Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

1. szám - Jászné Gyovai Ágnes: A szegedi (percsorai) árvízi tározó

36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 2004. 84. ÉVF. 1. SZ. A keresztgát azóta lokalizációs töltés, mely nagy szelvényű földmű. A keresztgátra évek óta nem tudnak elegendő fenntartási pénzt fordítani. A koronája jól karbantartott, de a rézsűje már egészen a koronaélig kisebb átmérőjű fákkal és cserjével sűrűn benőtt. A keresztgát hossza 5550 fm. Az I. rendű védtöltés 43+693 tkm szelvényben, a percsorai szivattyútelep alatt indul és Dóc község határában köt be a mélyárteret határoló fennsíki területbe (Árvízvédelmi terv, 2001). Az északi határon vezető műút a Tiszán közlekedő, Baksot Mindszenttel összekötő komphoz vezet. Forgalma az évszakoktól, azaz a tiszai vízállástól függő, mert a komp csak + 620 cm-es - mindszenti állami vízmércén mért - vízállásig közlekedik. Nyáron jelentős forgalma van. A nyugati határ a települések mellett húzódó, a homokhát felé élesen kirajzolódó magaspart, ahol a terep 2-3 m-rel emelkedik ki környezetéből, lehatárolja a mélyártéri területet (Belvízvédelmi terv, 2002). A tározónak kijelölt terület legmélyebb pontjai kevéssel 77,50 mBf alatt, legmagasabb pontjai kevéssel 80,00 mBf felett vannak, a 77,50 mBf-nél alacsonyabb terület aránya kb. 10 %, a 80,00 mBf-nél magasabb 6-8 % körüli lehet. A átlagos terepmagassága 78,40 mBf. A Tisza folyó mentén elterülő területrész túlnyomórészt mélyártéri, sík jellegű, nyugatról kelet felé enyhe lejtéssel. Domborzatának jellegzetessége, hogy azt régi elhagyott folyómedrek tagolják. A legmagasabb tereppontokat Bäks, Ópusztaszer és Dóc területén találjuk (Belvízvédelmi terv, 2002). A tározó mélyártéri területein a felszín közelben öntésanyag található, a foltszerűen kiemelkedő helyeken a nedves térszíni lösz az uralkodó, míg a Tisza menti sávban pedig agyag-iszap, illetve agyag-iszap-homok keverékből álló friss öntéstalaj található. A környező fennsíki részen pedig különböző vastagságban homoktalaj, továbbá előfordul homokos vályog, termő és terméketlen szik (Belvízvédelmi terv, 2002). Az öblözet területén elsősorban a kontinentális éghajlati jellegzetességek uralkodnak, de befolyásolják az időjárást a mediterrán és óceáni hatások is. A csapadékjárásban jól elkülöníthető különböző hoszszúságú száraz és nedves periódusok váltogatják egymást. A csapadék éven belüli eloszlására jellemző, hogy 40 %-a a téli félévben, 60 %-a pedig a nyári félévben hullik le átlagosan. Az éven belüli csapadékjárásra jellemző a nyár eleji (május-júniusi) maximum, egy nyárvégi minimum, majd a mediterrán hatás egy másodlagos késő őszi maximumot eredményezhet (de ez el is maradhat, mivel kialakulásának valószínűsége csak 20-30 %). Téli időszakban a csapadékminimum jellemző, ennek következtében számottevő vastagságú hóréteg ritkán alakul ki. Az évszázadban a legnagyobb hóréteg vastagsága meghaladta az 50 cm-t (egyetlen évben), de 30 cm-nél vastagabb hóréteg is csak öt évben volt tapasztalható az utóbbi fél évszázadban. A hó borítás átlagos tartóssága nem éri el a 30 napot (Belvízvédelmi terv, 2002). 3.2. Vízgazdálkodási jellemzők A területről született régi leírásokból is kiderül, hogy a települések annak idején a homokhát szélén (Bäks, Sövényháza - ma Ópusztaszer) jöttek létre. Egy kanyargós Tisza mellékág (Kis-Tisza) vezette a Tiszába a terület vizeit. A töltésépítések előtt a homokhátról érkező Dong-ér a Bäks előtti Müréten a laposba veszett, majd újra összegyülekezve - Kis-Tiszaként - Percsoránál ömlött a Tiszába. Ekkor még kiterjedt nádas mocsarak, legelők, lefííződött morotvák jellemezték a területet (Dr. Kertész J., 1937; Paulovics P.,2002). Jelenleg jól kiépített belvízelvezető hálózat található a területen és szántó művelésű a terület 91 %-a. 3.2.1. A terű le: a Percsorai belvíz-öblözet A szegedi (percsorai) tározó a 2. sz. dongéri belvízvédelmi szakasz Percsora-Sövényházi belvízrendszerének Percsorai öblözetében fekszik. A 36. sz. Percsora-Sövényházi belvízrendszer teljes területe: 156,9 km

2, ebből a 36/1. Percsorai öblözet 96,6 km

2 nagyságú (Belvízvédelmi terv, 2002). A vízrendszer jellegzetességeként fontos kiemelni azt, hogy még mindig fellelhetők a területen a régi elhagyott folyómedrek, ősmedrek, pl. ilyen a Patkóalakú Kis-Tisza is. Ennek a holtmedemek a környékbeli területek meliorációja óta nincs vízpótlása, megszűnt a vízborítás, megszűntek a tocsogók. A Percsorai főcsatornán behozott Tisza vízzel megoldható lenne a folyamatos, vagy rendszeres vízpótlása ennek az ősmedernek. A belvízvédelmi művek tekintetében a terület teljes mértékben lefedett, újabb müvek kiépítésére nincs szükség. A területen egyaránt szükség van a belvízmentesítésre és a vízpótlásra is. A térségben az intézményes vízpótlás bázisa és a belvíz befogadója is a Tisza folyó. A terület belvízrendszerének domborzati adottságára jellemző, hogy a terep a Tisza irányába lejt, de belvízvédelem szempontjából szükséges, hogy a belvízrendszer területén a főbefogadóba emelő szivattyútelepen kívül még közbenső átemelők is legyenek, a belvizek hatékonyabb elvezetése érdekében (Belvízvédelmi terv, 2002). A fennsíkról lefolyó vizek hasznosítása nem jellemző a kijelölt területen, mivel a csurgalékvizek mennyiségére és minőségére nem lehet hosszú távon alapozni. A talajvíz változása jelenleg nem követhető nyomon közvetlenül, mivel a tározó területén nem található az országos hálózathoz tartozó felszínközeli észlelőkút. A tározó határain túl, a magasparti részen van 4 ilyen kút. Az egyik kút északon a Dongér főcsatorna bal partján található, a tározó határától kb. 3 km-re, de ez befolyásolt a Dongér vízszintváltozása által (vízszintje az utóbbi években 80,80 mBf körüli). A második talajkút Bäks belterületén található, kb. 1,6 km-re a tározótól (jelenlegi talajvízszintje kb. 79,10 mBf). A harmadik kút van a legközelebb a tározóhoz, a tározó Ny-i határától kb. 600 m-re és vízszintje 79,74 mBf körüli érték. A negyedik talajkút nem szolgáltat a tározótérről információt, mert a tározótól DNy-i irányba, attól 1,3 km-re lévő magasparton található (jelenleg talajvízszintje 82,80 mBf körüli) (ATIVÍZIG.2002). A térség talajvízviszonyait valószínűleg befolyásolni fogja a tározó az üzemelése közben, de a hatásainak mértékét nem tudjuk előre megállapítani. A tározók esetenkénti és időszakos elárasztása általában kedvezően befolyásolja a környezetük vízháztartását, és előnyös hatást gyakorol a tározóterületek talajának sóforgalmára (VTT,