Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
4. szám - Orlóci István - Váradi József - Láng István: A folyókkal való gazdálkodás korszerűsítése
46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF : 4. SZ. Folyóink az ország legjelentősebb vízkészlet-forrásai. Jelentősek abban a tekintetben is, hogy viszonylag alacsony költséggel vehetők igénybe. Különösen érvényes ez a parti szűrésű víztermelési lehetőségekre. A vízgyűjtő területek gazdasági fejlődését és az éghajlatváltozás lehetőségét is számításba véve állítható, hogy a Duna vízkészlete hosszú távon is elegendő az ország vízigényeinek kielégítésére. Az aszályos Alföld biztonságos vízellátásához azonban szükséges a Tisza vízrendszerének vízpótlása. A folyókból történő vízkivételek bizonytalanságát és költségét a vízminőség romlása és a mederváltozásból eredő vízszintcsökkenés egyre inkább növeli. A medersüllyedések megállapítására, a vízszintváltozás szabályozására ismertek és rendelkezésre állnak a technológiák. Alkalmazásuk azonban több tényleges és számos vélt következmény miatt éles ellenállásba ütközik. A folyók szennyvíz- és hulladék-befogadó és ezeket részben feldolgozó funkciója egyszerűsítve úgy értékelhető, hogy ez több százmilliárd forintos szennyvíztisztítási beruházás halasztására adott lehetőséget úgy, hogy nem számoltunk a vízhasználatok és a természet károsodásának halmozódásával. A Duna vízrendszerében már tapasztalható a vízminőség-védelmi intézkedések hatása. A Tisza vízrendszerében (a rendszerváltást követően hazánkban és külföldön egyaránt) a gazdasági recesszió következtében javult a folyók vízminősége. Valós a veszélye azonban annak, hogy a gazdaság fellendülésével az a tendencia megszakad. Vitathatatlan, hogy folyóink halászati, valamint turisztikai és üdülési hasznosítását a víz szennyezettsége korlátozza. De állítható, hogy a meglévő lehetőségek sok más okból kihasználatlanok. Hasonlóan sok akadálya volt és van a folyók közlekedési és energetikai hasznosításának. Ökológiai, gazdasági és politikai érdekünk, hogy alkalmazkodjunk a Duna vízgyűjtőterületén lévő országok és az Európai Unió folyógazdálkodási irányzatához, amelynek szerves része a hasznosítható adottságok kiaknázása. A folyógazdálkodási program kezdeti eredményei A folyógazdálkodás megalapozását és bevezetését célzó program munkálatai elsősorban három részfeladat megoldására irányultak; nevezetesen az informatikai fejlesztésre, a „nyílt tervezéssel" történő társadalmi egyeztetés gyakorlati alkalmazására, valamint a Folyógazdálkodási Terv kísérleti kidolgozására a Rába folyón. Megkezdték a Folyóinfó elnevezésű adatkezelő rendszer szerkesztését, és hazai, valamint külföldi adatokkal történő feltöltését. Jelentős gondot okoz a hidrológiai, a gazdasági-műszaki és az ökológiai adatbázisok homogenizálása, valamint a számottevő adat (illetve megfigyelés) hiányának pótlása. A társadalmi egyeztetés módszertana tekintetében kedvező lehetőség adódott a Tisza folyó árvízvédelmi fejlesztésének tervezéséhez kapcsolódóan. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése elnevezésű kormányprogram mintegy 10 ezer km 2 kiterjedésű terület árvízi biztonságának növelését irányozza elő. Az egyeztetést közel félszáz településen, mintegy másfélmillió lakost érintően, és az érdekelt szakintézmények, illetve szakhatóságok bevonásával szervezték meg. A sokrétű tapasztalatból három motívumot indokolt kiemelni. Elsőként az előkészítés gondossága említendő; csak közérthető, rövid írásos tájékoztatás és megfelelő szervezés esetén várható a lakosság érdemleges részvétele. A hagyományos államigazgatási eljárások merevségének és bürokratikus hangvételének elfelejtetését kell második tapasztalatként figyelembe ajánlani. Harmadikként az egyeztetés tárgyát illető félreértés érdemel figyelmet. A vélemények többnyire nem a terv céljaira, társadalmi, gazdasági összefüggéseire vonatkoztak, hanem a műszaki megoldás részleteire. Nagy hiba, ha ilyen esetben a tervező szakmai vitába bonyolódik a tervezett berendezések funkciójának és hatásainak ismertetése helyett. A kísérleti tervezés mintaterületéül a Rába folyót választották. Az Ausztriában eredő folyónak közel 200 kmes szakasza tartozik Magyarországhoz. Vízhozama 10 és 800 m /s között változik. Annak ellenére, hogy medrét jelentősen szabályozták, és a vízerőhasznosítás érdekében részben, csatornázták, számottevőek ökológiai értékei. A tervezés az alábbi logikai rendben történt: - a folyóval kapcsolatos igények felmérése az önkormányzatok segítségével, - az ökológiai feltételek megfogalmazása, - a vízkár-elhárítási és vízkészlet-gazdálkodási igények számbavétele a folyó mentén, - a két feltételrendszer illesztése, egységes ökológiaivízgazdálkodási alapterv készítése, - az alapterv társadalmi egyeztetése és szükség szerinti módosítása, - a módosított alapterv költségelemzése nyílt eljárás keretében (NGO-k és a lakosság segítségével. A tervezés legnehezebb feladata a két feltételrendszer összehangolása. Az Európai Unió Víz Keretirányelve kiemelten kezeli az ökológiai állapot megtartását, illetve helyreállítását, annak ellenére, hogy ennek visszahatása a társadalmi, gazdasági folyamatokra sok esetben még nem egyértelmű. Alapvető kérdés, hogy milyen szinten szükséges az ökológiai rendszereinket fenntartani annak érdekében, hogy az emberiség számára a fenntartható fejlődés biztosítva legyen. Minél magasabb szintű rendszer fenntartását tűzi ki célul egy közösség, annál költségesebbé válik a területen a termelés, a gazdaság működtetése, ami visszahat a társadalom életkörülményeire. Az optimum meghatározására azonban még nincsenek nemzetközi szinten elfogadható módszerek. A keretirányelv ezt a problémát úgy hidalja át, hogy költségelemzések, végrehajtására kötelezi a tagállamokat. Ez vélhetően a kutatások felgyorsulásához fog vezetni. Az ökológiai rendszer fenntartása megköveteli a folyó változékonyságának fenntartását. Ezzel szemben a vízjárás és a meder szabályozásával az árvizek ellen állandó védelmet kell biztosítani. A kiszámítható árvízvédelmi biztonság érdekében teljesen stabilizált medrek esetén a folyó ökológiai potenciálja a minimumra csökken. Ha a folyó mentén az árvízvédelmet megszüntetik, akkor a folyó változékonysága, ökológiai potenciálja elérheti a maximumát, természetesen az öko-rendszer egyik elemének, az emberi élettérnek a kárára. Egy változó rendszerben állandó körülményeket teremteni csak a környezethez alkalmazkodó folyamatos beavatkozásokkal lehet. A Rába folyó mentén a vízgazdálkodási és természetvédelmi szakemberek kiindulási feltételként a folyamatos ökológiai hálózat kialakítását és a 100 évben egyszer előforduló árvíz elleni védelem megvalósítását fogalmazták meg.
