Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

133 A szúnyogirtó fogasponty (Gambusia holbrooki) biológiájának sajátosságai a Hévízi-tóban Specziár András MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany Klebelsberg K. u. 3. Kivonat: A Hévlzi-tó a szúnyogirtó fogasponty számára egyfelől a faj eredeti klimatikus elterjedési területéhez képest jelentősen északibb fekvése, másfelől igen magas nyári vízhőmérséklete miatt szélsőséges élőhelynek tekinthető. 1999-2001 évi vizsgálataink célja volt, hogy elemezzük a faj állományának szerkezetét, életciklusát és táplálkozás ökológiáját a tóban, értékelve a szélsőséges élőhely okozta esetleges eltéréseket is a faj biológiájában. Kulcsszavak: Gambusia holbrooki, behurcolt faj, termékenység, szaporodási ciklus, táplálkozás, Hévízi tó. Bevezetés A szúnyogirtó fogaspontyokat (Gambusia holbrooki és G. affinis) a csípőszúnyogok és az általuk terjesztett betegségek elleni harc jegyében a világ számos táján igyekeztek meghonosítani (

Krumholz 1948, Courtenay és Meffe 1989). Sok esetben azonban nem következett be a várt eredmény. Sőt, e apró, ám agresszív elevenszülő halfaj számos területen igen sikeresen megtelepedve károsította több őshonos vízi gerinctelen-, hüllő-, kétéltű- és halfaj populációját (Milton és Arthington 1983, Courtenay és Meffe 1989, Goodsell és Kats 1999, Englund 1999, Kornak és Crossland 2000). Európában a szúnyogirtó fogasponty hőmérséklet igényük folytán csak a mediterrán területeken és északabbra egyes termál vizekben telepedett meg. A Hévízi tóba 1939-ben jutott be, ahol azóta is jelentős állomány él (Bíró 1976). A tó nem csak az őshazától van távol, de kívül esik a faj természetes klimatikus elterjedésen is. A Hévízi-tó lévén termálvíz egyedi vízminőséggel és élővilággal rendelkezik. Ráadásul a Hévízi-tó nyárra erősen felmelegedő vize már a faj tűrőképességének határát közelíti (jMeffe 1992). Munkánk célja volt, hogy tanulmányozzuk a szúnyogirtó fogasponty populációjának szerkezetét, szaporodási ciklusát és táplálkozását e számára szokatlan élőhelyen. Anyag és módszerek 1999 szeptembere és 2001 szeptembere között összesen nyolc alkalommal gyűjtöttünk szúnyogirtó fogaspontyokat (összesen 1711 darabot) a tóból és a tavat szegélyező palánk mögött képződött pocsolyákból három-három helyen. A különböző években gyűjtött mintákat szezonálisan rendezve együtt elemeztük. A halakat formaiinban tatosítottuk, majd megmértük a testhosszukat, tömegüket, meghatároztuk nemüket és a nőstényeknél a fejlődő embriók számát. A táplálék térfogatarányos öszszetételét 307 egyednél a bélcsatorna első harmadából készített préselt preparátumokból határoztuk meg (Hyslop 1980). Eredmények és értékelésük A szúnyogirtó fogasponty populáció határozott élőhelyi szétválást mutatott az ivarérettség és a nem szerint. A nőstények szinte kizárólag a tó mentén képződött tőzeg gödröcskékben és az északi kifolyónál fordultak elő. A gödröcskék a tavat övező fapalánk mögött képződnek, vízi növényzettel sűrűn benőttek és a tóval a palánk résein keresztül vannak összeköttetésben. A hímek részben a nőstényekkel azonos élőhelyen, részben a tóban, míg az ivadék döntő részben a tóban tartózkodik. A hímek és a nőstények aránya a tóban 8:1, míg a gödröcskékben 1:2 volt. A populáció élőhelyi szétválása a méreteloszlásban is megmutatkozott, miszerint a gödröcskékben a halak átlag mérete 1.5-2.4-szerese volt a tóban megfigyelt értékeknek (7. ábra). 1 4 7 10 13 16 19 22 2 5 2> 31 34 37 1 4 7 10 13 16 19 22 23 2t 31 34 37 Testhossz (mm) 1. ábra:. A szúnyogirtó fogasponty állomány nem és méret szerinti megoszlása. Fehér oszlopok ivaréretlenek; sráfózott - hímek; fekete - nőstények. A halak többsége nem éri el az egyéves kort. A legnagyobb és legidősebb egyedek a tavaszi időszakban fordulnak elő. Augusztustól előző évi példányokat már nem találtunk. Az ivarérés a Hévízi-tóban korán történik. A legkisebb ivarérett hím 12.9 mm, míg a nőstény 13.2 mm volt. A talált legnagyobb hím 26.3 mm, míg a nőstény 38 mm volt (standard testhosszban). A szaporodási ciklus áprilistól szeptember végéig tartott és ez idő alatt a halak folyamatosan szaporodtak. A terhes nőstények átlagos mérete a szezon folyamán csökkent. Április és július között szinte minden nőstény terhes volt. Ezt követően a terhességi arány erősen csökkent és szeptemberben már csak 18 % volt. Februárban csak két ikrás nőstényt találtunk. A terhességenkénti embriószám április és augusztus között laza korrelációt (R

2 = 0.268-0.615, p < 0.02-0.001) mutatott a nőstények méretével, míg szeptemberben ez az összefüggés már nem állt fenn. A terhességenkénti átlagos utódszám változó