Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

131 tam egy, eddig még publikálatlan mintavételi hely adatait (az eredeti l-es és 2-es mintavételi hely között található, közel az eredeti 2-eshez). A mintavételi helyek pontos koordinátáit GPS műszerrel határoztam meg, légvonalbeli távolságok km-ben fejeztem ki. Sajnos az így kapott értékek nem a mintavételi helyek valós „folyási" távolságát mérik a patakok kanyarulatossága miatt, azonban megítélésem szerint arányaiban mégis jól reprezentálják a mintavételi helyek „folyási" távolságát. Az egymáshoz legközelebb eső mintavételi helyek 0,08 km-re, míg a legtávolabbiak 7,45 km-re voltak. A gyűjtőhelyeknél a patak erőteljesen árnyékolt, a legjellegzetesebb fafajok a bükk, a tölgy a gyertyán és az éger. A mintavételezés havonkénti rendszerességgel, kvadrát módszerrel történt. A 0,25 m

2 alapterületű kvadrát minden egyes mintavételi helynél random módon 8, egymással nem átfedő ismétlésben került lehelyezésre, így minden időpontban 2 m

2-ről történt a tegzes lárvák gyűjtése. A tegzes lárvák faj szintű identifikációja Waringer & Graf (1997) műve alapján történt. Feldolgozási módszerek és statisztikai eljárások A tegzes együttesek fajkompozíciós hasonlóságát a SYN-TAX programcsomag (Podani 1993) Jaccard hasonlósági indexével mértem. A tegzes együttesek funkcionális táplálkozási csoportjai (köztük a felaprózok százalékos összetétele) Moog (1995) munkája alapján kerültek kiszámításra. A tegzes együttesek fajkompozíciós hasonlóságának összefüggését a mintavételi helyek távolságával a következő módon mértem: patakonként az összes mintavételi helykombinációhoz társítottam egy fajkompozíciós különbözöségi (1-hasonlóság) és egy földrajzi távolsági értéket (GPS műszerrel mért érték km-ben kifejezve), így a Bernecei-patak 4 mintavételi helyét felhasználva 6 kombinációt, a Kemence-patak 5 mintavételi helyét felhasználva 10 kombinációt, míg a Morgó-patak 3 mintavételi helyét felhasználva 3 kombinációt (matematikai értelemben ismétlés nélküli kombinációk száma (c), ahol n a patakonkénti mintavételek száma, és k elem (itt minden esetben 2) kiválasztása esetén a következő képlet segítségével: c = ). A folyóvízi folytonossági elv k\{n-k)\ teszteléséhez a felaprózok százalékos összetételének különbségét használtam. Mivel a hipotézis szerint felsőbb szakaszokon a felaprózok nagyobb százalékban reprezentáltak, ezért különbözőség irányának kifejezésére mindig a felsőbb mintavételi helyen mintázott tegzes együttes értékéből vontam ki az alsóbb mintavételi helyen gyűjtött tegzes együttes értékét. így, ha a különbség pozitív, akkor a felsőbb szakaszon vannak nagyobb számban a felaprózok, ha negatív, akkor az alsón. A folyóvízi folytonossági elvet akkor támasztanák alá az eredmények ha a mintavételi kis földrajzi távolsága esetén a felaprózok százalékos különbsége közel nulla (0), míg a mintavételi helyek nagy földrajzi távolsága esetén pozitív értéket vesz fel. A különbözőségi és a távolsági értékek összefüggését a STATISTICA programcsomag segítségével (Statsoft 2000) Spearman korrelációval mértem. Eredmények Sem a tegzes együttesek különbözősége nem mutatott szignifikáns összefüggést a mintavételi helyek távolságával (1. ábra, R = 0,\762 , / = 0,8003, p = 0,4329), sem a felaprózok különbsége nem mutatott összefüggést a mintavételi helyek távolságával (2. ábra, R = 0,3191, / = 1,5059, p = 0,1477). Mindkét esetben a nem szignifikáns eredménytől eltekintve sem lehet összefüggést kimutatni, az erősebb összefüggést mutató eselben (2. ábra) a mintavételi helyek távolsága is csupán 10,18 %-ban magyarázza a felaprózok különbségét. Következtetések A vizsgált patakszakaszokon a tegzesek longitudinális eloszlását figyelembe véve nem volt kimutatható sem a fajok zonális eloszlása, sem a felaprózok csökkenő menynyisége. Ezen eredmények azt támasztják alá, hogy a 80 m-től 7450 m-ig teijedő hosszúságú, egyen let esesen árnyékolt patakszakaszokon longitudinálisán nem változik a tegzes együttes, elvetve mind a zonalitás, mind a folyóvízi folytonossági elv hipotézisét. Az eredmények alapján felvetődik a kérdés, hogy milyen hosszúságú patak-szakasz figyelembevételével mutatható ki a zonalitás, illetve a folyóvízi folytonossági elv. Források és kifolyó patakok élővilágának figyelembevételével a zonalitás már rövid szakaszokon is kimutatható (lilies & fíotosaneanu 1963) a speciális forráslakó szervezetek esetleges jelenléte miatt (lAndegaard & al. 1998). A hazai, zonalitást alátámasztó (?) dolgozatok (Kiss 1991, Kiss & al. 1998) éppen ilyen forráskifolyó patakok tegzes együtteseinek longitudinális eloszlását vizsgálják. Ugyanakkor nemzetközi irodalmi adatok szerint a Loir folyó (Franciaország) 800 km-es szakaszának tegzes és bogár együtteseinek vizsgálata során a felső 51 km-es szakaszt más fajok népesítik be, mint az azt követő szakaszokat, valamint a forrástól távolodva egyre növekvő távolság után következik be a rovar együttes fajkompozíciós változása (Ivo & al. 1997). Az Ausztriai 11,3 km hosszú Mauerbach esetében Baumgartner és Waringer (1997) mind együttes szerkezetben (cluster analízis felhasználásával), mind a fünkcionális táplálkozásbiológiai csoportok változásában elkülönítette a felsőbb szakaszokat az alsóktól, jelentős hangsúlyt fektetve a különböző szakaszok eltérő allochton terhelésére. Jelen munka során a jelentős árnyékoltságú és alacsony rangúságú patakszakaszok feltehetően azonos allochton terhelésnek vannak kitéve Ennek fényében a kapott eredmény, azaz a folyóvízi folytonossági elv elvetése a Börzsöny hegységi Bernecei-, Kemernce- és Morgó-patakokban nem tekinthető meglepetésnek. Eredményeim az ökológiai hipotézisek megfelelő térbeli skálán történő tesztelésének szükségszerűségére is felhívják a figyelmet. Köszönetnyilvánítás Köszönöm Erős Tibornak a cikkel kapcsolatos észrevételeit. Irodalom Baumgartner, A. & ./. A. fVaringer (1997). Longitudinal zonation and life cycle of macrozoobenthos in the Mauerbach near Vienna, Austria. - Int. Revue, ges. Hydrobiol. 82: 379-394. Bérezik, A. <£ L. P. Ngoc (1988): Hydrobiologische Zustandsanderung wahrend eines Jahrzehntes in einem Mittelgebirgsbach tn tJngran. Opusc. Zool. Budapest 23: 117-132. Csörgits, G. (2000): Composition and long-term changes of the invertebrate macrofauna in two streams of the Pilis Mountains, Hungary Opusc. Zool. Budapest 32: 27-49. lilies, J. dr L. Botosaneanu (1963): Problemcs et methodes de la classilication et de la zonaüon ecoloique des eaux courantes, considerces sur tout du point vue faunisii|ue. - Mitt. Int. Ver. Limn. 12: 1-57