Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

159 Közép-tiszai védett holtágak vízminőségi állapota Zsuga Katalin Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok Kivonat: A Tisza folyó holtágainak többsége a XIX. századi folyószabályozás révén jött létre, mások a túlfejlett kanyarulatok természetes lefüződése során alakultak ki. Értékük ökológiai, természetvédelmi, környezetvédelmi, gazdasági, rekreációs szem[>ontból is felbecsülhetetlen. Környezeti állapotuk nagyon különböző, sokféle hasznosítási igénybevételnek vannak kitéve. A védett holtmedrek állapotára vonatkozóan adat áll rendelkezésre. A 2000. évi cianid - és nehézfém szennyezés, valamint azt követő nagy tiszai árvíz után került sor több védett holtág vízminőségének felmérésére. A Zooplankton szám tág határok között változott, a fajösszetételben is nagy különbségek jellemzőek. Az előfordult szervezetek többsége kozmopolita, a Tisza völgy mikroszleópos állatvilágára jellemző. Néhány ritka faj jelenléte a természeti értékekre hívja fel a figyelmet. A zooplankton állomány összetétele jelzi a különböző mértékű feliszapolódást, növényzettel való benöttséget, eutrofrzálódást Az Európai Unió „Víz Keretirányelv" bevezetésével várhatóan növekedni fognak a feladatok a holtágak állapotfelmérésével, monitoringjával kapcsolatban, s a korábbi, elsősorban vízmennyiségi, vízhasznosítási szempontok mellett előtérbe kerülnek és fontos szerepet kapnak az ökológiai vizsgálatok is Kulcsszavak: holtág, vízminőség, ökológiai állapot Bevezetés Hazánk felszíni vízfolyásainak holtágai közül a legnagyobb mennyiséget a Tisza folyó mentén találjuk. A legutóbbi felmérés szerinti 82 db 4 ha- nagyobb területű holtág rendszer nemcsak Magyarországon, hanem európai viszonylatban is egyedülálló természetföldrajzi, tájökológiai, természeti értéket képvisel. Többségük a XIX. századi folyószabályozás révén jött létre, mások a túlfejlett kanyarulatok természetes lefüződése során alakultak ki. Az anyamedertől elváló folyószakaszok, holtágak új életet kezdtek élni, ugyanakkor mégis megőrizték a korábbi, természetes környezetüket, élővilágukat. A holtágak jelentőségét sokáig alulértékelték, pedig a vízrendezések után itt leltek otthonra a lassú vízmozgást, sekély, felmelegedő, iszapos medreket kedvelő élővilág együttesek. Értékük ökológiai, természetvédelmi, környezetvédelmi, gazdasági, rekreációs szempontból is felbecsülhetetlen. Jelenleg azonban e vízterek nagyon különböző állapotúak, sokféle hasznosítási igénybevételnek vannak kitéve. Rendszeres vízminőség vizsgálat csak azoknál a holtágaknál jellemző, amelyeknél gazdasági (főképp halászat, öntözés, belvízelvezetés, tározás) hasznosítás történik, s itt is elsősorban a felhasználás szempontjából fontos, főképp fizikai, kémiai paraméterekre korlátozódik. A természetvédelem alatt álló holtmedrek állapotára vonatkozóan sajnos nagyon ke-vés vizsgálati adat áll rendelkezésre. Anyag és módszer A 2000. évi cianid - és nehézfém szennyezés, valamint azt követő nagy tiszai árvíz „pozitív" mellékhatása volt, hogy ráirányította a figyelmet e vízterek vizsgálatának a fontosságára így került sor 2000. és 2001. nyarán a Tisza mentén több, védett, szentély jellegű holtág vízminőségének, környezeti állapotának felmérésére. A vizsgálatok során több vízminőségi mutatócsoport meghatározására került sor, melyek közül a Zooplankton állomány elemzését végeztem. A mintákat a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőségek (Tiszántúli, Közép-Tisza vidéki, Alsó-Tisza vidéki) munkatársai vettek, ezúton is köszönet érte. A vizsgált holtágak a következők: Szögligeti HT, Nagy-Morotva, Tiszalöki HT, Felső-Darab Tisza, Darab-Tisza, MiskafokiHT, Csatlói HT, Gói-tói HT, Szórói HT, Feketevárosi HT, Lakitelki HT, Alpári HT, Úsztató, Labodár, Sulymostó, Mártélyi HT, Körtvélyesi HT. A helyszínen 10-50 liternyi mintát szűrtünk át 50 um szembőségü molnárszita selyemhálón, melyet formalinnal tartósítottunk A biológiai vizsgálatok mellett néhány vízkémiai paraméter mérésére is sor került. Eredmények A Zooplankton állományok egyedsűrűsége iigen tág határok között változott (Lábra) a Közép- és Alsó-Tiszán. A holtágak Zooplankton állományának faji összetétele általában közepesnek mondható, 13-29 faj előfordulását jegyeztük fel az egyes vízterekben. A szervezetek többsége kozmopolita, a Tisza völgy mikroszkópos állatvilágára jellemző, azonban néhány ritka is faj előkerült, melyek jelenléte a természeti értékekre hívja fel a figyelmet. A Zooplankton állomány öszszetétele, a dominancia viszonyok jól indikálják a különböző mértékű feliszapolódást, növényzettel való benöttséget. A helyszíni bejárás és a vizsgiilati adatok egybevetése egyes esetekben előrehaladott eutiofizálódást jelez. Közülük több magyarországi előfordulása ritka: Asplanchna brighwelli, Brachionus bennini, B. bidentata, B falcatus,Conochilus hippocrepis, C. dossuarius Epiphanes macroums, E. pelagica, Filinia opoliensis, Lecane luna presumpta, Polyarthra minor, Sinantheria socialis, Alona guttata, Pleuroxus laevis. A felsorolt fajok a következő holtágakból kerültek elő. Gói-tói, Csatlói, Feketevárosi, Mártélyi, Sulymos. Ezek természetvédelmi szempontból jelentősek lehetnek, fokozott védelmük ezért indokolt. A vízkémiai komponensek alakulását a Közép-Tiszára vonatkozóan mutatjuk be (2.-6. ábra) A négy holtágat öszszehasonlítva a Gói-tóiban található a legkevesebb szervetlen és szerves szennyezőanyag,. A klorofill-a nyári kis értéke az alacsony trofitás fokra utal. Ennek a szakasznak a többi holtágán 2001-ben jóval nagyobb koncentrációk voltak jellemzőek, mint 2000. hasonló időszakában. Valószínű, hogy még ebben az időben (2000. Aug.) is érezteti hatását a nagy tiszai árvíz. A vízkémiai mutatókhoz hasonlóan a Szórói és Csatlói holtágban található nagy Zooplankton egyedsűrűség . A fajösszetételre a Brachionus és Keratella genus dominanciája jellemző mindkét időszakban. A klorofill-a értéke hipertróf állapotra utal. A Zooplankton mennyiség az alsó-tiszai holtágakban jóval kevesebb volt, mint a közép-tiszai szakaszon. 2001-ben már összemérhetőbbek az eredmények, de még így is nagy különbségek vannak A tiszántúli területen nagyon kis Zooplankton abundancta volt mérhető, bár az évszakos ritmus ezt még nem indokolná. Fajszám tekintetében is ezek a holtágak a legkevésbé változatosak. A Zooplankton állományban sok területen dominánsak a sekély, növényzetes vizekben gyakori előforduló fajok. Ennek alapján az Alpári, a Körtvélyesi, a Csatlói, a Szórói és a Feketevárosi Holt-Tisza ágak "halastó" minőségűnek bizonyulnak Az elvégzett vizsgálat csak kezdeti része egy általános állapotfelmérésnek, hiszen a holtágak rehabilitációja egyre sürgetőbb feladattá válik. A holtágakat addig kell óvni, védeni, kezelni, amíg ezt megtehetjük, mert ez az élőhely típus nem keletkezik újra, s mint egyfajta biotóp, jellemző erre a tájra. Ahhoz, hogy a holtágak alapvető jellegzetességeikkel együtt hosszabb távon fennmaradhassanak, olyan szemléletváltásra van szükség, amely figyelembe veszi az ökológiai, természetvédelmi követelményeket is. Le kell mondani a többcélú, komplex hasznosítási igényekről. Jelenleg legtöbbjük közepesen, vagy erősen feliszapolódott állapotban van,