Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
4. szám - Imre Emőke - Szendefy János: Árvízvédelmi gátak és más földművek talajának módosítása mésszel
66 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84 . ÉVF: 4. SZ. t) ütés -55 ütés tömörítenék az optimális víztartalmat tekintve, jelentős duzzadás várható. Ha a "nedves oldalon" tömörítenék, kisebb a duzzadás. A száraz oldalon a tömörítési munka növelése növeli a duzzadást, a nedves oldalon csökkenti azt (17. ábra). A mésszel kezelt talajok tartósságát befolyásolja a tömörítési munka és tömörítési víztartalom. Herrin és Mitchell (1961) szerint egy adott mésztartalom esetén a nagyobb tömörség, amelyet nagyobb tömörítési munka okoz, nagyobb ellenállást eredményez az öregedés szempontjából. Mitchell és Hooper (1961) bemutatta, hogy a nedves ágon tömörített minták jobban ellenálltak a felszíni öregedésnek, mint a száraz optimumon tömörített minták. 5 3 1965). Az öregedési időnek a talaj tartósságára gyakorolt hatását O'Flaherty és Andrews (1968) vizsgálta, olvadás fagyás kísérletsorozattal. Csak a montmorillonite tartalmú agyagok esetén tapasztalt kedvezőtlen hatást, kaolinit agyagok esetén nem. 3.6. Érlelés - Utókezelés 0 10 20 •0 70 M UTÓKEZELÉSI IOÓ. UO ISO «0 & -o NI -ui i o VÍZTARTALOM 1%) 17. ábra. A duzzadás, a nedves CUK és a tömörség a víztartalom függvényében (Jan és Walker 1963) 3.4. Keverés Uralkodó elképzelés, hogy az egyenletes keverés a sikeres talajstabilizálás feltétele (Mc Dowell 1959, 1966, Uppal és társai 1970). A gyakorlatban azonban a talaj aprítása nem könnyű. Egy kutatók szerint (Davidson et al 1965) a nem kevert talajrögök jelenléte kezdeti szilárdságcsökkenést okoz, azonban diffúzió révén az idő során nő a szilárdság. 3.5. Öregedés Az öregedési idő a mész és víz adagolástól a tömörítésig eltelt idő. Sokáig nem tulajdonítottak jelentős szerepet az öregedési időnek, eltekintve attól, hogy a talaj könnyebben megmunkálhatóvá vált (Mc Dowell 1959, Dumbleton 1959). Később, káresetek alapján Taylor és Arman (1960) megállapították, hogy 24 órával a keverés után már le kell zajlani a tömörítésnek is. Mitchell és Hooper (1961) duzzadó, szerves agyagon végzett kísérletei szerint a tömörség és a szilárdság csökken, ha a keverés után a tömörítésig eltelt idö növekszik. Csak a tömörítési munka növelésével kompenzálható ez a hatás. Az öregedési idő alatt a talaj flokkulált szerkezetűvé válik. A mész hatására csökken az áteresztőképesség és nő a szívás (Clare és Cruchley 1957, Fossberg 1965). A nagy öregedési idő esetén azonban a szívás kisebb mértékben nő, és nő az áteresztőképesség (Klym UTÓKEZEtisi IDO (nap ) 19. ábra. Az utókezelési idö hatása a kohézióra (Thompson 1966) Az utókezelés tömörítés után történik, és a hőmérséklet és relatív nedvességtartalom szabályozását jelenti egy adott, időtartamig. A hőmérséklet és idő hatását mutatja a 18. ábra (Laguros és tsai 1960). Egy kezdeti gyors szilárdságnövekedés után a szilárdság nem nő jelentősen tovább. A helyszínen azonban az utókezelés nem olyan hatásos, mint a laboratóriumban (Anday 1961, 1963). Árvízvédelmi gátak esetén e merevség káros növekedése és az áteresztőképesség káros csökkenése éppen az öregedési idő megfelelő megválasztásával kerülhető el (Forsythe 1977, Sherard és Decker 1977, Sherard 1984). Az utókezelés szilárdságra gyakorolt hatását Thompson (1966) vizsgálta. Az utókezelés hatására nő a kohézió (19. ábra) , de nem változik a belső súrlódási szög. Nő a húzószilárdság is, és a húzó és nyomószilárdság aránya: 0.10-0.15, független az utókezeléstől. Az utókezelési relatív nedvességtartalom hatása nem gyakorol jelentős hatást a szilárdságra (Herrin és Mitchell 1961). 18. ábra Az utókezelés hatása az egyirányú nyomószilárdságra (Laguros és társai 1960)
