Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.
143 A vízjárás, az elektromos vezetőképesség és a kémiai oxigénigény összefüggésének elemzése a szolnoki Tisza-szakasz napi adatsorai alapján Szabó Attila 1, Dévai György 2, Zsuga Katalin 1, Kaposvári Kázmér 3 'Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok, Ságvári krt. 4., 5000. zDebreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1., 4032. Víz- és Csatornaművek Koncessziós Rt., Szolnok, Vízmű út 1., 5000. Kivonat: A szerzők a dolgozathoz a szolnoki Víz- és Csatornaművek Koncessziós Rt. naponkénti mintavételeken alapuló adatsoraiból a fajlagos elektromos vezetőképesség és a kémiai oxigénigény értékeinek változását elemezték a vízhozammal összefüggésben, kétszer öt éves időszakban (1984-1988, 1996-2000). A kapott eredmények értékelése mellen lehetőség nyílt a KözépTisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség ritkább (évi 52, ill. 26 mintán alapuló) adatsoraiból kapott eredményekkel való összevetésre is. A fajlagos elektromos vezetőképesség és a vízhozam között csak a különváltozásnál, mlg a kémiai oxigénigény és a vízhozam között csak az együttváltozásnál volt értékelhető kapcsolatra utaló összefüggés, s elsősorban az átlagértékek szerinti értékelésnél. Az együttváltozáson belül viszont mindkét esetben a negatív irányú kapcsolat esetében lehetett jól értékelhető összefüggést kimutatni. A különböző mintavételi gyakoriságból mindkét komponens minimális és maximális értékeinél számottevő, míg az átlagértékeknél csak elhanyagolható különbségek adódtak. A hosszú távú részletes adatsorok alapján lehetőség nyílt a két vizsgált komponens esetében az ökológiai tipológia határértékei szerinti értékelésre is, aminek eredményei szerint a fajlagos elektromos vezetőképesség értékeinek döntő többsége a 2. osztályközbe (250-550 nS/cm), a kémiai oxigénigény értékeinek túlnyomó része pedig a 3. osztályközbe (2,5-5,0 mg 0 2/l) esett. Tisza, vízminőség, hosszú távú változás, fajlagos elektromos vezetőképesség, kémiai oxigénigény, vízhozam. Kulcsszavak: Bevezetés Az ebben a témakörben készített előző munkánkban (Szabó et al. 2004) a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség illetékességi területéhez tartozó szolnoki törzshálózati szelvény (334,2 fkm) 1983-2000. évek közötti adatsorainak felhasználásával a fajlagos elektromos vezetőképességnek és a klorofill-a mennyiségének a vízhozammal való összefüggését vizsgáltuk. Jelen dolgozatunk elkészítésénél elsősorban a szolnoki Vízés Csatornaművek Koncessziós Rt. felszíni vízkivételi művétől kapott adatsorokat használtuk fel. Ez a felszíni vízkivételi mű biztosítja Szolnok város és a környező települések ivóvízszükségletét. A Tiszából származó ivóvíz miatt a Részvénytársaság laboratóriuma napi gyakorisággal vizsgál vízkémiai mutatókat a „kivett" víz minőségére vonatkozóan. A csaknem teljes napi adatsorok közül az 1984-1988. és az 1996-2000. évek adatait vettük figyelembe. Az összehasonító értékeléshez a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség törzshálózati mérési eredményeit is felhasználtuk. A vizhozamadatokat a KözépTisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság bocsátotta rendelkezésünkre. Anyag és módszer A felszíni vízkivételi mű a Tisza 336,63 íkm-énél található. A Kisköre és Szolnok közötti szakaszon a vízminőséget befolyásoló jelentós vízfolyás nem torkollik a folyóba. A Víz- és Csatornaművek Koncessziós Rt. laboratóriuma napi gyakorisággal vizsgálja mind a „kivett" víz, mind az egyes tisztítási folyamatokon átjutott víz legfontosabb kémiai komponenseinek értékét, valamint a víz minőségét. A Közép-Tiszavidéki Környezetvédelmi Felügyelőség laboratóriuma a Tisza 334,2 fkm-énél a szabványok szerint előírt gyakorisággal vett évi 52 (1994-ig), ill. 26 (1994-től) mintát dolgozza fel. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársai napi gyakorisággal olvassák le a vízállásértékeket, melyek felhasználásával a vízhozamot számítják. Elemző munkánkhoz a fajlagos elektromos vezetőképesség, a kémiai oxigénigény (KOI p l) és a vízhozam adatsorait használtuk fel. A kiválasztott komponensek az ökológiai vízminősítés vízforgalmi, halobitási és szaprobitási mutatói közül egyegy tényezőt képviselnek. A vízhozam-változás függvényében az 1984-1988 és az 1996-2000 közötti években a fajlagos elektromos vezetőképesség értékének és a kémiai oxigénigénynek a változását tanulmányoztuk. A két vizsgált időszakból összesen 7150 adat értékelése történt meg. A vízműves adatsorok esetében külön is vizsgáltuk a 1984. és az 1999. éveket. Az adatsorok elemzése a korábban már bemutatott módon történt (Szabó et al. 2004). A változás irányát egyrészt az előző adathoz történő viszonyítással állapítottuk meg, másrészt az adott változó adott időszaki átlagértékétől való eltérés alapján kerestünk összefüggést. Ha az összehasonlított vízminőségi mutatók mért (fajlagos elektromos vezetőképesség, kémiai oxigénigény) vagy számított (vízhozam) értékei azonos irányúan változtak (azaz ugyanarra az időpontra vonatkoztatva mindkét változó növekedett vagy csökkent), akkor azt együttes változásnak tekintettük. Amennyiben a mutatók értékei ellentétes módon változtak (azaz ugyanarra az időpontra vonatkoztatva az egyik tényező értéke nőtt, a másiké pedig csökkent), akkor azt különváltozásként kezeltük. Az adatsorok összehasonlító vizsgálatát mindig a mért vagy a számított („tényleges") értékek elemzésével kezdtük, de kísérletképpen származtatott „simított" adatsorokat is használtunk az elemzéshez (az állandó, gyors és különböző mértékű változással jellemezhető értéksorok „simítására" alkalmas két lépéses mozgó átlag módszerrel az egymást követő értékek átlagait vettük alapul az összehasonlításhoz). A vízhozam és a fajlagos elektromos vezetőképesség, ill. a vízhozam és a kémiai oxigénigény adatsorait egymással összevetve megvizsgáltuk az együttváltozások és a különváltozások számát. Mindkét elemzési módszerrel értékeltük a tényezőpárok változása közötti összefüggés szorosságát, amelyet 60 % fölött tekintettünk értékelhetőnek, az eredmények részletes elemzésénél pedig 60-70 % között elfogadhatónak, 70-80 % között számottevőnek, 80 % fölött jelentősnek. A kapott eredményeket táblázatokba foglaltuk, s az értékelhető adatokat szürke árnyalással jelöltük. A táblázatokban az együtt- és különváltozás különbségét (E.v.-K.v.), valamint az egyedileg önállóan értelmezett különváltozás értékeit (+ - %, illetve - + %) elhanyagolható szerepük miatt nem tüntettük fel. Elkészítettük a fenti két vizsgálati időszak felügyelőségi adatsoraiból származó táblázatokat is, majd a kapott eredményeket összehasonlítottuk a vízműves adatokkal. Külön tanulmányoztuk az adott minőségi mutatóhoz tartozó átlag-, maximum- és minimumértékek változását, ill. a mintavételi gyakoriság különbözősége miatti eltéréseket, kapcsolódva a Magyar Hidrológiai Társaság XXI. Országos Vándorgyűlésén bemutatott, a mintaszám nagyságával összefüggő problémákat elemző munkánkhoz (Szabó et al. 2003). Végül megvizsgáltuk a kémiai oxigénigény és a fajlagos elektromos vezetőképesség mért értékeinek az ökológiai tipológia egyes kódértékei szerinti megoszlását a vízműves és a felügyelőségi adatok esetében is. Eredmények Az 1-3. táblázatok példaképpen a fajlagos elektromos vezetőképesség és a vízhozam értékei közötti összeftlg-