Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

128 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 2004. 84. ÉVF. A sügér {Perca fluviatilis) és a vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus) táplálékának változása a Balatonban az egyedfejlődés során Rezsu Emese

1 - Specziár András

2 - Nagy Sándor Alex

1 - Dévai György

1 debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. JMTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3. Jelen munkánkban bemutatjuk a szegélynövényzetben élő sügér, és a mélyebb vizeket kedvelő vágódurbincs táplálkozására vonatkozó megfigyeléseinket. A vizsgálatokat 2001-2002-ben végeztük a Balatonban. A sügér táplálékát túlnyomóan Zooplankton szervezetek és bevonatlakó rákok alkották, de előfordult haJivadék fogyasztása is. A vágódurbincs tápláléka a zooplanktonikus élőlények közül, valamint az üledék gerinctelenfaunájából került ki. A két faj táplálkozásában csak ivadékkori átfedéseket tapasztaltunk. sügér, vágódurbincs, táplálék, ontogenetikus táplálékváltás, Balaton Kivonat: Kulcsszavak: Bevezetés Európa két legelterjedtebb sügérféléjéről a sügérről (Perca fluviatilis L.) és a vágódurbincsról (Gymnocephalus cernuus (L.)) a rendelkezésre álló hazai adatok döntően a két faj előfordulásával foglalkoznak. Hazai állományaik ökológiájáról keveset tudunk. Magyarországon a sügér táplálkozásbiológiáját csak a Duna egyik szigetközi mellékágrendszerében vizsgálták (Guti 1993), míg a vágódurbincs táplálékáról balatoni és dunai adataink vannak (Specziár és Vida 1995). Az ismert balatoni adatok (Tölg 1960; Ponyi et al. 1972) azonban a táplálkozás-biológia csak egy szűk szeletét mutatják be. Kutatómunkánknak hármas célja volt: megvizsgálni e két halfaj táplálkozását; felderíteni a táplálék összetételében az egyedfejlődés során végbemenő változásokat; feltérképezni a fajok táplálékfogyasztásának esetleges átfedéseit és különbségeit. Anyag és módszerek Vizsgálatainkhoz a halakat 2001 és 2002 folyamán havi rendszerességgel gyűjtöttük a Balaton három térségéből (Tihany, Sajkod, Keszthely). A halászatokat a parttól kb. 200 m-re elhelyezett paneles kopoltyú-hálókkal (Specziár et al. 1997, Tölg et al. 1998), a szegély-növényzetben és a kövezésen pedig elektromos halászgéppel végeztük. Az így gyűjtött halakat a helyszínen 10%os formaiinban tartósítottuk. Mértük az egyedek tömegét (W, g) és hosszát (SL, mm), valamint eltávolítottuk a gyomrukat. A táplálék összetételének meghatározása a gyomortartalom alapján történt. A lehetőségekhez mérten meghatároztuk a fogyasztott táplálékszervezeteket, majd analitikai mérleggel mértük e csoportok tömegét. A fogyasztott táplálék összetételét egyedenként tömeg-százalékos formában fejeztük ki (Hyslop 1980). A gyűjtött halakat méretcsoportokba rendezve írtuk le a táplálék fejlődését a méret függvényében. Eredmények és értékelésük A sügér tápláléka a méret függvényében A sügérek táplálékában kizárólag állati szervezetek fordultak elő, melyek planktonikus, bentikus és bevonatlakó gerinctelen fajok, illetve halivadékok közül kerültek ki (/. ábra). A sügér tápláléka a halak méretétől függően jellegzetesen változott. A 10-20 mm-es mérettartományba tartozó egyedekre jellemző volt a planktonikus kisrákok (Copepoda és Cladocera) fogyasztása. A 20-40 mmes halak táplálékában az árvaszúnyog lárvák (Chironomidae) domináltak. Az 50-80 mm-ig terjedő tartomány halait a vegyes táplálkozás jellemezte, mivel kis mértékben még fogyasztottak árvaszúnyog lárvákat, azonban táplálékukban egyre inkább domináltak a bevonatlakó rákfajok (Limnomysis benedeni, Corophium curvispinum, Dikerogammarus spp.). A 80-200 mm-es méret-csoportnál Dikerogammarus spp. mellett már a halivadék is megjelent (/. ábra). lOOü/fP 1 Bürn OPÍKSi Bdfaoi flEphemeroptera lünranysu benedeni flCcrophiui BCttraooda Bdadocera DOáronomidae b. BOuronoradae 1. flOUgodueta 1. ábra: A sügér (Perca fluviatilis) tápláléka a méret függvényében (b.=báb, L=lárva) A vágódurbincs tápláléka a méret függvényében A vágódurbincsok szintén vízi gerincteleneket fogyasztottak, ennél a fajnál azonban inkább a bentikus táplálék dominált. A 10-20 mm-es ivadékok jellemzően még zooplanktonnal táplálkoztak, gyakori volt a kisrákfogyasztás (elsősorban Copepoda és Ostracoda, ill. ritkán előfordult Cladocera is a táplálékban). A táplálékváltás a 30 mm-es méret elérése után mutatható ki. Ettől a méretcsoporttól már az árvaszúnyog lárvák fogyasztása dominált, ami a méret növekedésével egyre kifejezettebbé vált. A lárvák mellett az árvaszúnyog bábok is jelentős szerephez jutnak a táplálékban. A 80-100 mm-es méretcsoport táplálékában az árvaszúnyogok lárvái és bábjai mellett még a Dikerogammarus spp. és piócák (Hirudinoidea) is előfordultak kisebb arányban. Megfigyelhető volt az is, hogy az evezőlábú rákok (Copepoda) fogyasztása, bár csak kis mértékben, de mindvégig megmaradt a növekedés során (2. ábra). HLimnontysu benedeni D Corophium curvispuun • Dikregammarus spp. flOatracoda Q Cladocera H Copepoda B Qáronomktae b. 2.ábra: A vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus) tápláléka a méret függvényében