Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

80 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. Vízhőmérsékletük az évszaknak megfelelően 13 °C körüli érték volt, azonban a Hévíz-Páhoki-csatoma hómérséklete a hévízforrásnak köszönhetően jóval magasabb volt: 27,6 °C az eredésénél, mely a torkolatnál már 19,4 °C-ra csökkent A patakok pH-ja 5,82-8,13 között változott, s a forrástól a torkolatig növekedést mutatott, ami feltételezhetően a fotoszintézis biológiai hatásának köszönhető. Mivel a viz pH-ja rendszerint kisebb mint 8, így béta-limno típusúnak tekinthetők (Felföldy, 1987). Hasonló pH-t mért Kiss (2001) a Szalajka-patakban. összesen 20 helyen vettünk mintát a patakokból. Az oldott oxigéntartalom 4,75-11,2 mg l

1 között változott Alacsony értékeket kaptunk a Csopaki-séd torkolatánál (5,9 mg l

1) illetve a Kéki-patak első (4,75 mg l

1) és második (5,5 mg l"

1) mintavételi helyén. Ennek megfelelően itt az oxigéntel ftettség is alacsonyabb (49%, 57%) volt A Szólősi-séd és Hévíz-Páhoki-csatoma forrástavában az oxigén telítettség értékei meghaladták a 100%-ot. HCOf tartalmuk 320-620 mg l

1, Ca

2

+ tartalmuk 39,6 121 mg l"

1 között változott Relatíve alacsony Ca

2

t koncentrációkat a Csopaki-séd esetén tapasztaltunk (39,646,4 mg I"

1), a legmagasabb értékek a Szőlősi-sédre (95,6-121 mg l'

1) és a Kéki-patakra (90,9-113 mg l

1) voltak jellemzőek. Mg

2* ion mennyisége 31,4-105,7 mg l*

1 között ingadozott a különböző mintavételi helyeken Az alacsony Mg

2* koncentrációkat a Hévíz-Páhokicsatornában (31,4-34,9 mg l'

1) mértünk. Ezek az adatok jól tükrözik a vízfolyások Ca-Mg-HCOi-os jellegét, mely az alapkőzetnek megfelel. A patakok vizének SO„

2 koncentrációja 32-298 mg l"

1 között változott A magasabb értékeket (147-298 mg l"

1) a Szőlősi-sédben találtuk. Na

+ tartalmuk (5,44-43,4 mg 1* '), és a K

+ koncentrációja (3,84-15,4 mg l"

1) alacsony volt Az uralkodó ionokat tekintve azonos jellegű (CaMg-SOrHCOj ) vízfolyásokban végeztek vizsgálatokat (Kiss és Szabó, 2001; Andrikovics és Kiss, 1999; Milinki és Murányi, 1999; Estók és mts-ai, 1984) a Bükk-hegységben. Az általunk vizsgált patakok fajlagos elektromos vezetőképessége 615-1280 pS cm*

1 volt Ennél alacsonyabb (368,1-478,8 pS cm"

1) értékeket mértek a Bükk-hegység Szalajka-patakjában (Kiss és Szabó, 2001). Vezetőképesség szerint patakjaink az alfa-oligohalobikus illetve a Szőlősi-séd és a Kéki-patak esetében oligo-mezohalobikus fokozatba sorolhatók (Felföldy, 1987; Dévai és mtsai, 1992). Patakjaink SiCVtartalma egységesen 1-2 mg l'

1 körüli érték, mely diatóma vizsgálataink szempontjából fontos (Kovács és mts-ai, 2004). A patakok KOI (KjCr^-os) tartalma < 10-45 mg l"

1 között változott, amely jóval magasabb, mint a Kiss (2001) által vizsgált kevesebb oxidálható szerves anyag tartalmú Bükk-hegységi patakban. (Néhány esetben - a Pécsely-patak és a Csopaki-séd két mintavételi pontján és a Koloska-patak első mintavételi pontján - kaptunk 10 mg l"

1 -nél alacsonyabb értékeket). A patakokban az ammónium koncentrációja alacsony (0,03-0,49 mg l'

1), a mtrit koncentrációja az analitikailag kimutathatatlan koncentrációtól 5,8 mg l^-ig teijedt. A magas értékeket a Kéki-patakban és Horogi-sédben tapasztaltuk, ezek a helyek nitrittel erősen szennyezettnek minősülnek. A nitrát koncentrációk helyenként nagyon magasak voltak (0,6-82 mg f

1), a Horogi-, Szőlősi-séd és a Kéki-patak nitrátra nézve erős szennyezettséget mutat A nitrát magas koncentrációja a vízgyűjtőn korábban bekövetkezett szennyezésre utal. Hasonló adatokat mért Papp (1997) az Aszóföi-séden, a Koloska- és Pécsely-patakon. Több vizsgálatban (Milinki és Murányi, 1999; Kiss és Szabó, 2001) viszont lényegesen alacsonyabb nitrát koncentrációkat mértek Az ortofoszfát-foszfor koncentráció a Kéki-patakban magas a többi patakhoz képest (< 23,6-192,6 pg l"

1). A Koloska-patak esetén viszont a patak teljes hosszán 7,86 Mg l"

1 alatti. Alacsonyabb összfoszfor koncentrációkat kaptunk a Pécsely-, Horogi-, Szőlősi-sédekben (20-40 pg l'

1). Magasabb TP koncentrációkat figyeltünk meg a másik négy patak esetén (< 20-290 pg l"

1). A föionok (Na

+, K

+, Ca

2*, Mg

2*, HCO3 , Cl, SO«

2") (2 ábra), és a biológiailag nem befolyásolt tényezők (föionok, fajlagos elektromos vezetőképesség, SÍO2, hőmérséklet, pH) (3. ábra), illetve a biológiailag befolyásolt tényezők (oxigéntartalom, oxigéntelítettség, pH, KOI, NR,

+, NO2', NOf, ortofoszftt, összes foszfor) (4. ábra) cluster-analízisét végeztük el. A föionok alapján készített dendogram ill. a biológiailag nem befolyásolt tényezők analízisével két csoportot különíthettünk el. Az egyik csoportot (GRl=GR-a) az un. „természetes" patakok alkotják, mint a Pécsely- (P), Koloska- (K), Csopaki- (CS) és a Horogi-séd (H), ezek nagyrészt megőrizték természetes állapotukat A másik csoportot (GR-2 = GR-b) azok a patakok képviselik, melyek térségében a települések alatti becsatornázottság ill. ivóvíz célú hasznosítás nagyfokú, ide tartozik a Szőlősi(SZ) és a Kéki-patak (KE). A Hévíz-Páhoki-csatorna (HVP) mindkét csoportból kilóg. LM tu [: «M M2 «Hill 2. ábra: A fő-ionok (Ca*, K\ Mg*, Na

+, HCO,, CO,*, SO«

J , CT) alapján készített dendogram (Bray-Curtü) Flf. 2.: DeaJofrua of atrcMM ba*e4 ob the nta ioaic composMon A biológiailag befolyásolt változók alapján készített cluster- analízis dendogramja hasonló eredményt mutat, hogy a Pécsely-, Koloska-, Horogi-, Szőlősi-sédek hasonlóak, egy csoportot képeznek (GP-1). A másik csoportot (GP-2) a Csopaki-, Kéki-patak és a Hévíz-Páhoki-csatoma alkotja. A vizsgált 7 Balatonba ömlő patak tulajdonságai nagyon hasonlóak köszönhetően az azonos geológiai és földrajzi régióban való elhelyezkedésüknek. Az antropogén hatás érvényesülése azonban jól látszik az eredményekben