Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

162 HIDROLÓGIAI KÖ/J.ONY 2003 83 l-VF program (White <i- Hurnham 1999) segítségével elemeztük. A Cormack-Jolly-Scbcr modell illcs/kcdcsct a MARK programba beépített RELEASE goodness-of-fit (GOF) teszt segítségével vizsgáltuk Az adatokhoz legjobban illeszkedő modell kiválasztásánál a/ Akaiki Ínformáció Kritériumot (AICc) használtuk A végső modellt újra teszteltük a MARK szoftver Bootstrap GOF tesztjével. Adataink normalitását Kolmogorov-Szmirnov teszttel vizsgáltuk, a statisztikai elemzéseket páros t-leszttcl és MannWhitney U teszttel végeztük. Eredmények 2001-ben a párzó hímek túlélése szignifikánsan nagyobb volt, mint a magányosoké és időben változott (/. ábra). A modellszelekció során az [S(g+t) P(g+t)] modell bizonyult a legmegfelelőbbnek (I. táblázat). E modell szerint úgy a túlélési, mint a visszafogási ráta eltérő a magányos és a párzó hímeknél, és időben is változik (2. ábra). 1. táblázat: A 2001. évi adatokra legjobban illeszkedő, az általános (Cormack-Jolly-Seber), az általunk használt alapmodell és a páros összehasonlításban használt modellek az Akaiki Információ Kritérium (AICc) értékei szerint sorba rendezve (S - túlélési ráta, P - visszafogási ráta, g - csoport, t - idö) Modell AICc Paraméterek száma Deviancia S(ffH) P(C+t) 1878.5 30 1098.2 S(t)P(R+t) 1884.7 29 1106.6 Sfe't) P(ji-H) 1890.0 41 1085.1 S(R+t) PCO 1898.2 31 1115.7 S(g+t) P(l+e fTort) 1898.2 31 1115.7 S(g*t) P(£*t) 1910.7 56 1071.0 2. táblázat: A 2002. évi adatokra legjobban illeszkedő, az általános (Cormack-Jolly-Seber), az általunk használt alapmodell és a páros összehasonlításban használt modellek az Akaiki Információ Kritérium (AICc) értéket szerint sorba rendezve ben, három egyed elhagyta a területet, a többi négy pedig azonnal visszafoglalta a territóriumát, és elkezdte a járőröző repülést. A második csoport öt egyedet tartalmazott. Visszaengedésük után ezek azonnal elfoglalták eredeti helyüket, s védelmezték is azt, az elzárás tehát semmiféle riasztó hatást nem váltott ki ezeknél az egyedeknél A legerősebb territoriális viselkedést az 5 kontroll egyed mutatta, amelyeket nem fogtunk be, csak megfigyeltünk. Gyakran kergették el a területükre berepülő fajtársakat, sőt olykor a terület felett elrepülő madaraknak is a nyomába eredtek. Napok /. ábra. A túlélési ráta változása az idö függvényében 2001ben a S(g+t) P(g+t) modell szerint (mated — párzó, solitary = magányos) •• Sdíay Itpck Modell AICc Paraméterek száma Deviancia S(g)P(g'0 1428,8 32 823,7 S()P(R*t) 1435,2 31 832,4 Sfe+t) P(R't) 1437,4 43 807.1 Sfe*t) P(g*t) 1438,3 48 796,2 S(ft+t) Pfe+t) 1438,9 27 844,9 S(g*0 Pljí-K) 1440,1 39 819,1 2002-ben a modellszelekció során az [S(g) P(g*t)] modellnek lett a legkisebb AICc értéke, s ez a modell illeszkedett legjobban az adatokhoz (2. táblázat) A modell szerint a túlélés csoportfüggő (eltérő a magányos és a párzó hímeknél), de állandó és időben nem változik, míg a visszafogási ráta nagyobb a párzó hímek esetében és időben is változik (J. ábra). 2001-ben a párzó hímeknek szignifikánsan nagyobb első (Mann-Whitney U teszt. Bal, p<0,05; Jobb, p<0,01), illetve hátsó számypárjuk volt (Mann-Whitney U teszt: BaJ, p < 0,01; Jobbi p < 0,05). 2002-ben viszont nem találtunk különbséget a két csoport szániyméretei között sem az első (páros t-teszt Bal, p < 0,66; Jobb, p < 0,97), sem a hátsó szárny tekintetében (páros t-teszt BaL p < 0,92, Jobb, p < 0,87). A territonalitás mértékét tükrözni hivatott manipulatív kísérlet során a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt (hideg, eső) csak kevés egyedet sikerült begyűjteni az egyes csoportokba, így az eredmények statisztikailag nem voltak kellőképpen értékelhetők Az első csoport 7 egyedből állt. Elengedés után minden egyed pár percig erősen rezegtette a szárnyait, valószínűleg a testhőmérséklet növelése érdeké/ Miied .• Sdilary 3. ábra. A visszafogási ráta alakulása 2002-ben a S(g) P(g*t) modell szerint (mated = párzó, solitary = magányos) Diszkusszió A párzó hímek túlélési rátája mindkét évben nagyobb volt, mint a magányos hímeké. Hasonló eredményre jutott Cordero és András (1999), akik pozitív korrelációt mutattak ki a túlélés és a párzási siker között az lehnura pumilio-nál Feltételezésünk szerint a jobb kondíciójú egyedek könynyebben tudnak territóriumot foglalni és védelmezni, ezáltal könnyebben is jutnak párhoz, hiszen a párzás mindig a territóriumon belül történik A párzó hímek biztosabb túlélése is azt a feltételezésünket igazolja, miszerint a magányos hímek kevésbé sikeres egyedek, túlélési rátájuk kisebb, nehezebben foglalnak területet Lehetséges, hogy náluk nagyobb a mortalitási arány, és/ vagy a vizsgált területről történő számottevőbb mértékű folytonos kivándorlás (permanens emigráció) jellemzi őket A párzó hímek esetében nagyobb volt a visszafogási (visszalátási) arány is Ez részben annak tulajdonítható, hogy ezek az egyedek territóriumot tartanak, így szinte állandóan 2. ábra. A visszafogási ráta alakulása 2001-ben a S(g+t) P(g+t) modell szerint (mated = párzó, solitary = magányos) -i— 3 4