Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

139 Sztomato- és morfogenetikus történések ismeretének jelentősége a csillós fajoknál, s bemutatásuk egy Hyportichida (Protozoa, Ciliata) faj példáján Szabó András DE ATC MTK Talajtani és Mikrobiológiai Tanszék, Debrecen, Böszörményi út 138„ e-mail: szaboa@lielios.date.hu Kivonat: Általánosan elfogadott tény az, hogy a fajoknak van információ tartalma, ezért a taxonómiai és ökológiai kutatásoknál a fajok ismerete elengedhetetlen. A fajok morfológiai és morfometriai bélyegein kívül, amelyeket az egyre tökéletesedő festési eljárások tárnak elénk, fontos az egyes rendszertani kategóriák, így az egyes fajok s/tomato - és morfogenézisének ismerete is. Ezt mi az Onychodromus grandis Stein (Hypotrichida, Ciliata) példáján mutatjuk be A protargolos impregnációval készült preparátumok segítségével ismerhetők meg a faj morfogenézisének lépései. Ez segíti a faj pontos meghatározását, illetve más fajoktól, vagy faj változattól való egyértelmű elkülönítést. A fajt a HNP szikes vizes biolópjaiban találtuk meg. morfogenézis, sztomatogenézis, taxonómia, autökológia, szikes víz. Kulcsszavak: Bevezetés A taxonómiai és ökológiai kutatásoknál az egyes szervezetek pontos ismerete, a fajok vagy más rendszertani kategóriák egyértelmű felismerése, identifikálása elengedhetetlen. A Protozoológiai kutatások klasszikus időszakában - kb. az 1930-as évekig - az egyes rendszertani kategóriák (fajok, genuszok, családok stb.) leírása többnyire a morfológiai bélyegek megfigyelése alapján történt, A különböző festési eljárások kidolgozása és elterjedése, ill. ezek fokozatos tökéletesítése tette lehetővé, hogy a fajok leírása, s így azok meghatározása egyre egyértelműbb, egyre pontosabb legyen. A korábban használt festési eljárások (mint pl. KLEIN, PÁRDUCZ, GELEI ezüstözési pácolási módszerei) célja is az volt, hogy az egysejtűek fontosabb, a meghatározás szempontjából is fontos képleteit (pl. ezüstvonal rendszer, mag, lüktető űröcske) láthatóvá tegye. Az újabb eljárásoknak - sokszor a korábbiak módosításának - köszönhetően ma már olyan módszerek állnak rendelkezésre, amelyek - bár nem egyszerű módon - a meghatározás biztonságát, pontosságát növelik. így pl. KLEIN (1926) száraz ezüstözési módszerét FOISSNER (1976, 1981) módosította. CHATTON-LWOFF (1930) nedves ezüstözési módszerén CORLISS (1953) változtatást javasolt. FERNANDEZ-GALIANO (1976) ezüstkarbonátos módszerét FOISSNER és mts.-i (1984) módosították. A DRAGESCO és TUFFRAU által leírt protargolos módszert később WILBERT (1975) és FOISSNER (1982) módosította Ezek a módszerek (módosítások) a fajok pontos morfológiai bélyegeinek felismerésén túl lehetővé tették az egyes fajok morfo és -sztomatogenézisének (a forma és az ultrastruktüra reprodukciója), valamint az egyes egyedek szaporodásának apró részleteinek megismerését. Ennek eredményeként sikerült tisztázni számos faj taxonómiai hovatartozását. Sor került nem egyszer több, korábban csupán morfológiai bélyegekkel jellemzett faj/fajok öszszevonására (pl. Euplotes fajoknál), a rokonsági kör megállapítására, valamint a korábban megismert fajok újra leírására (pl. FOISSNER, HEMBERGER, CURDS, PETZ, WEIBO). A klasszikus morfológiai bélyegek megfigyelésének fontossága mellett ezért ma már sokszor az egyes fajok morfogenetikus leírása is jelentőséggel bír. Ezt mutatjuk mi be az Onychodromus grandis Stein 1859 Ciliata faj (Protozoa, Hypotrichida) morfo- és sztomatogenézisén keresztül. Anyag és módszer Az Onychodromus grandis nevű csillós fajt (Protozoa, Ciliata) a HNP egyik, növényzettel (

Glyceria maxima L.) dúsan benőtt asztatikus kisvizéből, illetve detrituszából izoláltuk (Pentezug). A faj tenyészetét ásványvíz (Volvic) és rizsszem felhasználásával állítottuk be. A morfológiai ós morfogenetikai vizsgálatokat protargolos preparátumok készítésével végeztük (Wilbert 1975). A faj identifíkálásához Kahl (1932), Foissner (1982), Corliss (1979) és Berger (1999) munkáit vettük figyelembe. Eredmények I. Az Onychodromus grandis Stein morfológiai leírása A faj 100-300 jim nagyságú Teste széles ellipszoid, a hosszanti és a haránt tengely aránya 2-3:1. (l/A. ábra). Az adorális membrán koszorú (AMZ) hosszú, jól fejlett, a test kb. egyharmadát foglalja el. A három palavessző alakú, erős homlok cirrusz (FC) alatt három hosszanti sorban további 9-10 gyengébben fejlett homlok, ún. frontoventrális cirrusz (FVC) található, melyek közül négy közvetlenül az ajak mellett helyezkedik el (BC). A három ventrális sort 9 (2 + 5 + 2) ventrális cirrussz (VC) alkotja. A ventrális cirrusszok a frontoventrális cirruszokhoz hasonló fejlettségűek (l/H. ábra) A transzverzális cirrusszok (TC) száma öt, és dőlt J alakban helyezkednek el a test alsó részén. A szegélycirrusz (MC) sor finom, rövid cirruszokból áll. A test végén a két marginális cirrusz sor nem zárul össze. A test végén három 20-25 |im hosszúságú kaudális cirrusz (CC) található. Négy tojásdad nagymagjuk hosszanti sorban áll. A kismagok (4) többnyire a nagymagok közelében vannak. A test dorsális részén két szarv-szerű kiemelkedés található (1/C-D. ábra) (Funkciója nem ismeretes) A kontraktilis vakuólum az adorális membrán zóna végének bal oldalán helyezkedik el. A faj mellet még megtalálhatók voltak a Bryophyllum tegularum. Spathidiun amphoriforme, Loxophyltum meleagris, Calyptotricha pleuronemoides, Vorticella nebulifera, Vorticella convallaria, Balladinopsis sphaericus csillós fajok. A faj ökológiai paraméterei: pH: 7.1-7.8 Víz hőmérséklet: 9-19°C. Oldott oxigén. 6.2-8.5 mg/liter. Vezetőképesség: 430-650 nS. Szalirutás: 250-500 mg/liter (0.25-0.5 S%o). II. Az Onychodromus grandis Stein morfo- és sztomatogenézisének leírása (2. ábra. a-i) A morfogenézis a bal transzverzális cirrusz első tagja melletti területen kinetoszóma proliferációval kezdődik. Az így kialakult orális primordiumból (OP) egy fordított csepp alakú, kissé meghajló, posztorális elhelyezkedésű ventrális cirruszok magasságáig elnyúló nagy primordiális terület jön létre. Ezen a területen belül, annak felső részén kezdődik meg az Opisth (a későbbi új egyed) adorális membránjának a differenciálódása (2/c-e. ábra). Ez a fejlődés végig halad az egész primordiális területen, majd jobbra ívelve elnyeri az AMZ-ra jellemző alakot. Ez lesz az Opisth AMZ-ja (Z'g.ábra). A Proter (az eredetileg osztódó szervezet) az osztódó szervezet eredeti AMZ-jét tartja meg (azt mintegy "elörökli").