Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

87 A tengerekben a pikoplankton jelentős hányadát a Prochlorococcus nemzetségbe tartozó fikobiliprotein hiányos cianobaktériumok teszik ki, kontinentális vizekben ezek előfordulását eddig csupán egy esetben valószínűsítették (Corzo et al. 1999). Ezen prokarióta szervezetek a legkisebb ismert oxigéntermelő autotróf élőlények, klorofill-a mellett klorofill-b fotoszintetikus pigmenttel is rendelkeznek, sőt ma már azt is tudjuk, hogy a Prochlorococcus nemzetségbe tartozó néhány törzs kis mennyiségben tartalmazhatja a fikoeritrin egy különleges formáját is (Pinevich et al., 1997). Az édesvizekben előforduló pikoeukarióták legnagyobb hányada zöldalga. Korábban ezeket rendszerint „Chlorella-szerű" vagy ,flannochloris-szerű" algaként azonosították (Stockner 1991), a legutóbbi időben azonban kiderült, hogy a Pseudodictyosphaerium, a Mychonasles, Neocystis és a Choricystis nemzetségbe tartozó szervezetek a leggyakoribbak (Hepperle and Krienitz 2001, Hepperle and Schlegel 2002, Padisák et al. 1997). A Balatonban és más tavakban élő parányi prokarióta vagy eukarióta algák taxonómiai státusza morfológiai bélyegek alapján még divízió szinten sem állapítható meg teljes biztonsággal, mivel a fenotípusos markerek száma nagyon kevés. A tó pikoplankton együtteseinek taxonómiai identifikálása csak molekuláris módszerekkel lehetséges és ez a közeljövő fontos feladata. Köszönetnyilvánítás: A munka az OTKA (T 042977) támogatásával készült.. Irodalom Corzo A., F. Jimenez-Gómez, F.J.L. Gordillo, R. Garcia-Ruiz and F.X. Niell (1999): Synechococcus and Prochlorococcus-like population detected by flow cytometry in a eutrophic reservoir in summer. Journal of Plankton Research 21:1575-1581 Hepperle, D. and I. Schlegel (2002). Molecular diversity of eucaryotic picoalgae from three lakes in Schwitzerland - Internat. Rev. Hydrobiol. 87: 1-10. Hepperle, D. and L. Krienitz (2001): Systematics and ecology ofChlorophyte picoplankton in German inland waters along a nutrient gradient. - Internat. Rev. Hydrobiol. 86: 269-284. Németh J. (1998). A biológiai vízminősítés módszerei. -VTK 7. KGI Budapest pp. 303. Padisák, J., L. Krienitz, R. Koschell and J. Nedoma ( 1997): Deep-layer autotrophic picoplankton maximum in The oligotrophic Lake Stechlin, Germany: origin, activity, development and erosion. Eur. J. Phycol. 32: 403-416. Pinevich A. V., S. G. Averina, and N. V. Vehchko (1997). Another view ont he role of photosynthetic pigments in taxonomy of oxygenicphototrophic bacteria: proposed rejection of the order Prochlorales Florenzano, Balloni, and Materassi 1986, and the family Prochloraceae Florenzano, Balloni, and Materassi 1986, and family Prochlorotrichaceae Burger-Viersma, Stal, and Mur 1989. - Int. J. Syst. Bacteriol. 47:1264-1267. Stockner, J. G. (1991): Autotrophic picoplankton in freshwater ecosystems: The view from the summit. - Int. Rev. ges. Hydrobiol. 76: 483-492. Vörös L. (1987-88): Bakteriális méretű fotoautotrófikus szervezetek néhány sekély tóban. - Botanikai Közlemények 74-75: 141-151. Vörös, L. (1991): Importance of picoplankton in Hungarian shallow lakes. - Verh. Internat. Verein. Limnol. 24: 984-988 Vörös, L„ C. Callieri, K. V.-Balogh & R. Bertoni (1998) Freshwater picocyanobacteria along a trophic gradient and light quality range. - Hydrobiologia 369/370: 1771-125. Unusual picoplankton communities in the frozen Lake Balaton Andrea Mózes' and Lajos Vörös

1 'Eötvös Loránd University Faculty of Science, PhD School, Experimental Plant Biology, Budapest 2Balaton Limnological Research Institute of the Hungarian Academy of Sciences, H-8327, Tihany, P.O.B. 35. Abstract: The aim of the study was to determine the abundance and composition of picoplankton communities in the ice covered water of Lake Balaton. We have found rich autotrophic picoplankton communities in the light limited and cold water with temperature between 0,5 and 1°C. In February the contribution of APP to the total phytoplankton biomass was very significant, about 50%, while their contribution in summer was lower. The composition of the winter picoplankton was completely different from the summer communities. In winter, the predominating forms were the phycobiliprotein lack 0,8-1,2 pm-sized cells, while in summer the 0,8-0,9 pm-sized PE or PC containing cells. Keywords: autotrophic picoplankton (APP), abundance, picocyanobacteria, picoeukaryotes