Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

3. szám - Vízgazdálkodás és környezetvédelem (Beszélgetés Kováts Gáborral, a Mérnöki Kamara elnökével)

64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004

. 84. ÉVF. 3. SZ. megoldottuk. Ezért is mondom, hogy ma, amikor mind a két szervezet létszám- és finanszírozási gondokkal küzd, az állami szervezetek létszámát a kormány csökkenteni akarja, nem ój költségvetési szerv (a Vízügyi Felügyelet) létrehozása, hanem a meglévők integrálása lett volna a megoldás - szigorúan szakmai és nem mozgalmi alapon. De az EU megköveteli, hogy a hatósági tevékenység élesen elváljon a vagyonkezeléstől! Ki mondja ezt? Nem így van. Az EU jogharmonizációt és prioritásokat ír elő, de nem szervezeteket. Hollandiában például integrált vízügyi szervezet működik, de Magyarországon sem probléma, hogy a tűzvédelmi hatóság és az operatív tűzoltási tevékenység egy szervezetben valósul meg. Vagy ott vannak a Nemzeti Parkok: természetvédelmi hatóság, állami vagyonkezelő és még vállalkozó is. Tudom, a miniszter úr azt mondja, később ezt is átalakítják. De könyörgöm, miért kell ez esetben a Vízügyet, amely alig több mint négyezer fő, most tovább darabolni, és még velük végrehajtatni a minisztérium teljes létszámleépítését is? Miért nem várjuk meg az átfogó közigazgatási reformot, a régiók létrejöttét, s a nagyból a kicsi felé menve egy országosan elfogadott koncepciót alkalmazni? Mi a kamarai tervező mérnök érdeke? Áttekinthető hatósági tevékenység. Most nem egyszerűbb, de bonyolultabb lesz az élet, egy hatósággal több száll be az egyeztetésbe! Ez nem jó a tervezőnek, az állampolgárnak, de a hatóságnak sem! A Dégen Imre által felépített vízügyi szervezet azért volt jó, mert békeidőben tervező részlege tervezett, kivitelező részlege épített (elsősorban biztonsági célokat szolgáló állami védelmi müveket), hatósági része engedélyezett és ellenőrzött, szakágazatai távlati vízgazdálkodási koncepciókat alkottak (lásd: Vízgazdálkodási Keretterv), s közben mérnökei komplex gyakorlatot szereztek, s a szervezet sajátosságából adódóan egy óra alatt át tudott állni a védekezési feladatokra. (Éjszaka, ünnepnap, bármikor, ahogy az ország érdeke is kívánta). Mikor indult meg az erózió és miért? Lehet, hogy irigységből és már 1975. táján! Gondolja el, nekünk már telefon- és URH hálózatunk volt, amikor az országban emberek haltak meg, mert telefonszolgáltatás híján nem tudtak mentőt hívni. Gátőrházaink, az ott kialakított vendégszobák (árvízkor a védelem pihenőhelye) igényessége messze meghaladta az országos átlagszínvonalat. Emberileg és szakmailag kiváló légkör volt a munkahelyeken (csináltam egy vizsgálatot, a Szegedi Vízügyi Igazgatóságon: az én időmben nagyon sok családban volt 3 gyerek, s volt, ahol több is, merészség, de azt mondom, az a jó munkahelyi közérzetnek is tulajdonítható). De, segítettük a továbbtanulást, a lakáshelyzet megoldását, a tudományos munkát a MTESZ-ben, sportés kulturális kapcsolatokat ápoltunk. Szóval, megindult az erózió. Korábban az OVH csak a minisztertanácsnak volt alárendelve (logikus: a vízgazdálkodás teljesen egy minisztériumba se fér bele ma sem!). 1990. után a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban meglehetősen idegen testként jelentünk meg. 1993-ban először meg kellett szüntetni a tervezési osztályt, majd kiszervezték a vállaltokat, amivel a költségvetési juttatás hiányosságait lehetett némileg kompenzálni. De az igazi baj az, hogy a fiatal műszaki szakember így már nem tudott valódi mérnöki gyakorlatot szerezni. Aki „békében" nem lát egy munkagödör kiemelést folyós homokban, nem irányít embereket és gépeket, hogyan fog katasztrófahelyzetben higgadtan irányítani, mondjuk egy gát alatti talajtörési veszély ellen védekezni? Félek, hogy sehogy! Több nagy árvízben vettem részt 40 év alatt, kezdő mérnökként, majd szakaszmérnök, majd igazgató védelemvezető beosztásban. Az árvízi vezetőnek szakmai tudás és gyakorlat, helyismeret, vezetői képesség, jogi és pénzügyi háttér szükséges ahhoz, hogy sikeresen helytálljon. Amikor este fél 9-kor azt jelentik, hogy a 110 évesnél idősebb, Mindszent, Kurca toroki zsilip ellennyomó medencéjében óránként 0,5 m-rel emelkedik a víz, másodpercek állnak rendelkezésre annak mérlegelésére, ki kelle üríteni azonnal a mélyártéren lakó több tízezer lakosú településeket, vagy biztosítható, és milyen módszerekkel a műtárgy állékonysága. Ja, és a vízállás ekkor minden eddigit meghaladó volt, a műtárgy építési idején ismert maximum felett 2 m-rel. Csak nagyon összeszokott, a helyszínt is jól ismerő csapattal lehetett a katasztrófát elhárítani. S ez nem tanmese, tessék megnézni az ATIVÍZIG védelmi naplóját. Tehát mit tenne ön? Már mondtam, szigorúan szakmai alapon újra létrehoznám azt az integrált szervezetet, amely békében ellátná a környezetvédelem és vízgazdálkodás sok tekintetben egymást kiegészítő, hatósági, vagyonkezelési, fejlesztési, fenntartási és üzemelési feladatait, ha pedig védekezni kell, mindenki a gátra, legyen az árvíz- vagy vízminőség-védelem. És az EU? Bocsánat. Az EU tanuljon tőlünk! Ezt nem én mondom. A Bajor Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium árvízi főosztályának vezetője mondta 1993-ban: „Uraim, csak át ne vegyék a vízvédelmi szervezetünket, gyakorlatunkat. Én ismerem a magyar rendszert, bár a miénk olyan lenne!" Köszönjük a beszélgetést! Water management and environmental protection Interview with dr. Gábor Kovács, President Hungarian Chamber of Engineers