Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

2. szám - Rácz Tibor: Mérnöki biotechnika a vízrendezésben: egy olaszországi építési gyakorlat és néhány alkalmazás

93 Mérnöki biotechnika a vízrendezésben: egy olaszországi építési gyakorlat és néhány alkalmazás Rácz Tibor MScHIDROMETRA Általános Mérnöki Iroda Kft 1149. Budapest, Nagy Lajos király útja 139. Kivonat: A cikkben leirt tanfolyam és kivitelezési gyakorlat módot adott arra, hogy a magyarországi mérnöki gyakorlatban ma nem használatos, környezet-harmonikus, a környezet elemeit rugalmasan felhasználó, egyben ezen elemeket erősítő műszaki megoldás kialakításának elméleti és gyakorlati módját is megismerhessék az érdeklődők. Leglényegesebb tapasztalatnak a növényesítés, a növények kiválasztásának módja ítélhető, illetve az, hogy a környezeti hatások által biztosított kiválasztódás miképpen hasznosítható a gyakorlatban. Kulcsszavak: biotechnika, környezetbarát vízépítés, táj-harmonikus vízépítés, partvédelem, medervédelem 1. Előzmények Az olaszországi Marche tartományban a Pesaro-Úrbino megyei Környezeti Nevelési Központ, a Pesaroi Faunisztikai és Ökológiai Tanulmányi Központ valamint az Úrbinoi Egyetem tizenkettedik alkalommal szervezte meg 2000-ben a nyári erdei egyetemét. Az erdei egyetem képzési programja a környezetvédelem és a környezetgazdálkodás egyes témaköreivel foglalkozik, egyhetes programok keretében, melyet az erre a célra vásárolt és átalakított Ca'I Fabbri menedékházban szerveznek. A nyári program részét képezi immár ötödik éve a mérnöki biotechnikával foglalkozó egyhetes tábor is. Jelen beszámolónkban a tudósításon túlmenően szeretnénk képet adni a mérnöki biotechnika alkalmazási lehetőségeiről és korlátairól az erdei egyetemen elhangzottak alapján. Felvetődhet a kérdés, miért nem Ausztriában vagy Németországban kerestünk lehetőséget a mérnöki biotechnika alkalmazásának vizsgálatára, hiszen e tájakon manapság újra virágzik ez az építéstechnika. Bécsben működik a máig egyetlen kutatóintézet, mely e témakör vizsgálatára alakult. Célunk az volt, hogy olyan ország tapasztalatait ismerhessük meg, ahol a hazai éghajlathoz hasonlóan gyakoriak a tartósan száraz, csapadékmentes időszakok, melyek az alpesi területeken és attól északra ritkábbak, nem jellemzőek. Az olaszországi időjárási viszonyok egyes elemei, az ország észak-appenini régiójában sok tekintetben hasonlítanak a hazaiakra, természetesen nem teljesen megfeleltethető módon. A mérnöki biotechnikai gyakorlat szempontjából az olaszországi eredményekre mindenképp figyelni kell a jövőben, mert az ország szerencsés elhelyezkedése folytán sok éghajlati terület, élőhely típus található meg, s így a tárgyi építéstechnika alkalmazása során gyakorlatilag minden szélsőséges helyzetre megoldást kell adni. Csak jellemzésképp említjük meg, hogy Európa vadon élő növényfajainak fele fellelhető az ország területén, ahol az alpesi, kontinentális és mediterrán klímaterületek jelentős változatosságát tapasztalhatjuk. 2. A szakmai tanfolyam A tanfolyam 25 fő részvételével, összesen négy előadó által vezetve zajlott le. Az öt és félnapos rendezvény első két napján a mérnöki gyakorlatban alkalmazható biotechnikai eljárásokról, azok használatának lehetőségeiről, korlátairól adott elő Dott. Paolo Giacchini biológus és Dott. Paolo Cornelini mérnök. Az előadást kiegészítette a környéken tett kirándulás, melynek során a környék növényzetével, jellegzetes élőhelyeivel ismerkedtek a résztvevők. A terület leírására a későbbiekben térünk ki. A harmadik napon egész napos szakmai kiránduláson tekintettük meg a közelmúltban kivitelezett vízfolyásszabályozási műveket. A negyedik és ötödik napon a tanfolyam helyszínének közelében kialakított tanulmányi munkaterületen közös munkával elkészítettünk egy rézsűstabilitást biztosító támfalat. A munkát a felméréstől a növénytelepítésig a résztvevők végezték. Gépi földmunka és speciális szerszámok tekintetében PesaroUrbino megye nyújtott segítséget. A hatodik napon a vízépítés egyes alapfogalmaival foglalkozott két másik előadónk Dott. Roberto Ferrari mérnök és Dott. Massimo Caruba geológus. A résztvevők különféle szakterületek művelői közül kerültek ki. Jellemzően egyforma arányban voltak jelen geológusok, földmérők, erdészek, építészek és mérnökök. A tanfolyam célja is elsősorban ismeretterjesztő jellegű volt, bár a szó hazai értelménél lényegesen bővebb, tartalmasabb jelentésben. 3. A tanfolyam tárgya: a mérnöki biotechnika 3.1. A mérnöki biotechnika meghatározása A mérnöki biotechnika a polgári mérnöki gyakorlatban azon építéstechnikát jelenti, amely a klasszikus mérnöki technikák mellett élő, természetes építőanyagokat alkalmaz, így követ, termőföldet, élő és holt növényeket, növényi részeket. A klasszikus mérnöki építéstechnikákkal szemben a mérnöki biotechnika időben változó, erősödő és az adott létesítmény állékonyságát javító módon fejlődő szerkezeteket, megoldásokat alkalmaz. Általánosságban például egy klasszikus módon kialakított, merev szerkezetű támfal, falazat vagy burkolat idővel veszít szilárdságából, erodálódik, szétfagy, átreped, így vagy úgy, tönkremegy. A biotechnikai megoldásnál a kezdeti állékonyság biztosításával olyan élő szerkezetet igyekszünk létrehozni, amelynek fejlődésével, a szerkezettel együtt fejlődő növényzet gyökereinek rögzítő, levélzetének eróziót gátló hatásával, életszükségletként elpárologtatott talajnedvesség révén víztelenítő elemként működve a kialakított szerkezet állékonysága nő. A mérnöki biotechnika alkalmazásának alapja az a felismerés, hogy a növényzet jelenlétével segíti a rézsűk állékonyságát. Felmerülhetett az az előny, hogy az élő növények alkalmazásával nem vész el a védeni kívánt terület a természet számára. Mára az változatos természeti élőhelyek helyreállítását szolgálhatja, segítheti a környe-