Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

62 HIDROLÓGIA

I KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. A bodorka {Rutilus rutilus Linnaeus, 1758) növekedése a Keleti-főcsatorna eltérő vízsebességű szakaszain Kovács Béla

1 - Takács Péter

2 - Farkas Anna

2 - Dévai György

2 'Hortobágyi Halgazdaság Rt., Hortobágy-Halastó, 4071. zDebreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidro

biológiái Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1., 4032. Kivonat: A Keleti-főcsatornán 1999 óta rendszeresen végzünk ökológiai kutatásokat. Ezek eredményeként kimutatható, hogy a csatornán a halegyüttesek kialakulása szempontjából a legfontosabb környezeti tényező a vízsebesség fokozatos csökkenése, valamint ezzel összefüggésben a makrovegetáció borításának növekedése az alsó szakaszok irányába. Dolgozatunkban bemutatjuk, hogy az eltérő környezeti feltételekkel jellemezhető szakaszokon hogyan változik a szegély halegyüttesében leggyakoribb halfaj, a bodorka állománynagysága, valamint az adott szakasz populációjának testhossz-testtömeg összefüggése és növekedése. A mintavételekhez paneles kopoltyúhálósort, valamint elektromos halászgépet használtunk. A mintavétel szemikvantitatív jellegű volt. A növekedés becslését a Bertalanffy-modell felhasználásával végeztük. A szemikvantitatív minta lehetővé tette a szakaszok állománynagyságának és a faj gyakoriságának pontos megállapítását. Az eltérő vízsebességű szakaszokon élő állományok adatsorait összevetjük egymással, valamint a hazai és külföldi szakirodalommal. Az eredmények ennek megfelelően információt nyújtanak arról is, hogy a mintaterület milyen mértékben elégíti ki a vizsgált faj ökológiai igényeit. bodorka (Rutilus rutilus), populáció, növekedés, Keleti-főcsatorna, vízsebesség. Kulcsszavak: Bevezetés A Keleti-főcsatorna hossz-szelvényében a Debreceni Egyetem Alkalmazott Ökológiai Tanszékének munkatársaival 1999-2001 között végeztünk ökológiai kutatásokat. A vizsgálatok célja a 98 km hosszú és 45-15 m

3/s vízhozamú, természet-közeli vízfolyás halfaunájának felmérése, a halegyüttesek összetételének megállapítása, illetve a kialakulásukat és a szerkezetüket befolyásoló környezeti tényezők feltárása volt (Kovács et ál. 1999, 2001). A kutatási eredmények azt bizonyították, hogy a Keleti-föcsatoma - a benne előforduló 43 halfajjal - a Tisza mellett a térség meghatározó jelentőségű alföldi jellegű vízfolyása. A halegyüttesek jellegzetes hosszszelvény menti elrendeződést mutatnak a zsilipek által tagolt, csökkenő vízsebességű szakaszokon. Emellett keresztszelvény menti eltérések is kimutathatók. A halegyüttesek kialakulása szempontjából legjelentősebb környezeti tényező a vízsebesség csökkenése, ami részben közvetlenül, részben más abiotikus és biotikus környezeti tényezők módosítása révén hat (Kovács és Takács, 2000; Kovács et al. 2000). Jelen dolgozatunkban bemutatjuk, hogy a csökkenő vízsebességű szakaszokon az eltérő környezeti feltételek milyen hatással vannak az adott szakaszokon élő bodorka (Rutilus rutilus LINNAEUS, 1758) populációinak testhossz-testtömeg összefüggésére és növekedésére. Anyag és módszer Mintavételi helyek A Keleti-főcsatorna ökológiai szempontból a közepes folyó típusú mesterséges vízfolyásokhoz sorolható. Mederprofilja a teljes hossz-szelvényben hasonló kialakítású. Szélessége 30 m körüli, a meder mélysége a nyári vízszintet figyelembe véve és a sodorvonalban mérve jellemzően három méter körüli. Vízszintje és vízhozama a vegetáció-periódusban kiegyenlített. A mederszélen mindkét oldalon padka található, amelyet a szegély-növényzet kialakulása érdekében építettek. Ennek mélysége 1,2 m. A szegély növényzetére jellemző a nád (Phragmites australis) dominanciája, az alsóbb szakaszon keverve széleslevelü, keskenylevelü és rizsképű gyékénynyel (Typha latifolia, T. angustifolia, T. laxmanni). A padkán és részben a mederrézsűn, valamint az alsó szakaszon a mederben is jellemzőek a különböző megjelenési típusú hínárállományok, melyek fontosabb fajai a Potamogeton nodosus, Nuphar luteum, Ceratophyllum demersum, Hydrocharis morsus-ranae, Salvinia natans, Spirodela polyrrhiza és a Sparganium erectum szubmerz formája. A hinaras borítása az alsó szakasz irányába határozottan nő. A vízkivételek miatt a csatomán a vízhozam az alsó szakaszok felé folyamatosan csökken. Ez a hasonló keresztmetszet miatt a vízsebesség csökkenését is jelenti (1. táblázat). A vízkormányzást biztosító zsilipek a csatornát három eltérő vízhozamú és ezáltal eltérő vízsebességű szakaszra osztják. A mintavételi szakaszok kijelölése ennek alapján történt: KI: Tiszavasvári-bukó-Balmazújvárosi-bukó (4,699 fkm - 45,000 fkm) KII: Balmazújvárosi-bukó-Hajdúszoboszlói-bukó (45,000 fkm - 65,430 fkm) KIII: Hajdúszoboszlói-bukó-Kálló-zsilip (65,430 fkm 98,156 fkm) 1. táblázat: Szakaszok és átlagos vízsebességük a Keleti-főcsatornán (Kovács et al 2001) Vízsebesség (cm/s) Szegély Sodor Vízsebesség (cm/s) Átlag Átlag KI Fent 8,819 32,056 KI Középen 10,061 29,614 KI Lent 7,030 23,325 KII Fent 4,966 24,957 KII Középen 5,156 22,355 KII Lent 3,797 14,974 KIII Fent 4,550 14,056 KIII Középen 4,784 12,231 KIII Lent 3,879 8,086 A halegyüttes-vizsgálatok eredményei szerint a hossz -szelvényben a fajkészlet változása csak kis mértékű. Jelentősebb az egyes fajok előfordulási gyakoriságának változása. Emellett az egyedszám-növekedés az alsó szakasz irányába egyértelmű. A csatornában lefelé a reofil fajok gyakorisága csökken, pontosabban előfordulásuk szigetszerüvé válik. A felső szakaszon magasabb az előfordulási gyakorisága az áramláskedvelő halfajoknak (Blicca bjoerkna, Alburnus alburnus, Gymnocephalus baloni, Gobio albipinnatus). A növényállományokhoz kötődő fajok (Rhodeus sericeus, Perca fluviatilis, Tinea tinea) aránya viszont az alsó szakaszok irányába mutat növekedést. A csatorna szegélynövényzetének hatására kialakuló állóvízi jellegű élőhelyeken egyes fajok (Rutilus rutilus, Scardinius erythrophthalmus) a teljes hosszszelvényben nagyobb arányban fordulnak elő. A bodorka