Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

4. szám - Bardóczy Lajos - Bardóczyné Székely Emőke - Horváth Jenő: Kis vízfolyások revitalizációs tervezésének kezdeti lépései Kismaros településen, a Morgó patak belterületi szakaszán

BARDÓCZY L - BARDÓCZYNÉ SZÉKELY E. - HORVÁTH J.: Kis vízfolyások revitalizAciója 29 a bővített részen a főmeder-fenéken 15-20 cm-re kiálló keresztirányú mederbordák elhelyezése. A cél az, hogy a bordák között kialakuló mélyebb vízborítás mellett a halak jobb életteret találjanak. Nem tagadható, hogy a hordalék ezeket a tereket időnként feltölti. A természetvédelem az élővilág igényeihez dinamikusan alkalmazkodva, amikor a helyzetet rossznak ítéli, a hordalékot eltávolítja, erre a tevékenységre vonatkozó előírásait kezelési utasításban rögzíti. Szóba jöhető megoldásként merült fel az alsó szakaszon a teljes burkolatbontás. Ez is megtehető, de a kialakuló 2,0 m/s vízsebesség mellett csak úgy hajtható végre, ha a szabályos kőburkolat helyett min. Ó70-100 mm átmérőjű terméskő mederborítás kerül beépítésre. 2.3 A meder esésviszonyainak javítása a belterületi szakaszon. Az egyik megoldás (ez lett a javasolt változat) a teljes érintett szakasz elbontását tartalmazza, - beleértve a surrantókat is - az esés egyenletes elosztásával, a megoldás hossz-szelvényét a 2. ábra mutatja.. Az ábrán bemutatott, kaszkádosan kialakított mederlépcsőzésen látható, hogy az alsó 504 m hosszú szakaszon a terepből adódó magasságkülönbség 26 db, 19,4 m-enként kialakított, 20 cm magasságú lépcsővel küzdhető le, viszont a felső 81 m-es szakaszon azonos lépcsőmagasság mellett 13 lépcső 6,23 m-enkénti osztással történő elhelyezésére kerül sor. Az NQ 2 %-os = 34,2 m

3/s vízhozam és 2,0 m/s vízsebesség mellett a lépcső kialakításához min. 150-200 mm-es, a lépcsők között 75-100 mm-es terméskőre, vagy folyami kőre lenne szükség. Az NQ 2 %-os = 53,3 m Is vízhozamnál kialakuló, 2,9 m/s sebességnél ez a kiépítési mód változtatást nem igényel. Az ilyen módon kialakítandó patakmeder minden műtárgy és burkolat elbontását, és új mederkiépítést tesz szükségessé, ami viszont igen nagy beruházási igénnyel jár, de tökéletes megoldást eredményez. A másik - alábbiakban ismertetendő - megoldást ebben az esetben kevésbé támogattuk, de: felhívjuk a figyelmet, hogy az országban több helyen probléma a halállomány felfelé történő (folyásiránnyal ellentétes) közlekedése, ott érdemes megfontolni az alkalmazását. 2.4. A meglévő surranták átalakítása ráépítéssel, természetesítés, eséscsökkentés A megoldás az eredeti meder megtartását jelenti, ez esetben csak a surrantók természet-közelibb alakítására kerül sor ( 3..ábra). Igen kényes pontja a mederrendezésnek a meglévő surrantók átalakításának problémája. Itt mindenképp követelmény a halak felfelé történő mozgásának biztosítása is, azok élőhelyének javítása céljából. Arra való tekintettel, hogy ezek a műtárgyak többnyire kanyarokban létesültek, és a jobb parti rézsűk a kisvasút, illetve lakossági ingatlanok közelében találhatók, elbontásuk nem egyszerű eset, így tartalék megoldásként a surrantók átépítését is részletesen kidolgoztuk. A mellékelt surrantó megvalósítási vázlatrajzunkban két megoldást javasoltunk. Mindkettőnek a lényege az, hogy a meglévő műtárgyak természet-közelivé tétele céljából végig kőburkolatot kapnának. A surrantó részt enyhébb 1:10 arányú lejtésűvé tennénk úgy, hogy a kisvízi hozam levezetését hallépcsőként kiképezve biztosítaná a halak közlekedési lehetőségét. Ez a kis vízhozamú surrantó szelvény vasbetonból készülne kőburkolással, alátámasztását betonnal kiöntött gabionok biztosítanák, majd a surrantót követően a rézsűlábakon kiépítendő rőzsepaplan biztosítaná a halaknak jobb élőhelyet. Az alvízi mederrészt kiálló kőgát, és azt követően kőrakat zárná le. A surrantó rész támasztó-gabionok és rézsűk közti részét egyik esetben kőrakással terveztük biztosítani, a másik esetben pedig rögzített rőzse kitöltéssel. A surrantót követően az utófeneket kőrakattal úgy kell kialakítani, hogy a surrantó hallépcsőjének folytatásában egy minimálisan 20 cm mélységű, kővel határolt kanyargó folyosó képződjék, áttolt kisebb oldalnyílások hagyásával, az előzőekben már vázolt műtárgy lezárás kiképzéssel. Mind a hallépcső, mind az alvízi záróbordák áramlási folyosóit a kisvízi hozamokra kell méretezni. Mindenképpen javasoljuk a jobb méretezhetőség érdekében vízállás és csapadék-mérés beindítását, tehát a térség meteorológiai és hidrológiai megfigyelését! 2.5 Vízvisszatartás kérdése a vízgyűjtőterületen: tározás Ebben a témában a vízépítő tervezőcsoport álláspontját kellett megtartani, de összecsiszolva a természetvédelmi állásponttal, amely a tározók funkciójára és a tározás módjára fogalmaz meg szigorú szabályokat. Anélkül, hogy jelen cikkben a részletekre kitérnénk, elmondható, hogy Kismaroson a jelenlegi helyzet ma is árvízveszélyes, ez az általunk tervezett alsó szakaszon történő revitalizációtól teljesen független. Alapelvünk, hogy a mai medernek van egy, geometriai méreteiből adódó, hidraulikailag számolható átbocsátóképessége. Az általunk javasolt megoldások csak a meder formáján változtatnak. Számításaink alapján a revitalizált keresztmetszet ugyanakkora vízhozamot kell, hogy elvezessen, mint a jelenlegi. De kisebb nem lehet! Mivel a patak ökológiai folyosó, minden vele kapcsolatos lépést a vízgyűjtőterületben gondolkodva lehet megtenni. így igen célszerű, hogy a vízgyűjtőterület problémái közül kitérjünk arra, mit lehet tenni a torkolati árvíz ellen a felsőbb vízgyűjtőrészeken. A vésztározás kérdésében, csupán felvázoljuk azokat a lehetőségeket, amelyek szóba jöhetnek, vagy már szóba jöttek a vízgazdálkodási vizsgálatok szerint, és amelyek az ökológia érdekeivel összekapcsolhatók. Vizsgálataink szerint, egy 50 000 m

3 nagyságrendű, csak csúcsokat visszatartó tározó mintegy 1 mm csapadékmagasság visszatartására lehet alkalmas a Török patak mentén. Közvetlenül a Szokolya feletti réten 10 m töltésmagasság mellett 250 000 m

3 tározás, ugyanekkor Királyrétig földkiemeléssel két helyen 50-50 ezer m

3 tározás is elképzelhető. A Morgó-Lósi és Keskenybükki patakok mentén erre több lehetőség is adódhat. Ilyen vésztározók létesítése mellett jelentős vízhozam visszatartás, s egyben torkolati árvízhozam, illetve árvízszint magasság csökkenésre lehet számítani. A tározók létesítésére nagyobb valószínűséggel az utóbbi térség jöhet szóba. Hangsúlyozni kell, hogy erre nézve az érintett vízgazdálkodási társulat engedélyes tervvel rendelkezik, ami azonban öntözési célokat szolgál tehát záportározóként nem üzemelhet. Erre a célra bejárásunk alapján tájékoztató jelleggel az alábbi helyszínek igénybevétele javasolható. Verőcén az ún. „Gimli" ill. „Nagy" völgyben 1 m-es duzzasztással 50 000 m

3 tartható vissza. A Lósi patakon a Katalin völgyben 10 m-es duzzasztással 150 000 m

3, hasonlóképpen a Keskegy-