Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

14 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. A vándorkagyló (Dreissenapolymorpha) populáció-dinamikája balatoni hínárosban Balogh Csilla

1 és B. Muskó Ilona

2 'Veszprémi Egyetem, Limnológia Tanszék, 8201. Veszprém

, JMTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237. Tihany Kivonat: Kulcsszavak: Bevezetés A balatoni hínárosban megtelepedő vándorkagyló tanulmányozása céljából 200l-es és 2002-es években négy alkalommal (májusban, júliusban, szeptemberben és októberben) vettünk hinármintát a Balaton északi partja mentén négy ponton (Keszthely, Szigliget, Tihany és Balatonalmádi) Bíró és Gulyás (1974) által leirt, kissé módosított, zsákszerű mintavevő eszközzel. Laboratóriumban a rögzített és tartósított mintákban megmértük az állatok hosszát, s a hosszok, a denzitás és a hossz-tömeg összefüggés ismeretében kalkuláltuk a biomasszát. Májusban a frissen megtelepedett vándorkagyló dominált, melyek mérete októberre megnövekedett, de októberig mindig voltak frissen megtelepedő egyedek a populációban. A hínáron megtelepedett vándorkagyló állomány egyedeinek mérete 200l-es évben Balatonalmádiban (átlaghossz max.: 2,32 ± 1,27 mm) a 2002. évben pedig Szigligeten (átlaghossz max.: 3,9810,72 mm) mutatkozott a legjelentősebbnek. 2001-ben a vándorkagyló denzitása (ind m"

2) 460 ± 220 és 140750 ± 72760 között változott, jóval nagyobb a 2002ben kalkulált denzitáshoz képest (min: 60 ± 15 és max: 104550 ± 25820). A biomassza (g száraz tömeg héjjal m"

J tófelület) mind 2001 -ben (38,08 ± 27,83) mind pedig 2002-ben (7,90 ± 6,40) a Tihanyi októberi minta esetén volt a legjelentősebb. Legcsekélyebb biomassza 2001-ben Keszthelyen (0,00 ± 0,01) volt. Mindkét évben májustól októberig fokozatos gyarapodás figyelhető meg a vándorkagyló állományban, mind az átlaghosszok, mind pedig a biomassza tekintetében. A denzitás ugyanakkor októberre lecsökkent a júliusi és a szeptemberi adatokhoz képest. Azonban a nagy méretű egyedek ellenére a keszthelyi vándorkagyló állományra igen csekély biomassza jellemző. Ezzel szemben Szigligeten és Tihanyban a 200 l-es évben a denzitás és a biomassza kiugróan jelentősnek mutatkozott, vándorkagyló, populáció-dinamika, hínár, Balaton, denzitás, biomassza. parttól kb. 15 m-re (É: 46° 54' 45,6"; K: 17° 53' 37,3") (Siófoki medence), Balatonalmádinál a hajókikötőtől keletre, nádas szegélynél (É: 47° 01* 45,2"; K: 18° 01' 36,9") (Siófoki medence). A 300 |im-nél nagyobb állatok kvantitatív gyűjtésére kiválóan alkalmas Bíró és Gulyás (1974) által leírt, némileg módosított mintavevő eszközt használtuk. Az adott mintavételi helyen domináns hínárt gyűjtöttük, három párhuzamban. A mintavétellel párhuzamosan megmértük a vízmélységet, hőmérsékletet és HORIBA U10 (Japán) vízminőség vizsgáló készülékkel nyomon követtük a környezeti paramétereket (vezetőképesség, pH, turbiditás és oldott oxigén tartalom). A mintavétellel párhuzamosan merített vízmintát is vettünk, ebből FelfÖIdy (1987) metanolos extrakció módszerével a-klorofillt határoztuk meg. A mintát nylon zsákokban hűtve laboratóriumba szállítottuk. Laboratóriumi munkát követően (részletesen: Muskó A vándorkagyló az 1930-as években való megjelenését kővetően tömegesen elszaporodott (Entz & Sebestyén, 1942), s ma jelentős hányadát képezi a parti öv gerinctelen élővilágának. A vándorkagyló preferálja a hínáros területeket, mindezt alátámasztja, hogy hínáron megtelepedett összes állatnak akár 84,85 %-át is alkothatja (Muskó & Bakó, 2001). Denzitása jelentősebb hínáron, mint egyéb alámerült szubsztrátumokon (Stanczykowska & Lewandowski, 1993). A Balatonban az 1990-es évek közepétől megkezdődő „oligotrofizálódás-szerű" folyamat, illetve a fokozatos és egyre drasztikusabb vízszint csökkenés következtében a hínáros területek kiterjedése egyre jelentősebb. Az apadás következményeként a parti kőszórásnak folyamatosan csökken a vízellátottsága, így a vándorkagyló számára a hínáros élőhely fokozatosan felértékelődik. Mindebből adódóan fontos a vándorkagyló állomány alakulásának nyomon követése a balatoni hínárosban. Jelen munka célja 2001-ben és 2002-ben a hínáron megtelepedett vándorkagyló populáció összetételének, átlaghosszának, denzitásának és biomasszájának tanulmányozása és a kalkulált adatok évenkénti összehasonlítása, valamint a 2000-es (Muskó & Bakó, 2001), az 1970-76 (Bíró & Gulyás, 1974) és az 1947-es (Entz, 1947) adatokkal történő összevetése. Ezáltal lehetővé válik három egymás utáni év eredményeinek egy periódusként történő bemutatása, valamint adataink összehasonlítása régi állapotot tükröző adatsorokkal. Anyag és módszerek 2001-ben (május 25, július 18, szeptember 4 és október 11) valamint 2002-ben (május 16, július 3 (Keszthelyen és Szigligeten) és 4 (Tihanyban és B. almádiban), szeptember 5 és október 11) vettünk mintát motorcsónakkal, búvár közreműködésével a Balaton északi partján négy ponton. Keszthelynél 5-10 m-re a köves parttól, a nádas szegélyénél (É: 46° 45' 50,1"; K: 17° 16' 10,2") (Keszthelyi medence), Szigligetnél a Kétöles patak torkolatától keletre a nádas nyíltvízi szegélyénél (É: 46° 47' 39,9"; K: 17° 24' 56,4") (Szigligeti medence), Tihanynál a MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet előtt, a köves & Bakó, 2002), a denzitást ind m

2 tófelület és ind g"

1 hínár száraz tömeg értékekként kalkuláltuk. Hossz-frekvencia hisztogrammok felhasználásával követtük nyomon az adott mintavételi helyeken a hínáron megtelepedő vándorkagyló állomány növekedését, populáció-öszszetételét. A biomasszát a denzitás, az állatok hossza és a hossz-tömeg összefüggés (Muskó & Bakó 2002) ismeretében kalkuláltuk. Muskó & Bakó (2002) közölte a vándorkagyló hossz-tömeg egyenleteket a nedves és száraz tömeg, valamint héjas és héj nélküli tömeg figyelembe vételével. Mivel a héjas száraz tömeg figyelembe vételével illesztett egyenlet (y = 0,1163 x , x = az állatok hossza mm-ben (héjhossz), y = száraz tömeg héjjal együtt mg-ban) regressziós együtthatója a legmagasabb (R

2 = 0,9855, n = 208), a rá vonatkozó adatokat közöljük részletesen. Az egyenletek felhasználásával biomasszát kalkuláltunk. Az adatokat átlag ± standard deviáció (= S. D.) formájában adtuk meg. Eredmények és értékelés A hínár nedves tömege 2001-ben 106,62 és 837,89 g m"

2, 2002-ben pedig 135,17 és 905,58 g m'

2 tófelület között változott (5. ábra).