüllö-ivadék (Lucioperca sandra Cuv. et Val.) táplálékának vizsgálata. 1. Adatok a plankton és a fenékfogyasztó időszak táplálék analíziséhez. Ann. Biol. Tihany, 26:85-100. Tölg, 1. 1960: Mit eszik a balatoni vágódurbincs ivadéka? - Halászat, 1: 145. Zwergwels (Ictalurus nebulosus) und Sonnenbarsch (Lepomis gibbosus) im Ócsa-Feuchtgebiet, Ungarn. - Fischökologie 4: 45-66. The diet and growth of different fish fry in Lake Velence A. Szító, K. Gydre and P. Lengyel Abstract Investigations were carried out from April to October in 2001 by electric net. The alimentary canal content of 15 fish species of 1728 individuals were analized. The rate of fish specimen in catchment were as follows: Rutilus rutilus 46 %, Abramis brama: 23%, Alburnus alburnus 18 % and the other 12 species were 13 % together. The background (zooplankton and benthos) were investigated paralell with the fishing. Detailed results presented in tables and figures. Keywords: lake, natural food, fish, zooplankton, macrozoobenthos A tihanyi Belső-tó üledékfaunája Szító András Halászati és Öntözési Kutató Intézet, 5540. Szarvas, Anna-liget 8. Kivonat: Az üledékfaunát csak árvaszúnyog fajok alkották, amelyek a következők voltak: Chironomus plumosus L„ Chironomus salinarius Kieff., Einfeldia carbonaria Meig., Clyptotendipes gripekoveni Kieff, Kiefferulus tendipediformis Goetgh., Polypedilum convictum Meig., Polypedilum nubeculosum Meig., Polypedilum nubifer Skuze. A fajok dominanciájában szezonális dinamikát tapasztaltunk. A biomassza átlagos mennyisége évszakonként szélső határok között változott: száraz tömegben 0,01-13,7 g/m

2 volt. Az üledékfaunát alkotó Oligochaeták (férgek), kagylók, csigák hiányoztak. A vizsgálatok során 8 árvaszúnyog fajt mutattunk ki, melyek közül 5 faj a Balatonnal közös. Az üledékfauna faji összetétele alapján a Balaton és a Belső-tó egymástól teljesen eltérő élőhely típusok. A Belső-tó erősen feliszapolódott, hypertróf vízi élőhely, amelynek jelen állapota csak rekonstrukcióval (iszapkotrás és vizpótlás) oldható meg. Minél később kerül erre sor, évről-évre annál bizonytalanabbá válik a tó horgász- és egyéb rekreációs célú hasznosítása, tó, makrozoobentosz, Oligochaeta, Chironomida, fajok, biomassza Kulcssz.: Bevezetés A tihanyi Belső-tó az első vizes élőhelyek között vált természetvédelmi területté. Ezzel a ténnyel mintha a tudomány számára nem is létezővé vált volna. Az utóbbi 40 év során egyetlen közleményt sem találunk, amely a tó valamilyen élőlény csoportjának a vizsgálatáról és eredményeiről számolna be (Lenz, 1926; Zilahi-Sebess, 1932, 1944; Bérezik, 1960a, b, 1966; Ponyi et al., 1971; Ponyi, 1984; Bérezik és Nősek, 1997). A feladat megoldása során a következő kérdésekre kerestünk választ: milyen állatfajok alkotják a Tihanyi Belső-tó Uledékfaunáját, milyen ezeknek a fajoknak a szezonális dinamikája, mely fajok dominánsak, melyek a közös fajok a Balaton tihanyi térségével, mekkora a Belső-tó átlagos biomasszája és az üledékfauna összetétele milyen környezetminőséget indikál. Anyag és módszerek A célok megvalósítására 2002. május 28-án, szeptember 5-én és október 3-án vettünk üledékmintát a tó 5 térségében és összehasonlításként az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete hajókikötője 5 pontján (1. ábra). Minden mintavételi térségből egy-egy alkalommal három mintát vettünk Ekman-Birge féle markolóval 15x15 cm-es felületről. A három üledékminta ennek alapján minden alkalommal és minden helyen 675 cm

2 felületről származott. A kimarkolt üledéket a helyszínen 250 pm szembőségű, szitaszövetből készült hálón átmostuk, és hűtőtáskában laboratóriumba szállítottuk további feldolgozásra. A mintákból az állatokat élő állapotban nyertük ki válogatással, majd különböző állatcsoportokra különítve 80 %-os alkoholban konzerváltuk. Az állatok faji szintre történő határozásához a hazai és külföldi szerzők rendszertani munkáit használtuk (Bíró 1981, Cranston és mtsai 1983, Fittkau és Robanck 1983, Fittkau 1962, Hirvenoja 1973, Pinder és Reiss 1983). A biomassza becsléshez az állatokat szárítószekrényben 105 °C-on 12 órán át tömegállandóra szárítottuk, ezt követően a tömegüket Sartorius Micro XM 100P típusú analitikai mérlegen 1 pg pontossággal mértük. Az így kapott értékeket négyzetméterre vetítve adtuk meg. 1. ábra: A mintavételi helyek Eredmények és értékelés A Belső-tó üledékfaunáját alkotó fajok Csak árvaszúnyog fajok alkották az üledékfaunát. Mint közismert, az árvaszúnyog fajok fejlődésüket a petéből a lárván, bábon át a vízben futják le és a kifejlett állat elhagyja a vizet. Attól messze, akár több km-re is elkóborol, keresve közben a peterakásra alkalmas helyet. Ez az egyik módja annak, hogy a frissen keletkezett vizeket azonnal benépesítsék. A másik lehetőség a víz áramlása, amely a vízfelszínen úszó petecsomót a lerakás helyétől messze sodorja. A vándorlás a víz hőmérsékletétől függően 2-3, alacsonyabb hőmérsékleten több napig is eltart,