Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

1. szám - Jászné Gyovai Ágnes: A szegedi (percsorai) árvízi tározó

JÁSZNÉ ^YOVA^^^^zegednpercsorai^reizitározó 33 A szabályozott levezetés követelménye kizárja a lehetőségek közül az ártér természetes elárasztásával és a helyi védmüvek (körgátak) alkalmazásával kapcsolatos javaslatokat. Az ártér nem adható vissza az árvizeknek, mert hatalmas költségekkel sem teremthetők meg a lakosság életfeltételeinek, a gazdálkodásnak és a közlekedésnek megfelelő, megszokott biztonsági feltételek. A szabályozatlan kivezetés esetén az árvizek hasznosítása esetlegessé és bizonytalanná válik (VTT, 2002). Vizsgálták a töltések áthelyezését és az árapasztó csatornák alkalmazását is. Az árvízi meder rendezésével kapcsolatosan egyes helyeken előirányozták a töltés kijjebb helyezését, aminek révén szűkületeket szüntetnek meg, ezáltal növekedik a hullámtér. A nagyobb mértékű töltésáthelyezés azonban rendkívül költséges, és nem lenne érdemleges árvízvédelmi hatása. Csak olyan csatornarendszer lehet alkalmas a tiszai árvizek érdemleges apasztására, amely a mellékfolyók torkolatától vezet le a Dunáig. A földrajzi adottságokat tekintve ez „megfizethetetlen" megoldás, amely az ország geopolitikai helyzetéből adódóan is kivitelezhetetlen (VTT, 2002). A vízgyűjtő külföldi területén csak a nemzetközi egyezmények keretei között van korlátozott lehetőség a növényzet (pl. erdő) vagy a térszíni fedettség változtatásával módosítani az árvíz keletkezését. Magyarország számára kedvezőbb helyzet kialakításához vezethet a jövőben a tiszai országok érdemleges együttműködése. Belátható időtávon belül azonban a jelenlegi feltételekkel kell számolni, a jelenlegi adottságokkal kell gazdálkodni (VTT, 2002). A rendkívüli árvizek károkozás nélküli levezetésére a VTT által legkedvezőbbnek ítélt program az alábbi - szervesen illeszkedő - feladatokból áll össze: - a hegyvidéki-külföldi tározás (azaz közös érdekű árvízvédelmi fejlesztés a Tisza felső szakaszán), - a nagyvízi meder rendezése, és - a hazai területen történő síkvidéki tározásos árapasztás. Az árvízi biztonság növelésére hazánkban a VTT koncepciós terv megvalósítása az egyik igen előnyös megoldás, ezt az alábbi föbb szempontok szerinti értékelések igazolják (VTT, 2002): - az árvízvédelmi hatékonyság vonatkozásában a nagyvízi meder rendezésével, valamint az árapasztással elérhető árvízszint csökkentések révén a tiszai ártér veszélyeztetettsége közelítőleg egy nagyságrenddel csökken, és lényegében megszűnik az emberek biztonságigénye és a tényleges védettség közötti ellentmondás. - a folyó és a környezete hidrológiai, valamint ökológiai adottságaira gyakorolt hatásokat illetően az árvízi célú árapasztás a Tisza vízjárását sem készletgazdálkodási, sem minőségi vonatkozásban nem módosítja. Az árapasztás a folyó ökológiai adottságait sem módosítja. A tervezett nagyvízi mederrendezésnek lesz az élőhelyi feltételeket módosító, ökológiai hatása, de a tervezett beavatkozások nem károsítják a természeti értékeket, sőt javítják a hullámterek vízellátását. A tározók mély fekvésű részei számottevő mértékben növelhetik a természetes vizes élőhelyek számát és kiterjedését. Ennek megvalósítása azonban a természetvédelmi, valamint a társadalmi, gazdasági és műszaki feltételek részletes feltárását igényli. - igazolták, hogy a tározás kedvezően befolyásolja a térség vízháztartását és elősegíti a táj természetes fejlődését, eleget téve a Keretirányelv alapvető követelményének. - a Tisza-menti térség gazdasági fejlődését és az érintett lakosság életkörülményeit illetően a rendkívüli árvizek károkozás nélküli levezetését szolgáló fejlesztés nemcsak az élet- és vagyonbiztonságot növeli, hanem kezdeményezést és lehetőséget teremt racionális földhasználatok elterjesztésére. Ezt az Európai Unió agrárpolitikája, s a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program különösen időszerűvé teszi. A tározásra kijelölt területeken jelenleg mezőgazdasági - nagyobb részben szántóföldi - művelés folyik. Ezeknek a területeknek az árvízi veszélyeztetettsége a jelenlegihez viszonyítva annyiban változik, hogy a rendkívüli árvizek esetén (amire legfeljebb 30-40 évenként egyszer kerülhet sor) a tározókat részben vagy teljesen biztosan el kell árasztani. Figyelembe kell venni azt is, hogy a nem véletlenszerű, hanem tervezett árvízi veszélyeztetés miatt csökken a tározóterületek földértéke. Részben ezért is, de főképpen a mezőgazdaságban szükségszerűen végrehajtandó struktúraváltás miatt, valamint a tájfejlesztési célok teljesítése érdekében is indokolt a tározóknál olyan új területhasználatokat elterjeszteni, amelyeknek a sűrűbb árvízi elöntések ellenére is nagyobb a jövedelmezősége, mint a jelenleginek. A víztürő növényekkel (nád, fák, gyepek stb.), valamint vadgazdálkodási és turisztikai hasznosítással elvégzett modell-vizsgálat szerint a földhasználatok jelzett irányú változtatásával, a kárérzékenység nagyságrenddel csökkenthető, és a jövedelmezőség növelhető. A korlátozott, de gyakoribb vízellátási lehetőségekkel számolva az árapasztó-rendszer időszakosan bővítheti a térség vízpótlását, és a tározók járulékos elemei lehetnek a halgazdaságnak (VTT, 2002). A földhasználati, táj fejlesztési és a természetvédelmi fejlesztések lehetőségeivel a VTT tervező munkája általános szinten, elsősorban a műszaki feltételeket érintő mélységig foglalkozott. A koncepció terv szerint az árapasztó-rendszer többcélú hasznosítási lehetőségeinek feltárása, értékelése további részletes vizsgálatokat igényel. 2.2. A síkvidéki tározással történő árvízi biztonság- növelés A Tisza rendkívüli árvizeinek károkozás nélküli levezetésére a legalkalmasabb megoldásnak a hazai ártéren megvalósítható tározásos árapasztó-rendszer kínálkozik. A tározásnak minden más árvízvédelmi megoldással szemben különös előnye, hogy szabályozható, és lehetőséget ad az árvizek korlátozott célú és mértékű hasznosítására is. A megfelelő helyeken a töltésbe építendő nagyméretű zsilipekkel csapolja meg az árhullámok csúcsait, és az árvizeket síkvidéki tározókban tartja vissza az árhullám levonulásáig (VTT, 2002). Az árvizek levonulása a Tiszán elsősorban a mellékfolyók érdemleges hatásának, valamint a meder és a hullámtér igen változatos adottságainak következtében szakaszról-szakaszra számottevően különböző. Ezért érdem-